-
Gróf Azúr Isten kalandozásai a bánáti rónaságban
A fennmaradást nem a próbálkozások sikere, hanem folyamatossága biztosítja
A dél-bánáti Lázárföld, vagy szerb nevén Lazarevo (Лазарево) – egykor régen németül még nevezték Lazarfeldnek is, de ez már rég a múlté –, akkor szerepelt a legutóbb a szagalcímekben, a híradásokban és a különféle, köztük a nagy, rangos, elismert és mérvadó nemzetközi lapok címlapján, amikor 2011. május 26-án itt fogták el Ratko Mladić tábornokot, a boszniai szerbek polgárháborús főparancsnokát, háborús bűnöst, a srebrenicai mészárlás egyik legfőbb felelősét, akinek ezrek és ezrek élete szárad a lelkén. Nagy szerencse hát, hogy ártatlannak vallja magát… Megkockáztatom azonban, hogy még a környékbeliek is meglepődtek, amikor hallották a híradóban, hogy van itt (ott…) a közvetlen közelükben egy ilyen nevű település. Saját szempontomból: én is csak…
-
Csapatszellem, kitűzők és egy elfeledett ifjúsági szaklap
Egy lassan elkészülő könyv, lassan elkészülő fejezete
A cserkészet, bár Jugoszláviában hivatalosan a szerbhorvát „izviđači” mintájára felderítőknek nevezték, és a világszervezettől függetlenül működött, a jugoszláviai magyar ifjúság körében – nem minden évtizedben egyforma, de állandó – népszerűségnek örvendett. Ugyanakkor, a magyarországi mintával szemben Jugoszláviában nem történt egy olyan kikényszerített összeolvadás, mint a Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Cserkészszövetség esetében, hiszen az utóbbi 1945-ben Vajdaságban megszűnt. Emellett a felderítők szervezetileg teljesen függetlenek voltak a Jugoszláv Pionírszövetségtől is. A magyar csapatok részei voltak a Jugoszláviai Felderítő Szervezetek Szövetségének, mindazonáltal azokban a községekben, ahol túlnyomórészt magyarokból állt a tagság, a hivatalos nyelv is magyar volt.[i] A cserkészeti struktúrákat és külsőségeket is megőrző szervezetnek még egy teljességében magyar nyelvű szaklapja…
-
Rétegzene R-től Č-ig
Meghallgatjuk a rijekai Regoč elfeledett, vagy tán nem is ismert lemezét
Ugyan, hány cikk kezdődik azzal, hogy a szerző lebuktatja önmagát? Erre gondoltam, nem sokkal azelőtt, hogy leültem a billentyűzet elé. Meg arra, hogy lehet-e ebből a pozícióból egyáltalán majd bármi hiteleset mondani. Mert jelen írásom tárgya, hogy úgy mondjam, nem a leglényegem, nem valamiféle anyatejjel magamba szívott tudás, ami itt artikulációt követel magának. Bár lehetne az. Mi több belém olvadt, hozzám nőtt rövid idő alatt, így nem is volt kétségem afelől, hogy írnom kell róla. Egy olyan zenekar lemezét szeretném néhány hevenyészett mondattal felvezetni, amely ízig-vérig jugó, ámde korántsem mainstream. Sőt! Olyannyira nem az, hogy én csak öt évvel ezelőtt értesültem az említett korong (a banda egyetlen albuma) létezéséről. 2013-ban…
-
Muzsikáló képeslapok határon innen és túl
- avagy mi is az a „zvučna dopisnica”?
Bizonyára az olvasóink legtöbbje hallott már a hangoskönyvekről, illetve hallgatott, birtokol is közülük néhányat valamilyen adathordozón: vinylen, magnókazettán, vagy CD-n. Na, de volt már szerencséjük a muzsikáló képeslaphoz? A hangbarázdás képeslap – vagy ahogyan felénk nevezték: zvučna dopisnica – tiszavirág-életű volt ugyan, mégis úgy gondoltuk, szentelünk neki néhány sort, ugyanis vitathatatlanul a tárgyi kultúránk részét képezi. Több (anyaországi) forrás is arra utal, hogy magyar találmányról van szó, ám erre egyértelmű bizonyítékot nem tudtunk találni. Annál is inkább, hiszen a magyarországiakkal nagyjából egyidőben jelentek meg Jugoszláviában is ezek a maguk korában hatalmas technológiai bravúrnak számító, mikrobarázdás üdvözlőkártyák. Magyarországon az ún. Colorvox képeslapokat a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentette meg, gyártásuk – az…
