• 1974,  Irodalom,  Zene

    Vén Pierre-nek maradni egy életen át

    Ivica Percl Perica, az utolsó jugoszláv trubadúr már a pályája kezdetén megénekelte önnön sorsát

    Szinte szabályszerű, hogy akkor történnek velem a legjobb/legérdekesebb dolgok, amikor otthon felejtem a BKV-bérletem. Persze előfordul ilyenkor az is, hogy bliccelek (kivel nem?), de az esetek túlnyomó többségében gyalog – ahogy boldogult nagyapám mondta: lábbusszal – közlekedek. Nem olyan nagy város ez a Pest, bárhová oda tudja varázsolni magát az ember rövid idő alatt. Így volt ez két hete is, otthon maradt a bérlet, és munka utánra találkozót beszéltem meg egy kedves barátommal a Fekete Kutyába. Elindultam hát, vettem sorra a megannyi akadályt, és midőn a Révay közön vágtam által, szembe jött velem egy lemezbolt, rajtam meg erőt vett a szerezhetnék. Elgyengültem. Valami jó kis lemezre volt szükségem, és lehetőleg…

    Vén Pierre-nek maradni egy életen át

    Ivica Percl Perica, az utolsó jugoszláv trubadúr már a pályája kezdetén megénekelte önnön sorsát
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva