1984,  Képzőművészet,  Rádió,  Sport,  Színház

Szabadkai életképek 1984-ből

„...164 átok szálljon rája!” – Színházalapítás felszólításra és más történetek, avagy egy csúfhistória, amelynek végkifejlete a 21. század barbarizmusban csúcsosodott ki

„Felszólítottak bennünket, hogy csináljunk egy színházat, tehát építsük itt ki a magyar kultúrának ezt a megnyilvánulását, ezt a lehetőségét” – így mesélt csaknem négy évtizeddel később, vagyis 1984-ben a szabadkai Népszínház 1945-ös megalakításáról Pataki László színművész, rendező, egykori egyetemi tanárom. „És megcsináltuk ezt a színházat! És elindultunk egy úton, amely tele volt izgalommal, tele volt nagyon szép, nagyon érdekes produkciókkal. Egy óriási lelkesedéssel fűtött gárda állt ennek a szép ügynek a szolgálatában. És dolgoztunk negyvenhárman-negyvennyolcan, de ötvenen is voltunk néha. Azok a kezdeti idők tele voltak lelkesedéssel, ambícióval, nagy akarással és nagy teljesítményekkel. Jó előadásokat csináltunk, ezt merem állítani, ami aztán később mindig jobban kiteljesedett, és a Magyar Népszínház, illetve hát később a Népszínház magyar társulata, magyar tagozata igen szép karriert futott be és szép teljesítményeket könyvelhetett el – és elismeréseket!” Így emlékezett hát a művész és pedagógus…

S igen, 1984-ben még a Pataki László szavai előtt elhangzó felkonferáló szöveg szerzője, akinek sorait mi ma már csak a bemondónő hangján hallgathatjuk meg, még nem sejthette, hogy azok a falak (onnan nézve…) már nem sokáig állnak…
Így fogalmazott: „Szabadkának több mint kétszáz éves színházi hagyományai vannak, az 1854-ben felavatott színházépület pedig a legrégibb Szerbiában. Folyamatosan működő hivatásos magyar színháza azonban csak 1945-ben lett…”

Az az épület az idén lenne százhatvannégy éves, igazi barbarizmus volt lebontani, akármilyen állapotban volt is, akármilyen tervek is készültek, akármilyen politikai érdekek érvényesültek a döntésben…

Pataki László után megszólal még az alábbi összeállításunkban Szilágyi Gábor festőművész is, akit úgy mutattak be a Szabadkai Rádió munkatársai, mint a város képzőművészeti életének egyik sok évtizedes mozgatóját, szervezőjét, koordinátorát, aki egyúttal a Képzőművészeti Találkozó igazgatója is volt, onnan ment nyugdíjba két évvel korábban, 1982-ben. Ő a pályafutásáról, a pedagógusi munkájáról és természetesen az alkotótevékenységéről is mesélt a hallgatóknak…

A szabadkai Spartacus 1984-es vízilabdacsapata

Balla László nagykövet, Szőllősi Gyula biológus, a Palicsi-tó szanálási projektjének korabeli vezetője, Matlári Imre, a Testnevelési Szövetség elnöke és Szórád György polgármester megszólalása pedig tovább színesíti ezt a mozaikos képet, amely kicsit igyekszik megvilágítani, hogyan is éltünk a múlt század nyolcvanas éveinek közepén Vajdaság északi részén, akkor még egy másik, egy szövetségi, sokszor Josip Broz Tito után is titóinak mondott állam részeként, testvériségben és egységben, vagy csak annak hamis illúziójában…

Az 1984-es Diákolimpia ünnepélyes megnyitója
Megosztás
  • 19
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás