1988,  Zene

„Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!”

A topolyai Sikoly zenekar hevenyészett története (I.)

Egy olyan történet kezdetét fogjuk itt most felvázolni, amely történetbe – a nyelvi játék kedvéért így mondanám – két ballábbal és nem is olyan régen léptünk bele. Előbb csak egy kazetta bukott elő a felejtés tavának habjaiból, akár egy másnapos szirén, kereste a kapaszkodókat, és hát jobb híján bennünket talált. Hogy milyen volt az éneke? Ének volt-e egyáltalán? Inkább nevezhetnénk sikolynak. Sőt: Sikolynak!

Aztán egy reggel a Két ballábas bakancs első, 1990. áprilisi számával fogadott Palócz. Volt abban hitvallás a The Stooges zenéje mellett, szexuális felvilágosítás az AIDS elleni küzdelem jegyében, a We’re A Happy Family szövege magyarul, egy fájón lehúzó kritika az Auróra Viszlát Iván című nagylemezéről, Bukowski, Extreme Noise Terror, Izlog Ideja, és sorolhatnánk még hosszasan. Aki kíváncsi rá, kattintson át a korábbi (nyereményjátékos) bejegyzésükre, ott megtalálja teljes terjedelmében a Kétballábas első három számát:

Volt egyszer egy Két ballábas bakancs

Örömmel jelenthetjük, hogy Facebook-profilunkon lezajlott a Yuhar első nyereményjátéka! Április 26-án tettük fel a kérdést olvasóinknak, hogy melyik lapban, vajdasági magyar kiadványban jelent meg a fent látható illusztráció. Éjfélkort járt le a „beküldési határidő”, és úgy fogalmaztunk felhívásunkban, hogy az eredményhirdetést ma délben tarjuk meg, vagyis a nyertes nevét pontban tizenkettőkor hozzuk nyilvánosságra.

Na, de akadt más is abban a lapszámban: egy kétoldalas (ennek ellenére nem túl terjedelmes) interjú az akkor épp vegetáló topolyai HC-Punk banda, a Sikoly dobosával, Berec Zsolttal (Szamóca). Ennek a takaréklángú létezésnek az oka az volt, hogy idő közben Zsáki Roland (Kefe, ének-gitár) és Berec Zsolt bevonult katonának. Illetve a Kétballábas interpretációjában:

„… a banda már-már sínen volt, amikor decemberben becsapott (sic!) a hatalom (megunva az újraéledő punk mozgalmat) és Kefe & Szamóca megkapták a behívót. Azóta a szkopjei kaszárnya »példátlan« katonái.”

Az interjú vélhetően Szamóca egyik hazalátogatása alkalmával készülhetett, a kérdező bizonyos T. W. (Thermonuclear Warrior), de a körülményekről talán elég is ennyi, fontosabb számunkra az információ, amely ebből a beszélgetésből kinyerhető.

A Két ballábas bakancs 1990. áprilisi számának 15-16. oldala

Megtudjuk többek között azt, hogy (a) The Sikoly 1988 novemberében alakult, pár nappal a csókai Auróra-koncert előtt (amely egyébként elmaradt), a lead szerint már a kezdetektől „[m]egalkuvás nélküli punkot (HC) pirítottak, kemény szövegekkel”, és az is kiderül, hogy a banda rövid idő alatt nagy hírnévre tett szert (nemcsak szerény pátriájában). Azon túl, hogy együtt zenéltek az Igumannal, a KBO-val és a 88-as csoporttal, a dalaikra még vevő is akadt. Igaz, az előadások utáni jogdíjakat sörben mérték, és természetesen a zenekarnál lehetett törleszteni. Azt már Vadóc Arnoldtól (Kori) sikerült megtudnom, hogy az interjúbeszélgetés időpontjában már két demófelvétellel rendelkeztek: az egyik a Gorica Hardcore nevet kapta a keresztségben, a másik pedig az 1989. június 9-én rögzített Live in Venus, amelyet jelen cikkünk végén teljes terjedelmében közzéteszünk.

Nem sokkal ezután Csanak Dávid (Kaliméró, basszusgitár) távozott a zenekarból, a helyére pedig Curnovity Róbert † (Szőrös) érkezett. Ekkorra a Sikoly zenéje egy árnyalatnyival erősebb hardcore színezetet kapott – ezt is láthatják/hallhatják majd a következő cikkünkben –, ám mielőtt még eljöhetett volna az interjúban belengetett „mészárlás”, a zenekar ’94 nyarán bejelentette feloszlását és egy 4-5 órás koncerttel búcsúztatták közönségüket.

Az előző mondatomban mészárlást írtam, elkerülendő, hogy összemossam a képes beszédet a valósággal. Az interjú megidézett része ugyanis leírva így néz ki:

Ha visszajöttök [a katonaságból – a szerk.], újból belevágtok?

Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!! Folytatjuk a zenélést teljes gőzzel. Egyelőre még csak tervezgetünk, de remélhetőleg lesz is belőle valami. Az elküldött szövegeket Zsáki próbálja megzenésíteni és leírni, de főleg megtanulni. Ez a legnehezebb. Szeretnénk folytatni ott, ahol abbahagytuk, minél több koncertet tartani, szervezni és minél több emberrel megismerkedni.

Ártatlannak tűnő mondatok ezek, de egy szón folyton megakad a tekintet. Nemcsak azért, mert csupa nagybetűkkel szedték, hanem a kilencvenes évek mázsás, lerúghatatlan tapasztalata miatt is. De honnan tudhatnánk, „mire gondolt épp a költő”. Pusztán a Sikoly zenéje által felszabaduló zsigeri energiákra? Vagy már ennyire érezni lehetett a rohadás szagát?

Megosztás
  • 96
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás