1989,  Zene

„Merre mennél, kismalac, ha nem tücsök?”

A Bokor együttes topolyai koncertje

A Bokor együttes szabadkai középiskolások – Bakota Róbert, Francia Gyula, Karácsonyi Attila és Keszég László – zenekara volt a nyolcvanas évek végén, időnként a később színésznőként ismertté vált, tehetséges és sokoldalú Szemerédy Virág is fellépett velük. Alapvetően versmegzenésítésekkel tűntek fel, szerepeltek a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén, később pedig mindnyájan az AIOWA csoport alapító tagjai lettek. Az együttes topolyai vendégszereplésének felvétele valamikor 1989 tavaszán, röviddel a KMV után készült. A zenekar még abban az évben meg is szűnt, több tagja ugyanis már ősszel megkezdte kötelező katonai szolgálatát, később pedig a délszláv polgárháborúk miatt a zenészek már soha nem éltek egy városban, de lényegében még egy országban sem…

A felvétel minőségével kapcsolatban mindenképp el kell mondanunk, hogy túl sokat nem ígér már csak az az elenyésző tény miatt sem, hogy egy kazettás diktafonnal készült, amelyet az akusztikus koncert közben – tehát mindenféle erősítés nélkül – csak kiraktak az együttes elé. Ehhez képest azonban egész meglepő módon sikerült digitálisan feljavítani, és ha nem is beszélhetünk tökéletes hangzásról, vagy hibátlan hangminőségről (dehogyis!…), az anyag még így is élvezhető; és tulajdonképpen ez a lényeg…

A Bokor rövid történetének egyik emblematikus szerzeményévé vált a Kurva disznó című szám, amelyben egy átlagos szakítás történetét feldolgozva, egyedi zenei megoldásokkal élve, szabad szellemiségben megközelítve az alapvetően sablonos témát, a végletekig leegyszerűsített tartalmi üzenet mellett egy különleges hangzásvilágú szerzeményt hoztak össze a szerzők és az előadók. Hasonlóképp egyszerű üzenetet, mintegy nemzedéki életérzést közvetít az I want a fuck you című dal, akárcsak a Kill the Amfora man című szerzemény is, amely az akkoriban népszerűségének csúcsát élő Amfora diszkó közönségével szemben táplált kritikus érzelmeket és véleményeket foglalta össze egy frappánsan rövid (tő)mondatban.
A rögzített topolyai koncerten, felettébb sajnálatos módon, nem hangzott el az Idemo u boj című szerzemény, amely még sajnálatosabb módon, a lehető legsajnálatosabb körülmények közepette, az elkövetkező éveink egyik meghatározó élményévé, jellegzetességévé vált. Elkísért bennünk és felsértette az intim zónánkat is, nem kímélve sem privát szférát, sem magánéletet, sem emberi jogokat, sem életet…

A nyitóképünk helyén látható cédéborítót leánygyermekem – Szabó Palócz Orsolya – rajzolta nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor egy régi kazettán felfedeztem ezt a felvételt, és sebtében digitalizáltam. Akkor készítettünk belőle – mintegy meglepetésként – egy ajándékcédét, egy másolatot az együttes egyik volt tagjának, Francia Gyulának. (Azt hiszem, épp születésnapja lehetett, vagy valami ilyesmi… Ezúton is gratulálok!…)
A neki ajándékba szánt példányt díszítettük ezzel a borítóval, így nekem ebből eredeti példányom, sajnos, azóta sincs, csak beszkennelt másolatát őrzöm azóta is.

Mai cikkünk címe pedig a Menj, szekér című dalból ered, ezt is shock szeretettel ajánlom olvasóink figyelmébe… 🙂

 

Megosztás
  • 14
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás