-
A mindent legázoló földi forgatagban
Idők tánca – Egy egyedülálló kampánynyitó, illetve egy zenés darab, amelyik nagyobb figyelmet érdemelt volna
Huszonhat évvel ezelőtt, 2000 nyarán – tehát még Slobodan Milošević regnálása idején – egy nagyszabású projekttel készült a Vajdasági Magyar Szövetség az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkre, illetve az akkoriban már szokásossá vált palicsi alkalmi rendezvényre. Az Idők tánca zenéjének megírására néhány hónappal korábban, egy másik nemzeti ünnepünk környékén, még márciusban kérték fel Bakos Árpádot, az ismert vajdasági magyar népzenészt, zeneszerzőt. „Én elsősorban énekes vagyok. Talán az énekes-zenész meghatározás volna a legpontosabb. A mögöttem álló jó pár év és a feladatok, amelyekkel találkoztam, hozták magukkal az igényt, hogy zenét is írjak” – vallotta magáról egy jóval későbbi, 2006-os interjúban, ami abból az alkalomból készült vele, hogy Szabadka Község Közművelődési Közössége 2005-ben…
-
Ha egy szolgáltatás ingyenes, a termék te vagy
Miért hallgatott el a Yuhar? (Munkanapló 1.0)
Talán hosszabb ideje tervezzük már az újraindulást, mint amennyi ideig aktívan működött a honlapunk… Vagy valami ilyesmi. Nos, amikor 2018 márciusában elindítottuk a Yuhart, Barlog Karcsival még egymás mellett ültünk, egy első emeleti közös irodában, úgy könnyű volt aztán bármit is megbeszélni, eldönteni, majd pedig cselekedni, mondhatni, áldott állapot. Később aztán azonban más és más irányban vezetett az utunk tovább, s hamarosan már nemhogy nem egymás mellett, de még csak közös irodában sem ücsörögtünk munka közben, ami ugyan az egymás közti kommunikációt megnehezítette ugyan, de a lelkesedésünket, az elszántságunkat nem tudta letörni. Folytattuk hát így is tovább… Nem tudom, Karcsi nevében nem nyilatkozhatok, de az első törést az én személyes…
-
Párbeszédben Sziverivel
„Elődbe járulnék akár, de nem tudlak még / egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne… / Vagy csak a gyertya krémje? / Valakit elszólítottak belőlem –” (Sziveri János)
Igaz, talán ezernyi Sziveri-kép is él a ma emberében. Verseit olvasva – és akárhányszor újraolvasva – mindig valami más ragad meg bennünket, mindig valami újabb és újabb rejtett fortélyaira figyelünk fel. Hiába olvastuk tehát már akár vagy százszor is a sorait, mindig tudnak valami újszerűt mondani nekünk, mindig tudnak valami újjal gazdagítani bennünket, mindig képesek valami teljességgel váratlannal meglepni minket az ismert rímpárok, az ismert költemények, „mit tegyen az ember / ha baja van a renddel / s baja mint a tenger / mit tegyek barátom Grendel”. Sőt, különösen igaz ez akkor, ha rászánjuk magunkat, hogy elmondjuk, hangosan felolvassuk a költeményeket. Sebtében meggyűlik a bajunk a renddel… Ilyen esetekben ugyanis…
-
A Brigád, avagy egy dokumentumfilm, amelyik személyes vonatkozásai révén enged bepillantást a tények mögé…
„...apai nagyapám partizán, az anyai nagyapám pedig Horthy honvédje volt”
Nem jellemző a Yuharra, hogy más honlapokat népszerűsítenénk, vagy azokról írnánk recenziókat, ismertetőket, most mégis kivételt kell tennünk, már csak azért is, mert egy olyan vajdasági magyar filmest szeretnénk bemutatni olvasóinknak, aki a térség történelméből olyan kibeszéletlen és tisztázatlan részleteknek, momentumoknak és esetenként vitatott eseményeknek eredet a nyomába kamerájával, amelyekről országhatárokon innen és túl továbbra sincs egyetértés, nemhogy a politikum, de még a szakemberek részéről sem. Lavro Ferenc 1974-ben született, az újvidéki Művészeti Akadémián 1998-ban szerzett oklevelet rendezői szakon, Budapesten él. Röviden ennyit az életrajzról, amelyről az alábbiakban persze ennél még majd jóval több is kiderül. Lavro Ferenc nemrég készítette el a saját honlapját, amelyet itt rögtön meg is mutatunk…
-
A Szó-Szín-Pódium vendégei voltunk
A Yahar alapítóinak egyike a múlt hónapban az Areión Kulturális Egyesület rendezvénysorozatának vendége volt Szegeden, ahol irodalmi munkásságáról, színházi múltjáról, műveiről és köteteiről, irodalomszemléletéről és kedvenc műfajairól kérdezte őt írótársa, Bene Zoltán. A Városi Rock Klubban június 22-én megtartott esten Szabó Palócz Attila beszélt a megjelenés előtt álló új regényéről is. Az est felvételét ajánljuk most olvasóink figyelmébe, amely elérhető a Városi Rock Klub YouTube-csatornáján.
-
A nap, „amikor a testvériség-egység veszélybe került”
Slobodan Milošević Koszovóban: „Nem azért jöttünk, hogy tájékozódjunk a gondokról, hanem hogy intézményes kereteken belül megoldjuk azokat”
Mai szemmel nézve már nehéz is lenne megmondani, hogy tulajdonképpen mikor kezdődött a koszovói válság, amelyik végül is, sok évtized múltán, háborúvá teljesedett ki… Ennek a történetnek ugyanis annyi előzményszámba menő korábbi, megelőző eseménye, mellékszála volt, hogy nagyjából lehetetlen is volna határozottan, megcáfolhatatlanul és a bizonytalankodás teljes kizárásával eldöntenünk, vagy pontosan meghatároznunk, hogy konkrétan melyiket kell(ene) a legelejének, az első képkockájának tekintenünk. Mi volt a kiindulópontja? Tény azonban, hogy a múlt század hatvanas éveiben Koszovóban a lakosság kétharmada már albán nemzetiségű volt, és nagyjából a népesség egyharmadát tették ki a szerbek, de azt is csak a más nemzetiségűekkel együtt. És igen, akkoriban a – hivatalos minőségében – autonóm tartomány függetlenségét szorgalmazni…
-
Félelem és rettegés a karanténban
Egy zarándokút súlyos mellékzöngéi, avagy hogyan oldották meg okosba' a védőoltás mellékhatásainak elkerülését negyven emberélet árán
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is. Az ő munkájukat pedig egyik-másik (túl)buzgómócsing párttitkár bűnös módon tudta hátráltatni… Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még 1972-t írtunk – vagyis írtak a szüleim, meg a náluknál is idősebbek, mert én akkor bizony még egy éves sem voltam, hanem csak alig néhány hónapos csecsemő, tehát sem a naptárral, sem az írásosság rejtelmeivel nem igazán foglalkoztam –, és ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor…
-
A vád
Gion Nándor és Sára Sándor négykezesben írta a forgatókönyvet
Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás tette széles körben hozzáférhetővé. Viszont a sorozat egyáltalán nem tartalmaz drámai műveket, így az érdeklődők továbbra is nehezen tudnak hozzáférni az életműnek ehhez a jelentős, értékes és izgalmas részéhez. Egy teljes életműkiadásra készülve, az író hagyatékában (OSzK Kézirattár, Fond 583) lévő művek közül került elő – a Yuharon októberben megjelent Postarablók című rádiójáték mellett – a most közreadott forgatókönyv, amelyből Sára Sándor rendezésében elkészült a film is. A vád alkotógárdájának tagja volt Jeney Zoltán zeneszerző, Sára Balázs operatőr, Sellő Hajnal vágó, valamint Lázár…
-
„…a pesti irodalmi piac söpredéke” van műsoron
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (17. rész)
Tény, hogy a világszerte keletkezett romokat szinte még sehol sem takarították el, de a halottakat sem mindenhol földelték még el illő módon… A tömegsírok feltárása pedig még csak jóval ezután következett! Azonban a világ minden pontján közös volt a gyász. Ez volt az egyetlen, ami alól nem tudott kibújni senki sem, akármelyik oldalon is állt a harcokban, s akármilyen szörnyűségeket követett vagy szenvedett is el… A történészek között azonban tulajdonképpen még ma sincs teljes egyetértés a dátumok pontos meghatározásában, ők maguk sem tudják eldönteni, hogy mikor kezdődött, s mi miért történt. Egyesek szerint a második világháború, vagyis az emberiség – eddigi! – történetének legnagyobb és a legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres…
-
Egy „nagyon gyakorlatias illusztrációja annak, hogy mit értünk a kulturális nemzeten”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (16. rész)
A mai Vajdaság területén – akármennyire széttagolták is azt olykor az évszázadok alatt a különböző nagyhatalmak, birodalmak, világuralomra törő bódult elmék az őrült háborúikkal – „soha magyar íróegyesületet nem lehetett létrehozni”, s akárhányszor próbálkoztak is vele, komolyabb, így tehát értékelhető sikert senki sem ért el. Éppen ezért sokan úgy gondolják – és úgy gondolták már a 20. század végén is, amikor megindultak, elkezdődtek az ilyen célzatú kezdeményezések –, hogy „meg se próbáljuk, mert ez még itt sose sikerült”. Mivel a királyi Jugoszlávia hatóságai a baloldali szervezkedésekben való aktív szerepvállalása és részvétele miatt 1929-ben utasították ki az országból Fekete Lajos költőt (erről is bőven lesz szó az alábbiakban…), a Yuhar kronológiájában mai…
