1957,  Ínyencség,  Irodalom,  Képzőművészet

Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…

Nagyjából cikkünk felénél, valahol a közepénél egy szavazást is találhatnak olvasóink, kérjük tehát, hogy mondják el véleményüket!

Ez immár a harmadik alkalom, hogy az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapja, vagyis a Buksi történetével foglalkozunk itt a Yuharon is (hiszen egybevág arculatunkkal… 🙂 ), azok után, hogy a Családi Kör című hetilapban tavaly nyár óta egy hosszúra nyúlt cikksorozatban dolgoztuk fel a témát. A megjelenésének idején tulajdonképpen mérhetetlenül népszerű, s egyben nemzedéki élményt jelentő, generációs életérzést megtestesítő újság első száma hatvanegy évvel ezelőtt, 1957 legvégén, karácsony után került a trafikokba, ezért az oldal jobb szélén található kronológiánkban továbbra is ehhez az esztendőhöz soroltuk be cikkünket. 

 

Előző cikkünket itt érhetik el olvasóink:

 

Buksi Konrád és a képregények

A múlt hónap végén elevenítettük fel itt, a Yuharon az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának, a Buksinak a történetét, méghozzá annak a sorozatnak a segítségével, amelyet tavaly nyáron indítottam a Családi Kör című hetilapban, s kisebb-nagyobb szünetekkel bár, de azóta is folyamatosan megjelenik Sajtótörténeti feljegyzések címmel.

 

A széria hetedik része 2017. szeptember 7-én jelent meg a Családi Körben:

 

SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
Till Ulenspiegel furcsa alakváltozása
„Kár, hogy minden jelzés nélkül és befejezetlenül vége lett” – Volt egyszer egy Buksi (7. rész)

„A XVI. századból maradt ránk ez a mese. Egy leleményes fenegyerekről és merész harcosról, Till Ulenspiegelről szól, aki saját módján küzdött az idegen hódítók ellen” – ezzel a szűkszavú bevezetővel ajánlotta az olvasók figyelmébe a Buksi című gyermeklap első száma 1957. december 26-án a Till Ulenspiegel című folytatásos képregényét. A szerkesztők tehát nem mentek bele olyan részletekbe, mint a másik történet, a Csapa és Gru-gru kalandjai című széria esetében. Aztán azonban valami furcsa, szokatlan dolog történt: a Buksi 1958. január 16-án megjelent negyedik számában megváltozott az egyik folytatásos képregény címe. Ekkor már azt nyomtatták a történet újabb folytatása fölé, hogy Till, a merész fickó. A főhős nevét egyébként manapság már általában Till Eulenspiegel formában használjuk magyarul, s valóban a 14. század első felében élt: talán 1300-ban született, s vélhetően 1350-ben hunyt el. Nagyjából ötven évet él ugyan, de életrajzi adatai meglehetősen hiányosak, alakját és személyiségét elsősorban a nép ajkán fennmaradt történetekből ismerjük, amelyek általában, ugye, nem éppen a megbízhatóságukról és valósághűségükről híresek. A Till Eulenspiegelről szóló elbeszéléseket nagyjából száz évvel a címszereplő halála után kezdték összegyűjteni, s addigra ezek már bizony sok-sok izgalmas színt öltöttek magukra… Amelyeken vélhetően a főhős is meglepődött volna.
Hasonló a helyzet A szakállas című szériával is, amelyről sorozatunk előző részében már elmondtuk, hogy képregényként a Buksi harmadik számában debütált 1958. január 9-én. S ez így is van. Azonban egy furcsa, rendhagyó módon a főhős alakja feltűnt már a lap második számában, január 2-án is, akkor még csak illusztrációként, mintegy kitöltve a tizenharmadik oldalon a szöveg alatt fennmaradt űrt, tehát egészen más formában, más elrendezésben, más tördelésben, mint ahogy az egy héttel későbbi megjelenésétől állandósult helye a második oldal aljában.
Kisebbfajta közvélemény-kutatással is felért, amikor kilenc évvel ezelőtt, akkor épp a Buksi megjelenésének ötvenéves jubileuma ürügyén a horgosi Nagygyörgy Zoltán arról írt a Magyar Szó mellékletében, az Üveggolyó 2008. szeptember 25-i számában, hogy az egyik, „ismerősöket kereső” internetes portálon „oldalt nyitottam a Buksinak és Macherot Raymond rajzmesternek”. A szerző cikkében közreadott egy válogatást „néhány visszajelző lelkes írás”-ából. Az akkor ötvenhat esztendős bajsai Laluja Aleksandar például így fogalmazott: „…A Buksik megvannak – bekötve – az első számtól az utolsóig… Kár, hogy minden jelzés nélkül és befejezetlenül vége lett…!!!”

(Folytatjuk)

 

Háromezer év a tenger alatt – A Buksi első számának képregénye, 1957. december 26-án
A Buksi hetedik számában, 1958. február 6-án jelent meg Vakarcs és társai történetének folytatása

 

Mire a sorozat itt olvasható hetedik része megjelent a Családi Körben, már rengeteg olyan visszajelzés érkezett hozzánk, amely azt kezdeményezte, hogy indítsuk újra az 1962-ben megszűnt Buksit. Persze szép is lett volna ez ötvenöt esztendő távlatából, egy ekkora projektumba, egy ilyen vállalkozásba ma már mégsem lehet mindenféle előkészületek nélkül, amolyan hűbelebalázs módjára belevágni.
És persze nem szeretnék senkit sem kiábrándítani vagy megbántani, de egy-egy ilyen sorozatnak nem is az az eredendő célja, „küldetése” vagy elhivatottsága, hogy újraindítson egy több mint fél évszázaddal korábban megszűnt lapot, hanem – amellett, hogy emlékezzen és emlékeztessen rá – elsősorban az, hogy feldolgozza történetét. A nosztalgikus hatások persze ilyenkor mindig jelen vannak és elkerülhetetlenek is ilyen esetekben, ilyen megközelítésben, vagyis mindenképp kifejtik hatásukat (nem is kell megtagadnunk ezeket…), mégis igyekszünk megőrizni a tárgyilagosságunk.

A Családi Kör Buksi-sorozatához kapcsolódva tehát olyasmit követtünk el, amit nyomtatott sajtóban egyébként nem lehetne…
Készítettünk egy szavazást a Szabad Magyar Szó internetes felületén, amelyben kikértük olvasóink véleményét, ők mit gondolnak: Vajon érdemes lenne még ennyi idő távlatából újraindítani egy hasonló kiadványt, mint amilyen a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a Buksi volt?

 

A Szabad Magyar Szó interaktív anyaga (meggyőződésem szerint az ilyeneket nemigen nevezhetjük cikkeknek…) 2017. szeptember 13-án jelent meg a portál oldalain:

 

SZERETNE ÖN ÚJRA BUKSIT?

A Családi Kör című hetilap holnapi számában jelenik meg az egykori Buksi című gyermeklap – amely, ha még létezne, az idén lenne hatvan éves, hiszen az első száma a távoli 1957 karácsonyára, december 26-án került a trafikokba – történetét feldolgozó sorozat nyolcadik része. Tehát nagyjából két hónapja olvashatnak rendszeresen a hajdani kedvenc kiadványukról az újság volt rajongói, kedvelői, gyűjtői.
Mióta elkezdődött ez a sorozat, több olyan visszajelzés is érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint nagyon sokan örülnének annak, ha a Buksi még mindig megjelenne, vagy újraindulna. „Még él a remény…” – írta valaki.
Ezért most arra vagyunk kíváncsiak, hogy a Szabad Magyar Szó látogatóinak mi a véleményük erről.

ÖNÖK SZERETNÉK, HOGY LEGYEN ISMÉT BUKSI?

 

A Szabad Magyar Szó anyagát, annak eredeti változatában itt érhetik el olvasóink:

 

Szeretne Ön újra Buksit?

A Családi Kör című hetilap holnapi számában jelenik meg az egykori Buksi című gyermeklap – amely, ha még létezne, az idén lenne hatvan éves, hiszen az első száma a távoli 1957 karácsonyára, december 26-án került a trafikokba – történetét feldolgozó sorozat nyolcadik része.

 

De persze a szavazatukat látogatóink leadhatják itt nálunk, a Yuharon is!
Ezt pedig előre is megköszönjük… 🙂

 

A széria nyolcadik része tehát másnap, 2017. szeptember 14-én jelent meg a Családi Körben:

 

SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
Egy kis közvélemény-kutatás
„Halvány a remény, de még ÉL…” – Volt egyszer egy Buksi (8. rész)

„A Vadnyugat hőskorából szól ez a mese. Északon és a központi vidéken erdőség borította a hegyeket és völgyeket akkorjában. Keleten, a végtelen síkságokon vörösbőrűek éltek, szabadon, mint a pusztai szelek” – ezzel a szűkszavú kis bevezetővel ajánlotta 1957. december 26-án az olvasók figyelmébe a Buksi című gyermeklap (amely az idén lenne hatvanéves…) első száma A vörös nyíl című folytatásos képregényét, amelynek főhőse Davy Crockett ezredes (1786–1836), az Amerikai Egyesült Államok ünnepelt nemzeti hőse, az ismert katona és politikus volt. Persze, az itt (is…) feldogozott történetei már a valóságtól messze elrugaszkodottak, szinte münchhauseniek, vagyis sokkal inkább legendásak és meseszerűek – semmint reálisak! –, ahogy a népszerű történelmi alakok úgy nagy általánosságban élnek a nép ajkán, no meg persze az alkotók (írók, költők, dalnokok, drámaszerzők, festők és grafikusok, képregényrajzolók, filmesek és miegyebek…), általuk pedig a közönség fantáziájában…
A Buksi szerkesztői tehát Davy Crockett esetében sem – ahogy a múlt héten Till Ulenspiegel történeteivel kapcsolatban is láthattuk már – nem mentek bele olyan aprólékos részletekbe, mint az egyik másik történet, a Csapa és Gru-gru kalandjai című széria esetében. Erről korábban volt szó sorozatunkban…
Ugyancsak a múlt héten írtunk arról is, hogy tulajdonképpen egy kisebbfajta közvélemény-kutatással ért fel, amikor kilenc évvel ezelőtt, akkor épp a Buksi megjelenésének ötvenéves jubileuma ürügyén a horgosi Nagygyörgy Zoltán arról írt a Magyar Szó mellékletében, az Üveggolyó 2008. szeptember 25-i számában, hogy az egyik, „ismerősöket kereső” internetes portálon oldalt nyitott a Buksinak és Raymond Macherot „rajzmesternek”.
Nagygyörgy Zoltán cikkében közreadott egy válogatást „néhány visszajelző lelkes írás”-ából. Az akkor ötvenöt éves, becsei Pekality Rózsa például így fogalmazott: „Emlékszem, hárman voltunk testvérek, amikor anyukámék esténként kiruccantak, akkor mi előhoztuk a Buksikat és nézegettük. Azok a szép idők…!” Az akkor ötvenhét esztendős, zentai Boros Anna pedig így emlékezett: „Sok-sok szép emléket hozott vissza a múltból. Kislányka voltam, amikor a Buksi hetilap megjelent, nagyon sokáig az első számtól az utolsóig megőriztem, de sajnos az évek folyamán elkallódtak. A 70-es, 80-as években a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségében dolgoztam és ott módomban volt a Buksi archivált számait átolvasni, de már ez is régen volt. Sajnálom, hogy ma már nincsenek ilyen jó kis lapok.”
A szerző még egy hozzászólást, „visszajelzést” idézett cikkében, amelynek „feladója” az akkor ötvennyolc éves, topolyai Német István volt: „Mondhatom, szívet melengető érzés újra látni a gyermekkori kedvenceket! Halvány a remény, de még ÉL, talán lesz még egyszer BUKSI!”
Nagygyörgy Zoltán akkor a Buksi ötvenéves jubileuma ürügyén emlékezett az egykori gyermeklapra abban az esztendőben, amikor az már az ötvenegyet is betöltötte volna… Nincs azonban ebben semmi meglepő (és főleg nem megvetendő…), s rögtön látni is fogjuk ezt, ha arra gondolunk, hogy az újság december legvégén, karácsony után indult. Így tehát igazából az első évfolyama mindössze egy számból állt, s tulajdonképpen a második (élet)évében kellett újként, indulóként elfogadtatnia magát a célközönségével. Ezt tehát még lapsusnak vagy tévedésnek, „utánlövésnek” sem nevezhetjük a szerző részéről, úgyhogy nyugodtan átlendülhetünk rajta, s a jövő héten innen folytatjuk, innen meséljük tovább történetünket.

(Folytatjuk)

 

Íme, az első sztrip a világon – A Buksi második számának képregénye, 1958. január 2.
A Buksi nyolcadik számában, 1958. február 13-án jelent meg Vakarcs és társai történetének folytatása

 

Egyelőre idáig jutottunk! S ahogy a sorozat nyolcadik részének végén is fogalmaztunk, történetünket majd innen meséljük tovább…
No, de ezzel még nincs vége…

A Háromezer év a tenger alatt című képregény a Buksi első számában jelent meg 1957. december 26-án:

Az Íme, az első sztrip a világon című képregény a Buksi második számában jelent meg 1958. január 2-án:

Az alábbiakban olvasóink, vagyis a Yuhar látogatói átlapozhatják a Buksi újabb két lapszámát, amelyekből a cikksorozathoz mellékelt Vakarcs-képregényoldalakat válogattuk (hetedik és nyolcadik szám), ezeket már mind 1958 februárjából:

A Buksi című gyermeklap történetét feldolgozó sorozat 2017-ben, a Családi Körben megjelent epizódjainak egybefűzött gyűjteményét itt találhatják olvasóink:

A cikksorozat fent olvasható két epizódja a Családi Kör alábbi számaiban jelent meg:

Jó szórakozást és kiváló nosztalgiázást kívánunk mindezekhez!

Megosztás
  • 7
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás