• ExternalLink_02_a
    1959,  Ínyencség

    Muzsikáló képeslapok határon innen és túl

    - avagy mi is az a „zvučna dopisnica”?

    Bizonyára az olvasóink legtöbbje hallott már a hangoskönyvekről, illetve hallgatott, birtokol is közülük néhányat valamilyen adathordozón: vinylen, magnókazettán, vagy CD-n. Na, de volt már szerencséjük a muzsikáló képeslaphoz? A hangbarázdás képeslap – vagy ahogyan felénk nevezték: zvučna dopisnica – tiszavirág-életű volt ugyan, mégis úgy gondoltuk, szentelünk neki néhány sort, ugyanis vitathatatlanul a tárgyi kultúránk részét képezi. Több (anyaországi) forrás is arra utal, hogy magyar találmányról van szó, ám erre egyértelmű bizonyítékot nem tudtunk találni. Annál is inkább, hiszen a magyarországiakkal nagyjából egyidőben jelentek meg Jugoszláviában is ezek a maguk korában hatalmas technológiai bravúrnak számító, mikrobarázdás üdvözlőkártyák. Magyarországon az ún. Colorvox képeslapokat a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentette meg, gyártásuk – az…

  • 1994,  Irodalom,  Színház,  Zene

    Az utolsó felvonás

    „Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré?”

    Végzős diákokként a Zentai Gimnáziumban, 1994-ben, Balog József osztálytársammal és barátommal úgy döntöttünk, sajátos búcsúként a várostól – mindketten egyetemre készültünk Magyarországra –, összehozunk egy verses-zenés estet. Minimálisan koreografálva, gyertyafénynél, ő zongorázik, én felolvasom a szövegeimet, ilyesmi. Amikor ötletünket előadtuk a helyi művházban, annak vezetői felhívták figyelmünket a közelgő rendezvényre, a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére: Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré? S lőn. A helyi amatőr színtársulatból verbuváltunk egy csapatot, kitaláltunk egy kerettörténetet, amely passzolt a versekhez, a hanganyagot felvettük a stúdióban, aztán előadtuk. (El is vittük a legjobb saját zene és szöveg díját.)    

  • 2000,  Interjú

    A kérdőjel kiegyenesedésének pillanata

    Várady Tibor volt a vendége a közszolgálati Magyar Televízió esti, Aktuális című műsorának 2000. október 4-én

    Az utcán voltunk 2000 októberének első napjaiban, Slobodan Milošević ellen tüntettünk az elnökválasztás eredményeinek meghamisítása miatt. Mi akkoriban a családommal Zentán éltünk, én Szabadkán dolgoztam, a Gyermekszínház társulatának tagja voltam. De a forradalom, vagyis a tüntetések napjaiban nem voltak előadásaink, így hát nem kellett bejárnom sem. A zentai park mellett, a játszótér végében, az akkoriban még működő Zentai Városi Rádió épülete előtti téren, a pravoszláv templom mellett gyűltünk össze minden délelőtt, a tüntetéseink második napjára pedig már emelvényt is ácsoltak nekünk, s az első napi improvizált erősítést – amit még a rádióból cipeltünk ki – állandóra, tartósra, profira cserélték. Teremtek mikrofonok, az emelvényt pedig otporos plakátokkal pántlikáztuk fel. A hivatalos tájékoztatás…

  • 2018,  Önkontroll

    Mentéskényszerből digitális adattár

    Március elsejétől érhető el a YUHAR – Jugoszláviai Magyar Archívum

    „Nem volt célunk, hogy egy kész, lezárt, a teljesség igényével megszerkesztett adattárral álljunk elő, hiszen erre nem is lettünk volna képesek, sem annyi szabadidőnk, sem kapacitásunk nem lett volna. Ha ezt az utat választjuk, akár még évekig halogathattuk volna a honlap elindítását. Ezért tulajdonképpen az adatbázis mértékét, nagyságát sem tudjuk, nem is próbáltuk meg felmérni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy elővettük a meglévő anyagot, vagyis annak csak egy töredékét, és elkezdtük feldolgozni, nyilvánossá tenni, publikálni” – meséli a Vajdaság Mának Szabó Palócz Attila, aki Barlog Károllyal egy rendhagyó adatbázis létrehozásán dolgozik, amelyben biztosan mindenki talál kedvére valót. A két szerzőt a YUHAR nevű adatbázis létrehozásának alapötletéről, koncepciójáról, tartalmáról kérdeztük.…

  • 1984,  Irodalom,  Színház,  Zene

    „Életünkben minden nulla”

    Látomásnak ajtót nyitni, Újvidéki Színház, 1984 - Pannónia Folk Cantata (LP)

    A Pannónia Folk Cantata sokáig egy számomra megfoghatatlan valami volt. Szó szerint, mert beszéltek róla ugyan úton-útfélen, mégsem járt kezemben a lemez. Emlékszem, először az egyik haverom (akivel együtt zenéltem) szajkózta, hogy Pannónia így, meg úgy, mert egy szép múltú csókai műintézményben, a King nevezetű kocsmában összefutott Fehér Kálmánnal, aki aztán megmutatta neki. Később kiderült, hogy Kálmán velem akarta meghallgattatni a dalokat, csak összekevert a nevezett haverral, akinek nem sok köze volt/van az irodalomhoz. (Mondjuk, én még azóta sem tudom, hogy van-e egyáltalán közöm hozzá.) Aztán eltelt jó néhány év, és a legjobb barátom első önálló tárlatán összefutottunk a csókai költővel, mit ad isten, aznap, azon a megnyitón épp az…

  • 1991,  Sport

    Az újra felfedezett Szeles Mónika

    Egy tizenéves kislány nagyszerű sikere Ausztrália Nyílt Teniszbajnokságán

    Szeles Mónika még csak tizenhat éves volt, amikor 1990-ben először megnyerte a Roland Garrost, vagyis a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokságot. Nemcsak a világ figyelte döbbenten (és lenyűgözve…) akkor már évek óta a kislány, a csodagyerek pályafutásának kezdetét, első, s részben talán még esetlen lépéseit, de Vajdaságban és az egykori Jugoszlávia gyakorlatilag összes kis zugában is hamar ünnepelni kezdték őt. Monika Seleš. Bár nevének kiejtésével tulajdonképpen még manapság is megkínlódnak a nyugati bemondók, szpíkerek, sportriporterek is: sok mindent halhatunk ilyenkor, de talán a Szelesz változat a legelterjedtebb. Aztán, amikor Szeles Mónika 1991. január 26-án megnyerte Ausztrália Nyílt Teniszbajnokságát, azt a mérkőzést már élőben közvetítette az egykori JRT, vagyis az országos Jugoszláv…

  • 1996,  Zene

    A szobatudós

    Bada Dada: Ja nisam ružan (Urbazone Trotorock, 1996)

    Lényegében minden egyetlen emberre, a kiváló tehetséggel megáldott Miomir Grujić Flekára (1954–2003) vezethető vissza. (Reményeink szerint a jövőben neki is szentelünk majd egy terjedelmesebb cikket.) Ő volt a megálmodója és megalkotója az Urbazone mozgalomnak, ami nem más volt, mint a helyi, városi, művészeti és rock ‘n’ roll energiák tökéletes szimbiózisa. Koncertek, performance-ok, képzőművészeti  tárlatok, színházi előadások, egyéb művészeti megmozdulások sorakoztak az Urbazone gyűjtőnév alá, amelyet Fleka gyakran így emlegetett: pirula az apátia és a letargia ellen. És bizony azokban a vészterhes időkben, a kilencvenes évek eleji, széthullni készülő Jugoszláviában ez a két fekete angyal ült az emberek jobb meg bal vállán. Aztán persze lett sokkal rosszabb is, de erről majd…

  • 1992,  Interjú,  Irodalom

    „És bizony ott lettem elásva…”

    Vicei Károly író vallomása a letartóztatásáról és a pereiről, a börtönéveiről

    Vicei Károly egy sajátságos módon segített abban, hogy ennyi idő elteltével is pontosan azonosítani tudjam a dátumot, hogy mikor készült a bejegyzésünk alján meghallgatható beszélgetés. Ugyanis már az első válaszában visszakérdezett, hogy olvastam-e „a mai” Magyar Szót. Hát honnan is olvashattam volna?! Kora délután kerestem fel őt a zentai otthonában, a délelőttöm utazással telt, azt a kis szabadidőmet pedig, ami még menet közben adódott, a beszélgetésünkre való felkészüléssel töltöttem. Volna – ha nem jön közbe semmi sem, ahogy azonban mindig is jön… Szóval csak hebegtem-habogtam valamit, amit akár nemleges válaszként is lehetett értelmezni. Némi – kötelezően elvárt – jóindulattal… – A mai Magyar Szót nem tudom, olvastad-e… ● Még nem.…

  • 1997,  Irodalom,  Színház,  Zene

    Legyenek átkozottak (fúziós opera)

    Christoph Toby és Szögi Csaba zeneműve a zentai csata háromszázadik évfordulójára

    Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette. Egyúttal fel is kértek, ugyan, írjam már meg egy erről megemlékező rockopera librettóját, amelyet majd a csókai Tóbiás Krisztián haverom zenésítene meg. S lőn. A történetem a Vae victis in nomine Christi munkacímet viselte, s bár tiszteletben tartottam a történelmi tényeket, kilencven százalékban fiktív volt. A „nagy Eugén” ellenpontjaként megálmodtam egy „kicsi magyar közkatona”, Jenő figuráját, aki – látva,…

  • 1968,  Rádió

    „A polgárok érdeklődése általában Jajce felé irányult”

    A Szabadkai Rádió első bejelentkezése, 1968. november 29.

    Fél évszázaddal ezelőtt, a korabeli Jugoszlávia legnagyobb becsben tartott állami ünnepén, november 29-én, vagyis a köztársaság napján kezdte meg adásainak sugárzását 1968-ban a Szabadkai Rádió. A nyitónapon a közösség még nem hallhatott teljes értékű adást – ezt inkább amolyan kísérleti műsornak mondhatjuk (akárcsak az egy nappal korábban, amolyan próbaképp „felkapcsolt” adást is…) –, viszont felvételről sugározta a rádió az előző napi alkalmi ünnepségen elhangzott beszédeket, így többek közt Vitomir Ružić igazgató és Bagi Károly városelnök felszólalását, valamint, mint a mellékelt műsorismertetésben hallhatjuk is, élőben közvetítette Josip Broz Tito elnök Jajcéban elhangzott ünnepi beszédét is. A két bemondó ezen a napon Sztantics Erzsébet és Balázs Piri Zoltán volt. A Szabadkai Rádió…