1989,  Irodalom,  Színház

FRISSÍTÉS: Viar kalandjai és más históriák

A plakátról a performance pontos dátuma is kiderül: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött

„Viarnak égette talpát a por, s néha megállt egy pillanatra. szétnézett, hallgatózott, majd újra megindult. meztelen volt. az öreg helyére telepedett, aki ismét a távolban őrjöngött, s Viar összeszorított állkapoccsal figyelt. dühös lett, amikor észrevette, hogy ő is ütemesen a mellére csapkod. a fűbe markolt, mintegy biztosítékként, de lassan egyre nyugodtabb lett, egyre ismerősebb minden. karját kinyújtotta, s ráhajtotta a fejét. egy darabig nézett még, majd mintha elaludt volna.
valaki a tenyerében tartotta az arcát.”

 

Vannak furcsa véletlenek, amelyek összességéből előbb-utóbb végül azonban mégis, és mindenek ellenére, de mindig összeáll a nagyobb léptékű kép… a stukkó, a triptichon, a freskó… Így például nemrég írtunk itt a Yuharon arról a szabadkai performance-ról, amelyet 1989-ben tartottunk meg a könyvtár épületében, s amely Urbán András Viar című novellatrilógiájára épült. Korábbi anyagunkat itt érhetik el olvasóink:

Viar kalandjai és más históriák

„A menekülés talán a felnőtté válással járó megkötöttségekkel szembeni magatartás, a lefojtottság alóli kibúvó keresése, az egyénre rárontó félelem által kiváltott ellenmozgás, mindenesetre uralkodó motívum, ami tartalmilag és formailag is formálja a szövegeket: a novellákat, amelyekben folyton valami megdöbbentővel, sokkolóval, rémisztővel találkozunk, amelyek történetmondása mindig valahol az ébrenlét realitása és az álom, vagy az ájulat szürrealista hallucinációival ötvöződik, és kizárólag olyan szituációkat teremt, amelyek a szabadságot korlátozzák, ellehetetlenítik a létet, menekülésre kényszerítenek, borzongást, félelmet, rettegést váltanak ki, amivel szemben csak az iszkolás vagy a megadás rituális gesztusa marad válaszul.

Röviddel cikkünk megjelenése után jelentkezett barátunk és kollégánk, Lantos László, alias Triceps, ő ugyanis megőrizte, s immár meg is találta gyűjteményében ennek a performance-nak a plakátját. Ezt tesszük most közzé, illetve hát ezzel egészítjük ki a korábban elmondottakat. S egyúttal jó alkalom ez arra is, hogy kipótoljuk mindazt, amihez időközben hűtlen lett a memória…

Rögtön Takács Tibor, vagyis Faki barátunk nevét kell említenem, a nagyszerű zenészt, akiről én felettébb sajnálatos és igencsak bűnös módon megfeledkeztem legutóbb, s a korábban említettek mellett a most beszkennelt változatban megkapott plakát tanulsága szerint bizony ő is részt vett a Viar-performanszban.
Az est szervezőjeként én Vajda Gábor (1945–2008) irodalomtörténész nevét említettem a július 1-én megjelent anyagunkban, most ezt is korrigálnom kell. Habár ő is mindenképp jelen volt a rendezvényen, a szervező, s így a szabadkai vendéglátónk mégis Lantos László – Triceps volt.

A plakátról pedig a performance pontos dátuma is kiderült: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött.

Érdemes megfigyelni azt is, hogy a plakáton nem a novellák címszereplőjének neve, Viar, hanem Ziar szerepel. Nem tudom, ez miből eredhetett, és miért alakult így…
Lehet, hogy csak egyszerű félrehallásról lenne szó? Hasonlóról, mint ahogy a Kispál és a Borz-album címével is történt, amikor a Napozz Holddal egy telefonos bediktálás következtében végül is Naphoz Holddallá avanzsált…
Vagy csak Urbán Andris játszott el a gondolattal?

Viar-történetünknek ez a második része most itt a Yuharon, egyelőre tehát még „csak” egy diptichonunk készült, illetve „állt össze” erre a témára… Talán majd akkor, ha sikerül triptichonná varázsolnunk, ez a talány is megoldódik.

 

Lantos László – Tricepsnek ezúton is köszönöm a figyelmességet és a segítséget!

„reggel mindenki idegesen járkált, nem tudták mire vélni a parancs késését, vezérük még be sem mutatta az áldozatot. Viar a bejárat előtt nézte tehetetlenkedésüket, és mosolyogva énekelt. még a tanácsosok sem mertek a sátorba lépni. előtte ültek ők is, szemüket le nem véve a fiúról. másnap hajnalban Viar abbahagyta énekét, s halkan azt mondta, indulhatunk. ismét nem tudták, mi történik, de hogy megindult, csak az őrök maradtak talapzatukon. már mélyen az erdőben jártak, mikor némileg feleszméltek. görcsösen megmarkolták a fegyvereiket, és sokan a válogató harcra gondoltak, a fiú szemére.
némán, óvatosan telepedtek le a tisztáson, s a tanácsosok összekaparták Hwardoz vezérük cafatait, csak az állkapcsát találták egészben.
szőrös füldarabot szorított.”

Megosztás
  • 9
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás