Amikor az országhatárok színlelt érdektelenséggel csalják meg érzékeinket

Amikor az országhatárok színlelt érdektelenséggel csalják meg érzékeinket

Amikor néhány hónappal ezelőtt, augusztus végén először foglalkoztunk itt a Yuharon Laták István (1910–1970) költő és prózaíró, színházigazgató életútjával, életművével, és persze a zentai Történelmi Levéltárban a halála után a családja, leszármazottai, örökösei által letétbe helyezett hagyatékával, egy 2009-es, a Magyar Szó című napilapban éveken át vezetett Visszapörgetés című tárcasorozatomban megjelent írást választottam kiindulópontnak. Persze a magam szempontjából jó okom …

Tovább olvasás.

„...anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

„...anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az  (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere...) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak …

Tovább olvasás.

„…Fütyült a mozdony és tovább indultunk”

„…Fütyült a mozdony és tovább indultunk”

Korábban, még augusztus végén egy alkalommal, majd pedig most novemberben, a hónap elején, tehát alig néhány héttel ezelőtt két részben tekintettünk be a vajdasági magyar irodalom két világháború közötti életébe Laták István költő és prózaíró, színidirektor életművét és életútját vizsgálva. Kiváló fogódzó volt ebben, hogy hat évvel ezelőtt, 2012-ben szabadságot vettem ki akkori budapesti munkahelyemen, a Magyar Hírlap szerkesztőségében, és …

Tovább olvasás.

Buksi Konrád és a képregények

Buksi Konrád és a képregények

A múlt hónap végén elevenítettük fel itt, a Yuharon az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának, a Buksinak a történetét, méghozzá annak a sorozatnak a segítségével, amelyet tavaly nyáron indítottam a Családi Kör című hetilapban, s kisebb-nagyobb szünetekkel bár, de azóta is folyamatosan megjelenik Sajtótörténeti feljegyzések címmel. Mai összeállításunkban először azt vizsgáljuk, miért szűnt meg 1962-ben a Buksi úgy, hogy …

Tovább olvasás.

Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna...

Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna...

Ez immár a harmadik alkalom, hogy az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapja, vagyis a Buksi történetével foglalkozunk itt a Yuharon is (hiszen egybevág arculatunkkal... :-) ), azok után, hogy a Családi Kör című hetilapban tavaly nyár óta egy hosszúra nyúlt cikksorozatban dolgoztuk fel a témát. A megjelenésének idején tulajdonképpen mérhetetlenül népszerű, s egyben nemzedéki élményt jelentő, generációs életérzést megtestesítő …

Tovább olvasás.

Van hely, és van igazság

Van hely, és van igazság

Most egy számomra szokatlan és nehéz, ugyanakkor egy kívánt feladat előtt, kihívás előtt állok. Amikor feladatot írtam, az nem jelenthette a kötelezően eleve elvégezni való munkát. A kihívás pedig egy rég halogatott szándékot fed. Többszöri nekibuzdulás után azonban a kísérletek mindannyiszor elakadtak. Gátlásaim voltak, lévén nem vagyok sem irodalomkritikus, sem irodalomtörténész, nem éreztem a kellő elhivatottságot... Pedig egy méltánytalanul elhallgatott, …

Tovább olvasás.

Amikor a Symposion megérett a börtönre...

Amikor a Symposion megérett a börtönre...

Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami …

Tovább olvasás.

Mert balettozni sohasem szerettünk...

Mert balettozni sohasem szerettünk...

Az előttünk járó generációknak talán még a politikai gazdaságtan, nekünk azonban már a balett volt a legnagyobb mumusunk a színiakadémián. Ljiljana Mišić tanárnő, részben önhibáján kívül is, de szerintem sohasem tartozott a legnépszerűbbek közé... Ilyen igazságtalan a diákok szimpátiája, illetve annak hajladozása! Mi, vagyis az 1989-ben beiratkozottak voltunk az első olyan évfolyam, amelynek már nem kellett a művészetekhez egyáltalán nem …

Tovább olvasás.

Az előadás zátonyára futott versek és más történetek

Az előadás zátonyára futott versek és más történetek

„Két szerző, két könyv – Kedves hallgatóink, a felelős szerkesztő Fekete J. József nevében köszönti önöket Pozsárkovity Erika. A hangoskönyv kortárs irodalmi folyóirat mai kiadásában két szerző két könyvét mutatjuk be. Bence Erika az Újvidéki Egyetemen tanít régi magyar irodalmat, szépíróként azonban teljesen új irodalmat művel, amit az olvasó a Forum kiadónál megjelent Ibolya utca című novelláskötetében tapasztalhat meg. A …

Tovább olvasás.

JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata

JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata

Tenni valamit – leginkább ez motiválhatta azt a négy egyetemi hallgatót, akik tíz (és fél) évvel ezelőtt létrehozták a Jelfolyam on-line művészeti folyóiratot. Olyat tenni, ami jól esik, de mindenekelőtt nem behódolni senkinek. Függetlennek maradni mindentől és mindenkitől, csak alkotni gőzerővel. Ma már némileg megmosolyogtató számomra ez az elgondolás, talán 2008-ban is voltak, akik nevettek, amikor Berényi Emőke, Gedei Viktória, …

Tovább olvasás.

A generációk között átívelő HÍD

A generációk között átívelő HÍD

Célszerűbb lenne az általam publikált következő két anyagot – a 2008. novemberi Jelfolyam-performance-t és a 2009. júliusi Híd Kör-beszélgetést – időrendben tálalni, de most eltekintenék ettől. Egyrészt azért, mert a Jelfolyamos videóval kapcsolatban még néhány dolgot át kell gondolnom, másrészt, mert a Híd Körös anyagot technikai értelemben sokkalta könnyebb volt „leporolni”, nyilvánossá tenni. Ha jól emlékszem, a Dombos Festen mutatkozott …

Tovább olvasás.

FRISSÍTÉS: Mert balettozni sohasem szerettünk…

FRISSÍTÉS: Mert balettozni sohasem szerettünk…

A videót, amelyet néhány hete, november elején, a Tóth Loon színművész halálhírére reflektáló, Mert balettozni sohasem szerettünk… című cikkünkhöz mellékeltem itt, a Yuharon, először 2012. december 8-án, egy sorsszerű szombati napon, hajnali három óra után két perccel töltöttem fel a Facebookra. Akkoriban bíbelődtem ugyanis a régi VHS kazetták digitalizálásával, s persze az internetes közösségi portál talán nem a legalkalmasabb a …

Tovább olvasás.

---

Kövessen minket a Facebookon is:

---

YUHAR
Jugoszláviai Magyar Archívum
www.yuhar.hu

Szerkesztik:
Barlog Károly és Szabó Palócz Attila

Kapcsolat:
info@yuhar.hu