-
Tolnai Ottó, Lantos Erzsébet
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. december 13. (archív felvétel)
„Egyedül. Megverve. Nagyon. Hány ütést is kaptam tulajdonképpen? Húszat. Húszat? Honnan veszem, hiszen én nem számoltam, én sosem számoltam. Már a másodiknál vagy a harmadiknál elájultam.” (Tolnai Ottó) A műsor tartalma: Lantos László: Bevezető Tolnai Ottó: Most majd én simogatlak tégedet (novella, részletek) Előadja: Lantos Erzsébet Zene: Laurie Anderson: Oh, Superman (kortárs kísérleti zene) Szerkesztő-műsorvezető: Lantos László Technikai munkatárs: Ciger Róbert Lantos László: Bevezető Néhány hete jelent meg Tolnai Ottó ötödik prózakötete, amelyet – címét, a novellák válogatását és grafikai megformálását tekintve is – „mértéktartó realizmus” fémjelez. A Prózák könyve „fekete könyv”: a Peinture Metaphisique, az Áruháznovellák, a Gastarbeiter Story és A tékozló fiú hazatérése című ciklusok a hétköznapi világban-lét…
-
Városi próza és más ínyencségek
Kalász István, Samu János Vilmos, Szombathy Bálint, Lovas Ildikó, Szatmári István és Fekete J. József meztelenül a történetben – Hangoskönyv, 2001. február(?)
„Mai ajánlatunk: két írás az írásról, egy elmélkedés egy díjazott regényről és egy kritika egy friss prózakötetről. A mai adás szerzői: Kalász István Stuttgartból, Samu János Vilmos Zomborból, Szombathy Bálint Újvidékről-Budapestről, valamint a műsorvezető-szerkesztő Zomborból” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es februári adását. Korábban már jeleztük olvasóinknak itt, a Yuharon, hogy a műsor egyes adásainak sugárzási időpontja esetleges, a Zombori Rádió archívumának hiányában ugyanis, felettébb sajnálatos módon, de egyelőre nem tudjuk ellenőrizni ezeket az adatokat. „Kalász István Budapesten született, Stuttgartban élő író, munkáival folyamatosan jelen van a legszínvonalasabb magyarországi folyóiratokban, legutóbb sikeres drámakötete jelent meg. Ezen…
You May Also Like
Marginalitásba szorítva
Tóth Béla, Piszár Ágnes, Lovas Ildikó, Nagy Farkas Dudás Erika, Pressburger Csaba és Hollósvölgyi Iván a kétszeres idegenségben – Hangoskönyv, 2001. január(?)
Egy rádiós folyóirat különkiadása, avagy a kételkedő ember diskurzusa
Írásfalvi önmegismerés, filozófia és erjesztőmedence, vallásbölcselet és lélektan – Hangoskönyv, 2001. április(?)
Valaki néz ránk a végtelen űrből…
Borbás Gabriella Dóra, Csernik Előd, S. Nagy József, Nagy Farkas Dudás Erika, Sáfrány Attila és Verebes Ernő az éter fellapozásának gesztusában – Hangoskönyv, 2001. március(?)
-
Vajdasági fieszta latin módra
Üzenet az Északi-sarkról: sátorrobbantó dallamok egy furcsa lagziban
Elképzelek egy lakodalmas sátrat. Amolyan igazit, vajdaságit. Annál igazibbat úgysem termelt ki még a történelem… Amelyik akár az egész utcát is elfoglalja alkalomadtán, teljes szélességében, ott aztán néhány napig autó most el nem megy, de a bicikliseknek is kerülniük kell miatta; hosszában meg vagy tíz-tizenöt háznyit… Hogy a csodájára járjon a szomszédság, meg „hogy bámulják csupán”. Akinek gondja van vele, akit bosszant, akit idegesít, az a vendégünk lesz napokig bármire, ami szem s szájnak ingre. Szóval elképzelek egy ilyen sátrat gyermekkorom lakodalmaiból, amikor már nem is volt elég egy zenekar egy lagziba, mert nem tölthette be az egész teret: játszott egy zenekar a sátor végében, aztán közepén valahol lógott egy…
-
Marginalitásba szorítva
Tóth Béla, Piszár Ágnes, Lovas Ildikó, Nagy Farkas Dudás Erika, Pressburger Csaba és Hollósvölgyi Iván a kétszeres idegenségben – Hangoskönyv, 2001. január(?)
„A Nagybecskerek melletti Muzslyán élő Tóth Béla versével indítottuk mai műsorunkat. A vers nem kevesebbet állít, mint, hogy itt a bruxizmus újra, vagyis itt a fogcsikorgatás, s ebből máris kiviláglik, a költészet nem csupán a széplelkek vasárnapi hőemelkedése, hanem benne gyökerezik a mindennapjaink legvaskosabb valóságában. Bizonyítja-e ezt majd mai összeállításunk, döntsék el Önök, kedves hallgatóink. Szerzőink esszével, naplóval, kritikával, verssel igyekeznek hozzájárulni ehhez a hangos bizonyítási eljáráshoz. Fogadják szeretettel Piszár Ágnest, Lovas Ildikót, Nagy Farkas Dudás Erikát, Pressburger Csabát, Hollósvölgyi Ivánt…” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es januári adását. „A Hangoskönyv egy korábbi adásában már foglalkoztunk…
You May Also Like
Az előadás zátonyára futott versek és más történetek
Tapsviharkabátban plébojgó újgazdagok, avagy az írónő, aki le tudott számolni gátlásaival: Bence Erika, Buda Ferenc és Fekete J. József a szín-, kép- és hangkavalkád turbózódásában – Hangoskönyv, 2001. augusztus
Képzelt riport egy popfesztiválról
A II. Orpheus színjátszótábor bemutatója – Tiszaszentmiklós, 2001. július 14.
„Hogy ne vesszen el a szavunk és a zenénk”
Terítéken az Énekelt Versek V. Zentai Fesztiváljának versenyprogramja
-
Ivan V. Lalić, Gion Nándor, Veljko Petrović – Köztársaság-napi műsor
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 29. (archív felvétel)
„Egyetlen szilárd pont a halál maszkjai között, / egyetlen öröm a nyári kertek könnyű ruháiban, / akik vassá nehezülve iszapba merülnek / a döntés sárga lángnyelvei között. / Úgy megyek az emberek közé, fölfegyverkezve a neveddel. / Este lámpást gyújtok s féltékeny álmom dédelgetem: / felébredek foggal-körömmel, fölébredek boldogan belehabarodva / a sebezhető tájba, amelyet csak te határolsz, létem egyetlen / igazolása, szabadság.” (Ivan V. Lalić) A műsor tartalma: Lantos László / Csáth Géza: Köszöntő Ivan V. Lalić: Rövid óda a szabadsághoz (vers, Ács Károly fordítása) Előadja: Jónás Gabriella. Zene: Gustav Holst: Venus (kortárs komolyzene) Gion Nándor: Régi megható történet az öreg Madzsgájról, aki nem szerette a kutyákat (novella)…
You May Also Like
Lenni halott és fehér
Pashu, avagy egy macedón-szerb malevicsista portréja
Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. május 10. (archív felvétel)
A benzinárak az égbe mennek
Azt, hogy válság van, hogy minden szinten repedeznek a szövetségi állam eresztékei, mi, gyerekfejjel, akkoriban elsősorban a hiányjelenségekből észlelhettük, érzékelhettük
-
(This is not a) Requiem for a pub
Szubjektív szólamok és barlangmélyi nyugalom a Mojo Club tulajdonosváltásának apropóján
Tulajdonosváltás a zentai Mojo Clubban – olvastam a múlt héten. Meg azt is, hogy a tulaj Lučić Viktor a sajtónak is megerősítette ezt a hírt. Nem kellett sok, máris valami furcsa, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. Aztán felnéztem a közösségi oldalra és rájöttem, ezzel nem vagyok egyedül. Bontottam egy sört, írni kezdtem. Szubjektív, emlékezős szöveget – nekrológszerűt. Némely szólama talán ma (egy héttel később) már nem is releváns. De abban biztos vagyok, hogy ez az emlékezőmunka nem (volt) hiábavaló. Ím, ígyen szól ez a múlt hét óta formálódó szöveg: Van egy életem, amit hátrahagytam, egy vidék, amelyhez egyre kevesebb közöm van. Már csak azért is, mert változunk. A vidék is, meg én…
-
Viar kalandjai és más históriák
„...hogy az oszkátok melyik történelmi időben éltek, ma már valószínűleg lehetetlen meghatározni, talán időszámításunk előtt, de még sokan emlékeznek Hwardoz vezérük szomorú viadalára a farkasokkal. bizonyos mondák értelmében különleges, földbe vájt mélyedésekben évszázadokon keresztül őrizték azt a négyzetméternyi talajdarabot, ahová vére fröccsent”, avagy egy performance hevenyészett története
