• 1957,  Irodalom,  Képzőművészet

    „A BUKSI az olvasó barátja akar lenni”

    Tavaly lett volna hatvanéves a gyermeklap, amelynek első száma 1957. december 26-án jelent meg, az újság azonban ennek a kornak csak egy nagyon szerény töredékét élte meg fennállásának nagyjából négy esztendeje alatt

    Ez tulajdonképpen egy tavalyi történet (legalábbis tavaly kezdődött, és még mindig nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy hol és mikor ér majd egyszer véget… de erről majd később, majd máskor…), mégis egészen 1957-ig nyúlik vissza. Tavaly nyáron – alig néhány héttel a Sziget Fesztivál előtt – régi, bekötött újságévfolyamokat lapozgatva (mert ez afféle mániám… vagy fogalmazzunk talán egy kicsit finomabban: hobbim, kedvelt időtöltésem…) figyeltem fel arra, hogy ez afféle jubileumi esztendő volt: abban az évben, 2017-ben ünnepelhettük volna az egykori legendás vajdasági magyar gyermeklap, a Buksi indulásának hatvanadik évfordulóját. Cikksorozatomon kívül azonban különösebben nagy felhajtás nem volt, tulajdonképpen észrevétlenül múlt el a jeles jubileum… Az újság első száma ugyan 1957. december…

  • 1988,  Irodalom,  Rádió

    Postarablók

    Gion Nándor regényének mindeddig kiadatlan dramatizációja

    Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) vajdasági magyar író műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás az érdeklődés, a magyarországi és a regionális recepció homlokterébe emelte. Az életmű legjelentősebb része – a könyvtári állományok salátává olvasott kötetei után – e kiadás által vált hozzáférhetővé az olvasók szélesebb rétegeinek. A hozzáférhetőség újraolvasást vont magával: újra- és máshogy olvasást motiváló monográfiák és tanulmánykötetek jelentek meg – mások mellett e sorok írójának tollából is.[1] Összeállt a Gion-műveket és recepciójukat felölelő bibliográfia – Horváth Futó Hargita monográfiájában: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában (Újvidék, Bölcsészettudományi…

  • 1990,  Rádió,  Zene

    „Szeretném, ha Szabadkának lenne még egy nagyobb hangversenyterme”

    Egy közel három évtizeddel ezelőtti rádióinterjú a kivételes tehetségű szabadkai zongoristával, Kinka Ritával

    A jó történetek szerencsés esetben továbbírják magukat. A talált tárgy megkapargatása, megtisztogatása legtöbbször azt eredményezi, hogy újabb izgalmas történetszálak, életművek vagy -pályák kerülnek a felszínre, olyanok, amelyekkel érdemes foglalkoznunk. „Jubileumi koncertsorozattal ünnepel a Szabadkai Zeneiskola” – olvastam néhány napja a hírt az egyik vajdasági hírportálon. Meg is jegyeztem viccesen, hogy lám, a Yuhar szépen megágyazott ennek a jubileumnak, hiszen az elmúlt időszakban két cikkben is foglalkoztunk a Szabadkai Zeneiskolával, és még egyben említést tettünk róla. Aztán tüzetesebben elolvasva a hírt eszembe jutott, van itt még egy olyan hangfelvételünk, egy 1990-es rövidinterjú, amivel valamicskét hozzátehetünk ehhez a jubileumhoz. Az október 18-i ünnepi hangversenyen fellépett Kinka Rita zongoraművész is, aki ötven évvel…

  • 1988,  Irodalom,  Színház

    Feltérképezhetetlen futball- és színházi ingoványra tévedve

    Volt egyszer egy Sympodioum – Újvidéki Színház, 1988. december 9-10.

    Az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének a múlt század nyolcvanas éveiben határozott célja volt, hogy kimozdítsa a lapot a nyomtatott forma keretei és a szerkesztőség falai közül, a kor népszerű és meghatározó művészeti irányzatainak megfelelően, s az alapvető elképzelés szerint multimediális irányba. Így jelent meg folyóiratszám hanglemezen, régi jó vinylen (Boris Kovač Ritual Novája…), s volt olyan is, amely egy teljes képzőművészeti mappát tartalmazott (Kerekes Lászlóét…). De a lap – egyik! – lehetséges megjelenési formájának tekintették a zenei vagy színházi fesztivált is. Így kerültünk mi a képbe. Mi, vagyis korabeli tinédzserek, akik szinte tömegével szállítottuk akkor már az előadásainkat a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére. Nekünk szervezett kétnapos fesztivált az Új Symposion…

  • 2000,  Ínyencség,  Zene

    Junkies-koncert – „Zentán, a Lunapark helyén”

    Azok táborát erősítem, akik nem Nietzschétől tudják, mit jelent a nihil fogalom, hanem a Junkies zenekartól. Három évvel ezelőtt, szeptemberben írtam is a Nihil című lemezről egy Facebook-bejegyzést, amelyet már csak azért is érdemes teljes egészében (ám némileg cenzúrázva) idéznem, mert felvázolja magát a kontextust – létezésem akkori kereteit –, amely közepette megismerkedtem Szekeres Andrisék zenéjével. Íme: „Manapság reggelente rám tör valami furcsa, nosztalgikus hangulat. Általában dalok jutnak eszembe, és a dalokról konkrét történetek. Bár idén a Junkies Káros az egészségre c. lemeze jubilál, nekem mégis egy másik lemezük tetszik/tetszett (a fene tudja, hogy van ez), méghozzá az azt követő Nihil. Ezzel az albummal – áthidaló megoldásként nevezzük így –…

  • 1984,  Ínyencség,  Zene

    74 éve szabadult fel a „juhászok városa”

    avagy Szabadka képekben, szavakban, zenében - egy sokszínű, izgalmas kiadványról

    Mélyen tisztelt egyetemi tanárom, Jung Károly utalt rá sokszor, hogy a különféle dúlások bűvöletében élünk, mert „előbb jött a tatár dúlás, aztán a török dúlás, végül, de nem utolsó sorban a felszabadúlás”. A dúlásokat meg rendszerint a kárfelmérések, hozadéklajstromok követik, amelyek általában jól vagy rosszul sikerülnek – amíg nincs kritikai/történelmi távlat, addig rendszerint rosszul, s hogy mi lesz később, az már színtiszta politika. Cikkünk aktualitását az adja, hogy tegnap (október 10-én) volt Szabadka felszabadulásának hetvennegyedik évfordulója, és polcunkon néhány hónapja itt szunnyad egy harmincnégy éves kiadvány, a címe Szabadka – képekben, szavakban, zenében. Mindenekelőtt Marton László Távolodónak kell megköszönnöm, hogy a Yuhar rendelkezésére bocsájtotta ezt az értékes anyagot, amely –…

  • 1989,  Rádió

    Szellemi milliomosok vonzásában

    Sturcz Bélára emlékezünk – Avagy: Természetvédelemről vajdasági szinten

    „Horti Margitként születtem Ürményházán, egy parányi falucskában, ahogyan mondani szoktuk: a világ végén, távol a szikrázó eseményektől, színházaktól. Elkerültem aztán Szabadkára, a tanítóképzőbe, s olyan ,»szellemi milliomosok«-tól tanulhattam, mint dr. Sturcz Béla, dr. Györe Kornél és Pálinkás József, valamint a felejthetetlen emlékű Varga Péter, aki már akkor, sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt a Kodály-módszert alkalmazta. A nemrég elhunyt Rácz Jóska volt az osztálytársam, és még annyi igaz ember, akik szétfutottak a szélrózsa minden irányába… Megszereztem a diplomát, elmentem tanítani, megfordultam több helyütt: Nagybecskereken, Szentmihályon, Újvidéken, tanítottam és könyvterjesztést vállaltam. Tudtam, hogy a könyv segítségével (utódjaink által) üzenünk a jövőnek…” – így mesélt immár tizenkét esztendeje a nagybecskereki Kajári Margit, akit a…

  • 1989,  Film,  Irodalom

    A tévés sofőr küldetésének bukása

    In memoriam Kartag Nándor – Sinkó-díjasok bemutatása a képernyőn

    Tegnap, 2018. október 3-án érkezett a halálhír: hetvenéves korában elhunyt Kartag Nándor újságíró, szerkesztő, az Újvidéki Televízió nyugalmazott munkatársa, aki mindig rajta tartotta ujját a legfontosabb vajdasági magyar művészeti-kulturális események ütőerén, s akinek jelentős szerepe volt a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének létrehozásában, illetve életben tartásában, működtetésében is. Nyugodjék békében! Dormán László így emlékezett rá a Facebook internetes közösségi portálon közzétett bejegyzésében: „Elment Kartag Nándi is, élt 70 évet. Újságíró volt, tévériporter, szerkesztő, bemondó, hetilap főszerkesztője. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének létrejötte elsősorban neki köszönhető. Önképzőkörök vetélkedőjeként indult 1967-ben. A fenti kép 1968-ban készült Óbecsén, az egykori ifiotthonban, ekkor szervezte, szervezték meg az első igazi középiskolás vetélkedőt. Szakács, ma Gubás Ágotával vezették le…