2008,  Film,  Interjú

„Én, kopott diák” a Jó estét Vajdaságban

Ten years after, avagy amikor a szerző meglepődik azon, tíz év alatt mennyi minden változik

Jó vagy sem, a Yuhar mára menthetetlenül az önreprezentáció egyik felülete lett – az itt közzétett anyagokhoz nekem is, szerkesztőtársamnak is így vagy úgy köze van. Mindazonáltal őszintén bízunk abban, hogy az olvasóinknak is, s hogy a kincs közös, nemcsak az érintetteké, hanem mindnyájunké.

Ma egy tíz évvel ezelőtti, 2008. augusztus 9-én (szombaton) készült videófelvétel kerül honlapunk terítékére, amely – ha emlékeim nem csalnak – ugyanezen a napon ment adásba is. Mielőtt felszálltam volna az Újvidék felé tartó Lasta-ra, meghagytam apámnak, este mindenképp rögzítse a Jó estét, Vajdaság adását, mert abban én is szerepelni fogok.

Őrületes forróság volt aznap, a stúdiózást megelőzően meglátogattam Skorutyák Veronikát, az Újvidéki Rádió akkori zenei szerkesztőjét, aki hideg limonádéval várt. Két albérlet között voltam éppen, és Vera jelezte, lenne egy kiadó épületrészük, csak találjak magam mellé még két embert. (Nem találtam és végül máshová költöztem.)

A limonádé finom volt, a teraszra pedig nem tűzött oda a nap (talán lugas volt fölötte, ez a részlet kiesett), sőt, könnyed szellő is lengedezett, jól esett a beszélgetés.

Ekkor említette Vera, hogy emberhiány van a „redakción” (így mondta) és nagyon örülne, ha lenne egy olyan új kolléga, akinek a vérében van a zene, tájékozott és jól tud írni/beszélni. Abban maradtunk, hogy másnapra készítek egy referenciamunkát, amit rögzítünk a rádió egyik stúdiójában, majd pedig együtt meglátogatjuk a zenei részleg főszerkesztőjét.

Miután kiléptem a kapujukon, vadul pörögni kezdett az agyam, vajon kinél pecózhatnék este, illetve ami ennél is fontosabb, kitől kérhetnék kölcsön egy számítógépet, amelyen megírom a mutatványműsor szöveganyagát, összeállítom a zenei köntöst. Végül Szakács Áron ajánlotta fel a segítségét, akinek ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni.

Áron későn érkezett vissza Újvidékre, mert egy falusi birkanyíró-versenyről tudósított, az operatőr pedig a nap végén csigalassúsággal fogyasztotta el a birkapörköltet, ennek megfelelően csak késő este tudtam én is hozzálátni a munkához, az anyagom vasárnap reggel ötre készült el, kilenc tájt hívtam Verát, hogy megbeszéljük, mikorra menjek a Rádióhoz. Ekkor derült ki, hogy Vera összekeverte a napokat, a szombatot vasárnapnak hitte. Nyertem tehát magamnak egy hullafáradt vasárnapot, ami nagyrészt azzal telt, hogy hazautaztam Csókára és rögzítettem a Korai Öröm zenéjéről készített referenciaműsort, és talán olvastam is kicsit (az olvasónaplóm szerint Svetislav Basara Feljegyzések a biciklistákról című zseniális regényét).

Hétfőn délelőtt a portás nem engedett be az Újvidéki Rádió épületébe, mert rövidnadrágban érkeztem, de ez már egy másik történet, nem untatnám vele az olvasókat. Térjünk vissza a cikkem tárgyául szolgáló videóhoz.

Amint azt majd hallani fogják, az én vendégszereplésem apropója, hogy nem sokkal korábban rögzítettük az Újvidéki Rádióban A mutatványos című lemezem anyagát, amelyből végül nem lett valódi lemez, noha kiváló borító is született hozzá Kónya Miklós barátom jóvoltából. Beszélgettük a dalok születéséről, ahol sajnos több tárgyi tévedést is sikerült vétenem – pl. a napfelkeltét összekevertem a naplementével – és túl sokszor használtam az ember szót. De kitértem arra is, miként pofátlankodnak be az énekelt versek mindenhová, miért nélkülözhetetlen a mobiltelefon az alkotáshoz, illetve megemlítek egy sziváci, kidőlni készülő telefonpóznát is, amit a helyiek egy létrával támasztottak ki. Kicsit sárga, kicsit savanyú hasonlatra sikerült ez is, de a miénk…

Ahogyan láthatják is, a Jó estét, Vajdaság műsorvezetője ebben az időben Máriás Endre volt, vele beszélgettünk. Az adásban egyébként 4 dalt játszottam, méghozzá a következőket:

  • Valaki mondja meg (betétdal a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról c. darabból)
  • Sweet sixteen (zene és szöveg: Barlog Károly)
  • Napszonett (szöveg: József Attila, zene: Barlog Károly)
  • Everybody’s Trying To Be My Baby (zene és szöveg: Carl Perkins)

Egyedül azt sajnálom, hogy nem maradt meg a teljes adás, csak azok a részek, amelyekhez közöm van (plusz Hobo József Attila-előadása, amelyet a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon tartott). Ez egyébként egy rendkívül prózai okra vezethető vissza: a 10 évvel ezelőtti asztali számítógépemben egy kisebb kapacitású merevlemez (30 GB) volt, a tv-kártya pedig nyers, sűrítetlen fájlokban rögzítette a képanyagot, így lehetetlen küldetésnek bizonyult a teljes műsort felvenni. A felvétel minőségéért viszont nem én vagyok a ludas, sokkal inkább a csókai kábeltévé-szolgáltató. Bízom benne, hogy azért így is élvezhető.

Megosztás
  • 46
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás