-
Madách Imre nemcsak a kortalanságból lépett ki…
Tág teret nyitva a félreértelmezési lehetőségeknek, avagy Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes közös palicsi kirándulása az interneten folytatódik
Újabb, időben és térben való szertelen, csapongó, buja kalandozásra csábítjuk olvasóinkat mai összeállításunkkal, amellyel egy korábban megkezdett szériánkat folytatjuk, persze a sorozatszerűség szándéka nélkül, nem feltétlenül és nem erőltetve, inkább csak a tényszerűség magyarázatával megadva a szükséges, tisztességes minimumot a ciklusosságnak. Visszatekintünk egészen Arany Jánosig, hiszen tavaly ünnepeltük a költő születésének kétszázadik évfordulóját, de ilyen tekintetben már sokkal inkább a jelenre és az emlékezésre, az emlékek tiszteletére összpontosítunk, ezáltal pedig egészen a jelenig jutunk. Igen, jól sejtik olvasóink, mai összeállításunk is a Családi Kör rovata, a Képhistóriák alapján készült, ez vezet vissza most bennünket a 20. század elejére, ugyanis, habár egyelőre nem ismert Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes palicsi kirándulásának…
-
FRISSÍTÉS: Apunk a Spunk!
A FIFA konfliktuskerülő jellege
Luis Arconada, Jose Antonio Camacho, Rafael Gordillo, Miguel Alonso, Miguel Tendillo, Jose Alexanko, Juanito (vagyis polgári nevén Juan Gómez González, az alig néhány évvel később, harminchét esztendős korában, tragikus autóbalesetben elhunyt csatár…), Jesus Satrustegui, Jesus Zamora, Lopez Ufarte és Jose Sanchez lépett pályára az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokságon a házigazdák nemzeti tizenegyében azon a – mi tagadás: elcsalt – mérkőzésen, amelyről az idén nyáron már írtunk itt, a Yuharon. Jugoszlávia színeiben pedig Dragan Pantelić, Ivan Gudelj, Velimir Zajec, Nenad Stojković, Zlatko Krmpotić, Vladimir Petrović, Edhem Šljivo, Zlatko Vujović, Safet Sušić, Nikola Jovanović és Ivica Šurjak ölthette magára a jellegzetes kék helyett, ezúttal a fehér színű mezt… A nyáron, az idei, oroszországi…
-
„Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”
A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása
Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…
-
A szólamok, közhelyek és frázisok rugalmasságáról
A különféle tévésorozatok mai hazafias szövegelései és az ötvenes évek partizándumái között gyakorlatilag semmi különbség sincs, pontosan ugyanazt a célt szolgálják, csak a körülmények és a kontextusuk változott meg időközben
Valóságos nemzedéki élményt jelentett az akkori vajdasági magyar kisgyermekek számára a Buksi című gyermeklap elindítása 1957 karácsonyán. A javarészt képregényeket közlő, és egykettőre hatalmas népszerűséget elérő újság történetét feldolgozó cikksorozat néhány részét már már olvashatták honlapunk látogatói. A Családi Kör című hetilapban közreadott Sajtótörténeti feljegyzések első ciklusának azonban lassacskán a végéhez érkezünk… Ebből már csak két rész maradt hátra, amely az alábbiakban olvasható. Mivel ezekben az epizódokban már elsősorban a Buksi megszűnésével foglalkoztunk, ezért most nem a gyermeklap indulásához, hanem a kiadvány utolsó számának megjelenéséhez, vagyis nem 1957-hez, hanem 1962-höz igazítjuk az alábbiakban olvasható összeállításunkat a Yuharnak az oldal jobb szélén található kronológiájában. A történetnek pedig egy igencsak furcsa csavart…
-
Újvidék: jazzváros
Két rádiós műsor a 2008-as Újvidéki Jazz Fesztiválról
Legutóbb balatonendrédi „otthonunkba” tértünk vissza pár napra, s midőn szokásomhoz híven leltározgattam kacatjaim között, két elfeledett sajtóbelépő-kártya akadt a kezembe. Az egyik a 2008-as Interzone Kortárs Zenei Fesztiválon, míg a másik ugyanebben az évben az Újvidéki Jazz Fesztiválon fityegett a nyakamban. Erről meg az jutott eszembe, hogy nevezett eseményekről az Újvidéki Rádiónak tudósítottam 10 évvel ezelőtt, és a hangfelvételeknek meg is kell lenniük valahol. Meglettek!
-
Egy álom, ami még ma sem válhatott valóra
Lemezjátszónk képzeletbeli tárcsáján ezúttal a YU Rock Misija-kislemez pörög
Bob Geldof 1985. július 13-i Live Aid koncertjéről középiskolás koromban – ha jól emlékszem, angol órán – hallottam először, akkor is csak azért figyelhettem fel rá, mert rongyosra hallgattam a The Best PUNK Album In the World Ever válogatáskazettát, és azon jutott hely (a) The Boomtown Rats Lookin’ after No. 1. című dalának is. Az emberi jogok, a hátrányos helyzetű országok, az afrikai éhezők, mélynyomorban élők nem igazán hoztak lázba ebben az időszakban – hiszen egyrészt az aktuális hatalom is azt éreztette velünk úton-útfélen, hogy joga csak a hatalmasoknak van (nekünk csak kötelezettségeink), a mélynyomorról, szegénységről, éhezésről pedig én is tudtam volna ezt-azt mondani (ahogyan sok ismerősöm, akiket velünk együtt…
-
„Én, kopott diák” a Jó estét Vajdaságban
Ten years after, avagy amikor a szerző meglepődik azon, tíz év alatt mennyi minden változik
Jó vagy sem, a Yuhar mára menthetetlenül az önreprezentáció egyik felülete lett – az itt közzétett anyagokhoz nekem is, szerkesztőtársamnak is így vagy úgy köze van. Mindazonáltal őszintén bízunk abban, hogy az olvasóinknak is, s hogy a kincs közös, nemcsak az érintetteké, hanem mindnyájunké. Ma egy tíz évvel ezelőtti, 2008. augusztus 9-én (szombaton) készült videófelvétel kerül honlapunk terítékére, amely – ha emlékeim nem csalnak – ugyanezen a napon ment adásba is. Mielőtt felszálltam volna az Újvidék felé tartó Lasta-ra, meghagytam apámnak, este mindenképp rögzítse a Jó estét, Vajdaság adását, mert abban én is szerepelni fogok. Őrületes forróság volt aznap, a stúdiózást megelőzően meglátogattam Skorutyák Veronikát, az Újvidéki Rádió akkori zenei szerkesztőjét,…
-
FRISSÍTÉS: Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…
Fűbenjáró bűnök terhe mellett, avagy: Miért nem tetszik a számítógépes logaritmusoknak a Buksi?
Szigorú, mondhatni életveszélyes fenyegetést kaptunk az egyik ingyenes szolgáltatótól, amelynek jótéteményeit, mi tagadás, mi is rendszeresen igénybe vesszük a Yuhar szerkesztése közben. Azon, hogy a YouTube olykor törli a feltöltött videóinkat, már meg sem lepődünk igazán, most azonban az Issuu döntött úgy, hogy megfegyelmez bennünket. A szűkszavú üzenet azonban a részletekre nem terjed ki, ezért mi sem tudjuk, hogy mi is történhetett egészen pontosan. Maradnak hát az egyszerűségükben is megcáfolhatatlan tények: a szolgáltató valami „hibát” talált a Buksi című gyermeklap 1958. február 13-án megjelent nyolcadik számában, amelyet beszkennelve, digitalizálva, átlapozható PDF formátumban alig néhány hete, a november 18-án megjelent Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna… című írásunkhoz mellékeltünk. Az…