-
„Emberi jog nemet mondani”
A pillanat, amelyben „felforrt a keserűség”, avagy az addig megszokott életünk tulajdonképpen épp azokban a napokban hullott szilánkjaira
„Véres polgárháború dúlt Horvátországban, amikor 1991 októberének utolsó napjaiban minden addigi méreteket felülmúló mozgósítási hullám söpört végig a Tisza-mentén. A katonai behívók kézbesítése folytatódott mindenszentek és halottak napján is. A felsőbb katonai vezetés zentai, adai meg a többi, zömében magyarlakta település felnőtt férfi lakosságával akarta feltölteni a horvát frontvonalak első sorait. Ekkor »felforrt a keserűség«, az elégedetlenség, a békevágy spontán tiltakozó megmozdulásba csapott át, ami ha a hatóság meg nem akadályozza, végigsöpör egész Vajdaságon és talán Szerbián” – olvashatjuk annak a meghívónak a szövegében, amelyet tíz évvel később, 2001-ben készített Zenta város önkormányzata – Juhász Attila akkori polgármester aláírásával – az évfordulós megemlékezésekre és a az emléktábla felavatására. „A behívóparancs…
-
A cikóriába ojtott tájra eszmélő festőművészet
Schmalz Ödönné hősisége a magyar sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus szatirikus oldalain, avagy a szájhagyomány, a néphit és a rideg történelemtudomány tényszerűségei közötti összeférhetetlenségekről, összefércelhetetlenségekről
Laza kóválygásaink időben és térben – amelyekhez már hozzászokhattak rendszeres olvasóink – most aztán várhatóan az alábbiakban válnak majd igazán csak hektikusakká. Mondom is, hogy miért: a múltból, nagyjából negyven év távlatából, 1976-ból fürkésszük a jövőt; azt a jövőt, amelyet azonban időközben már meghaladtunk… Vagyis 2000-et. Ami 1976-ból nézve még távoli jövőnek hatott, arra mai szemmel azonban már csak vissza tudunk tekinteni, mint afféle közelmúltunkra. A múltból tehát abba a jövőnkbe pislogunk bele, amelyet ma már ugyancsak a múltunkként kell értelmeznünk. Elég zavaros ez így, akármilyen kusza időutazásos filmbe csöppenjünk is bele. Akárhogy számoljuk is azonban az esztendők zavaros múlását, a Magyar történelmi pillanatképek című képgyűjtő album, amelyre hivatkozva –…
-
Tévelygések és kalandozások térben és időben
„Sohse nyugtalankodjatok . . . . a mi vérünket hányja”, avagy különböző korok rangos és neves művészeinek, tudományos elméinek síron túli találkozása
Azt hiszem, az alábbi összeállításunk a legszemléletesebb bizonyítéka annak, hogy a Családi Kör című hetilap valójában véletlenül, véletlenszerűen indult Képhistóriák című rovata 2017 októberének végére vetkőzte le kezdeti esetlegességét – és az ezzel tagadhatatlanul együtt járó esetlenségét is –, ekkorra alakult ki valamiféle körvonalazódó és értékelhető arculata, s ekkor már nem csak más, korábbi publikációkból – elsősorban a Szabad Magyar Szóból – átvett, átemelt írásokra és képekre támaszkodott, hanem egyfajta sajátos, a saját öntörvényűségére alapozó koncepció mentén kezdett működni. Immár önálló, saját, direkt ennek a rovatnak a számára készült írásokkal is. Az alábbi összeállításunkban például csak egy olyan anyag található, amelynek volt valamiféle előképe más helyeken is… Mivel az itt…
-
Egy furcsa, szokatlan és legfőképp kanalizálhatatlan kollegiális kapcsolat emlékképei
Amikor Görgényi István festőművész 1973-ban elhunyt, nem is sejthette még, hogy egyszer egy szép napon talán majd ki is állíthatná alkotásait
A Családi Kör című hetilap egyik rovata, a Képhistóriák nyomán megkezdett időutazásunk folytatódik: az alábbi összeállításunkban felkeressük Márai Sándor San Diego-i otthonát, s ha nem is ott helyben, a szomszédos templom udvarában, de egy kontinenssel idébb megtaláljuk a kulcs helyét is; Móra Ferenc költészete nyomán indulunk pajzán kalandozásra zsenge fiatal lányok ölelésében, majd pedig az amerikai Tennessee Williamsre emlékezünk; végül pedig Görgényi István festőművész alkotásait csodáljuk meg… Az alábbi történeteink közül talán a legizgalmasabbak egyike Móra Ferencé, az agg író ugyanis 1932-ben, balatonföldvári nyaralásán ismerkedett meg és létesített rögvest intim kapcsolatot is egy feltűnően vonzó és intelligens nővel, aki azonban huszonhárom évvel fiatalabb volt nála… Nem szeretnénk itt és most…
-
MÁSODIK FRISSÍTÉS: Apunk a Spunk!
Szatirikus hangulatban igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni a kármentésből...
Jeleztük már korábban is, hogy adódnak olykor gondjaink az ingyenes internetes szolgáltatásokkal, amelyeket felhasználunk a Yuhar szerkesztése közben. Az már tulajdonképpen a szatíra kategóriájába tartozik, hogy a YouTube videomegosztó szerzői jogi okokra hivatkozva letiltotta például a saját filmemet is, miután feltöltöttem, pedig annak nemcsak a rendezője, de a forgatókönyvírója is én voltam. 🙁 És írtunk már arról is, hogy hiába foglalkozunk mi itt sajtótörténettel (is) az oldalainkon, az Issuu is fenntartásokkal fogadta közeledésünket, mert a régi lapszámokban olykor olyan tartalmakat vélt felfedezni, amelyekből – legalábbis a jogvédő számítógépes logaritmusok szerint – akár még ma is „baj lehet”… Ezért kényszerülünk most arra, hogy egy újabb frissítést tegyünk közzé ehhez a korábbi,…
-
Madách Imre nemcsak a kortalanságból lépett ki…
Tág teret nyitva a félreértelmezési lehetőségeknek, avagy Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes közös palicsi kirándulása az interneten folytatódik
Újabb, időben és térben való szertelen, csapongó, buja kalandozásra csábítjuk olvasóinkat mai összeállításunkkal, amellyel egy korábban megkezdett szériánkat folytatjuk, persze a sorozatszerűség szándéka nélkül, nem feltétlenül és nem erőltetve, inkább csak a tényszerűség magyarázatával megadva a szükséges, tisztességes minimumot a ciklusosságnak. Visszatekintünk egészen Arany Jánosig, hiszen tavaly ünnepeltük a költő születésének kétszázadik évfordulóját, de ilyen tekintetben már sokkal inkább a jelenre és az emlékezésre, az emlékek tiszteletére összpontosítunk, ezáltal pedig egészen a jelenig jutunk. Igen, jól sejtik olvasóink, mai összeállításunk is a Családi Kör rovata, a Képhistóriák alapján készült, ez vezet vissza most bennünket a 20. század elejére, ugyanis, habár egyelőre nem ismert Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes palicsi kirándulásának…
-
„Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”
A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása
Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…
-
A szólamok, közhelyek és frázisok rugalmasságáról
A különféle tévésorozatok mai hazafias szövegelései és az ötvenes évek partizándumái között gyakorlatilag semmi különbség sincs, pontosan ugyanazt a célt szolgálják, csak a körülmények és a kontextusuk változott meg időközben
Valóságos nemzedéki élményt jelentett az akkori vajdasági magyar kisgyermekek számára a Buksi című gyermeklap elindítása 1957 karácsonyán. A javarészt képregényeket közlő, és egykettőre hatalmas népszerűséget elérő újság történetét feldolgozó cikksorozat néhány részét már már olvashatták honlapunk látogatói. A Családi Kör című hetilapban közreadott Sajtótörténeti feljegyzések első ciklusának azonban lassacskán a végéhez érkezünk… Ebből már csak két rész maradt hátra, amely az alábbiakban olvasható. Mivel ezekben az epizódokban már elsősorban a Buksi megszűnésével foglalkoztunk, ezért most nem a gyermeklap indulásához, hanem a kiadvány utolsó számának megjelenéséhez, vagyis nem 1957-hez, hanem 1962-höz igazítjuk az alábbiakban olvasható összeállításunkat a Yuharnak az oldal jobb szélén található kronológiájában. A történetnek pedig egy igencsak furcsa csavart…
-
JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata
A Jelfolyam on-line művészeti folyóirat performance-a a VMTDK-n, 2008. november 21-én
Tenni valamit – leginkább ez motiválhatta azt a négy egyetemi hallgatót, akik tíz (és fél) évvel ezelőtt létrehozták a Jelfolyam on-line művészeti folyóiratot. Olyat tenni, ami jól esik, de mindenekelőtt nem behódolni senkinek. Függetlennek maradni mindentől és mindenkitől, csak alkotni gőzerővel. Ma már némileg megmosolyogtató számomra ez az elgondolás, talán 2008-ban is voltak, akik nevettek, amikor Berényi Emőke, Gedei Viktória, Török Erna és jómagam (Barlog Károly) elindítottuk ezt az új internetes irodalmi lapot. Nem sokkal később Kocsis Lenke és Franciskovity Róbert is csatlakozott hozzánk, ezért emlékeimben ez a hattagú csapat alkotja a Jelfolyam magját. Bár sokat gondolkodtam rajta, de még most sem tudom eldönteni, honnét közelítsek ehhez a történethez, milyen…
-
Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…
Nagyjából cikkünk felénél, valahol a közepénél egy szavazást is találhatnak olvasóink, kérjük tehát, hogy mondják el véleményüket!
Ez immár a harmadik alkalom, hogy az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapja, vagyis a Buksi történetével foglalkozunk itt a Yuharon is (hiszen egybevág arculatunkkal… 🙂 ), azok után, hogy a Családi Kör című hetilapban tavaly nyár óta egy hosszúra nyúlt cikksorozatban dolgoztuk fel a témát. A megjelenésének idején tulajdonképpen mérhetetlenül népszerű, s egyben nemzedéki élményt jelentő, generációs életérzést megtestesítő újság első száma hatvanegy évvel ezelőtt, 1957 legvégén, karácsony után került a trafikokba, ezért az oldal jobb szélén található kronológiánkban továbbra is ehhez az esztendőhöz soroltuk be cikkünket. Előző cikkünket itt érhetik el olvasóink: Buksi Konrád és a képregények A múlt hónap végén elevenítettük fel itt, a Yuharon…