1984,  Irodalom,  Színház,  Zene

„Életünkben minden nulla”

Látomásnak ajtót nyitni, Újvidéki Színház, 1984 - Pannónia Folk Cantata (LP)

A Pannónia Folk Cantata sokáig egy számomra megfoghatatlan valami volt. Szó szerint, mert beszéltek róla ugyan úton-útfélen, mégsem járt kezemben a lemez. Emlékszem, először az egyik haverom (akivel együtt zenéltem) szajkózta, hogy Pannónia így, meg úgy, mert egy szép múltú csókai műintézményben, a King nevezetű kocsmában összefutott Fehér Kálmánnal, aki aztán megmutatta neki. Később kiderült, hogy Kálmán velem akarta meghallgattatni a dalokat, csak összekevert a nevezett haverral, akinek nem sok köze volt/van az irodalomhoz. (Mondjuk, én még azóta sem tudom, hogy van-e egyáltalán közöm hozzá.)

Aztán eltelt jó néhány év, és a legjobb barátom első önálló tárlatán összefutottunk a csókai költővel, mit ad isten, aznap, azon a megnyitón épp az egyik megzenésített versét adtam elő: két kezem kihajtott az égbe, az égbe gyökeret vert, csorgott a sok csillag a talpamból stb. Emlékszem, ennek ő nagyon megörült, és azt mondta, kölcsönadná nekem azt a lemezt, a Pannónia Folk Cantatát, amelyen az ő verseit éneklik. Hát, ebből sem lett semmi. (Nem emlékszem már rá, miért.)

Még tizenpár év el, és Fehér Kálmán is el – Isten nyugosztalja! –, de a Pannónia-lemez még mindig nem került fel a lejátszómra. Ám nemrégiben meglett! És azóta pörög, s ki tudja, mikor unok majd rá. Olybá tűnik, megunhatatlan.

A személyes érintettségnél azonban sokkalta fontosabb maga a hanganyag, amelyben minden reményem szerint az olvasóink is kedvüket lelik majd.

A Látomásnak ajtót nyitni című folk-kantátát a 1984/85-ös színházi szezon második darabjaként mutatta be az Újvidéki Színház, a város felszabadulásának negyvenedik évfordulóján, 1984. október 25-én. Szöveganyagát Fehér Kálmán versei adják, amelyeket Franyó Zsuzsanna alkalmazott színpadra, rendezője pedig (a tévés és színházi berkekben már akkor jól ismert rendező) Vicsek Károly, aki a multimediális produkcióban bátran nyúlt a videóhoz, dokumentumfilmekhez, belekomponálva azokat is az előadásba. A zeneszerző Lengyel Gábor is zseniálisan reflektált a maga eszközeivel a hálás szöveganyagra, ötvözve a korabeli rock- és elektronikus zenét a népzenei motívumokkal.

Az előadásról hírt adó újságcikkek szerzői egyetértettek abban, hogy az előadás két nagy erénye, hogy (1) belekóstolt a multimédiába, illetve, hogy (2) a szokásoknak fittyet hányva, újszerű módon, a legkorszerűbb színházi kifejezésformát választotta az emlékezéshez/tisztelgéshez.

Kevés kivételtől eltekintve a kritika is jól reagált erre a rendhagyó színházi kísérletre:

 „…végre merünk másképp ünnepelni. Eltávolítás helyett emberközelbe hozni egy eseményt, amelyről eddig ünnepi akadémiákkal, szavalóestekkel illett megemlékezni.”

‒ írták a Képes Ifjúságban.

A 7 Nap újságírója, Csordás Mihály szerint pedig:

„A kockázatvállalás bátorságával nyúltak ehhez az alig kikísérletezett műfajhoz az Újvidéki Színház égisze alatt összesereglett alkotók. Aztán mindent kicsaltak abból a bizonyos hegedűből! Előadásukat fiataloknak-öregeknek látniok kell, még ha nem hibák nélkül is valók (sic!).”

Tény, hogy ezzel a darabbal annak minden résztvevője vállalt bizonyos kockázatokat a benne foglaltak miatt. Ebben bizonyára Önök is egyetértenek velem, ha meghallgatják a dalokat. A szemléltetés szándékával alább csak egy szöveget emelnék ki. Aztán pedig jöjjön a hanganyag, teljes terjedelmében! Hallgassák csak! Mi ez? „Sorbakapcsolt szívverésünk magas röptű Zagorjei Sasmadárban”?

Nem igaz a talán igaz
Nem béke a rajzolt béke
Idehúztak és kivontak
Odasóztak és osztottak
Kitiltottak, betiltottak
Kitiltottak, betiltottak
Meg sem haltak nem is éltek
Bent reszkettek kint is féltek
Őseinknek ezer kínja
Újra bánat ismét itt van
Most is azé aki bírta
Most is azé aki bírta
Keservünk és gyalázatunk
Keresztútján találkozunk
Duna mentén élő népek
Sosem hegedt sebeiben
Kezet fogott keserűség
Kezet fogott keserűség
Áthajol a sors a sorsra
Vérben könnyben verejtékben
Mindenkor és mindenütt
Vágyban zsibbad
Vágyban zsibbad

Jaj, ha egyszer visszaüt.
Jaj, ha egyszer visszaüt.
Jaj, ha egyszer visszaüt.

(Rajzolt béke)

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Pannónia témáját ezzel még nem tekintjük lezártnak, vagyis terveink szerint hamarosan egy újabb „emlékezős szöveget” szánunk a folk-kantátának. Ezért kérjük a produkcióban érintetteket, ha szeretnének hozzátenni valamit, s ha felidéznék a darabbal kapcsolatos emlékeiket, vegyék fel velünk a kapcsolatot.

Megosztás
  • 28
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás