-
Újvidék: jazzváros
Két rádiós műsor a 2008-as Újvidéki Jazz Fesztiválról
Legutóbb balatonendrédi „otthonunkba” tértünk vissza pár napra, s midőn szokásomhoz híven leltározgattam kacatjaim között, két elfeledett sajtóbelépő-kártya akadt a kezembe. Az egyik a 2008-as Interzone Kortárs Zenei Fesztiválon, míg a másik ugyanebben az évben az Újvidéki Jazz Fesztiválon fityegett a nyakamban. Erről meg az jutott eszembe, hogy nevezett eseményekről az Újvidéki Rádiónak tudósítottam 10 évvel ezelőtt, és a hangfelvételeknek meg is kell lenniük valahol. Meglettek!
-
Az előadás zátonyára futott versek és más történetek
Tapsviharkabátban plébojgó újgazdagok, avagy az írónő, aki le tudott számolni gátlásaival: Bence Erika, Buda Ferenc és Fekete J. József a szín-, kép- és hangkavalkád turbózódásában – Hangoskönyv, 2001. augusztus
„Két szerző, két könyv – Kedves hallgatóink, a felelős szerkesztő Fekete J. József nevében köszönti önöket Pozsárkovity Erika. A hangoskönyv kortárs irodalmi folyóirat mai kiadásában két szerző két könyvét mutatjuk be. Bence Erika az Újvidéki Egyetemen tanít régi magyar irodalmat, szépíróként azonban teljesen új irodalmat művel, amit az olvasó a Forum kiadónál megjelent Ibolya utca című novelláskötetében tapasztalhat meg. A kötetről Fekete J. József mond ismertetőt, majd Győrffy Klára olvassa fel belőle A mi utcánkban tombol a nyár című novellát. Előbb azonban Buda Ferenc Árvaföld című kötetével ismertet meg bennünket az adás szerkesztője. Buda Ferenc a kecskeméti Forrás című folyóirat főmunkatársa, kötete a budapesti Kairosz kiadónál látott napvilágot. Ebből a…
-
Postarablók
Gion Nándor regényének mindeddig kiadatlan dramatizációja
Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) vajdasági magyar író műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás az érdeklődés, a magyarországi és a regionális recepció homlokterébe emelte. Az életmű legjelentősebb része – a könyvtári állományok salátává olvasott kötetei után – e kiadás által vált hozzáférhetővé az olvasók szélesebb rétegeinek. A hozzáférhetőség újraolvasást vont magával: újra- és máshogy olvasást motiváló monográfiák és tanulmánykötetek jelentek meg – mások mellett e sorok írójának tollából is.[1] Összeállt a Gion-műveket és recepciójukat felölelő bibliográfia – Horváth Futó Hargita monográfiájában: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában (Újvidék, Bölcsészettudományi…
-
„Szeretném, ha Szabadkának lenne még egy nagyobb hangversenyterme”
Egy közel három évtizeddel ezelőtti rádióinterjú a kivételes tehetségű szabadkai zongoristával, Kinka Ritával
A jó történetek szerencsés esetben továbbírják magukat. A talált tárgy megkapargatása, megtisztogatása legtöbbször azt eredményezi, hogy újabb izgalmas történetszálak, életművek vagy -pályák kerülnek a felszínre, olyanok, amelyekkel érdemes foglalkoznunk. „Jubileumi koncertsorozattal ünnepel a Szabadkai Zeneiskola” – olvastam néhány napja a hírt az egyik vajdasági hírportálon. Meg is jegyeztem viccesen, hogy lám, a Yuhar szépen megágyazott ennek a jubileumnak, hiszen az elmúlt időszakban két cikkben is foglalkoztunk a Szabadkai Zeneiskolával, és még egyben említést tettünk róla. Aztán tüzetesebben elolvasva a hírt eszembe jutott, van itt még egy olyan hangfelvételünk, egy 1990-es rövidinterjú, amivel valamicskét hozzátehetünk ehhez a jubileumhoz. Az október 18-i ünnepi hangversenyen fellépett Kinka Rita zongoraművész is, aki ötven évvel…
-
Szellemi milliomosok vonzásában
Sturcz Bélára emlékezünk – Avagy: Természetvédelemről vajdasági szinten
„Horti Margitként születtem Ürményházán, egy parányi falucskában, ahogyan mondani szoktuk: a világ végén, távol a szikrázó eseményektől, színházaktól. Elkerültem aztán Szabadkára, a tanítóképzőbe, s olyan ,»szellemi milliomosok«-tól tanulhattam, mint dr. Sturcz Béla, dr. Györe Kornél és Pálinkás József, valamint a felejthetetlen emlékű Varga Péter, aki már akkor, sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt a Kodály-módszert alkalmazta. A nemrég elhunyt Rácz Jóska volt az osztálytársam, és még annyi igaz ember, akik szétfutottak a szélrózsa minden irányába… Megszereztem a diplomát, elmentem tanítani, megfordultam több helyütt: Nagybecskereken, Szentmihályon, Újvidéken, tanítottam és könyvterjesztést vállaltam. Tudtam, hogy a könyv segítségével (utódjaink által) üzenünk a jövőnek…” – így mesélt immár tizenkét esztendeje a nagybecskereki Kajári Margit, akit a…
-
A benzinárak az égbe mennek
Azt, hogy válság van, hogy minden szinten repedeznek a szövetségi állam eresztékei, mi, gyerekfejjel, akkoriban elsősorban a hiányjelenségekből észlelhettük, érzékelhettük
Azt mondják, a Yugo azért is kiváló autó, mert könnyű megduplázni az értékét: elég csak teletankolni, és máris kétszer annyit ér, mint előtte. Évekig vezettem Yugót, ezért hát nem is szívesen gúnyolom ki (minket pedig nagyon hosszú időn át kiválóan is szolgált a Tóninak nevezett családtag…), tény azonban, hogy rengeteg vicchez, poénkodáshoz, gúnyolódáshoz biztosított gyakorlatilag kimeríthetetlen tárházat a kragujevaci Zastava autógyár apró kis csodája. Voltak azonban idők, amikor nem is volt annyira egyszerű megduplázni egy-egy ilyen jármű értékét (mert nem futotta rá a pénztárcánkból…), ez azonban távolról sem az autó minőségi paramétereivel állt összefüggésben. Ezek voltak azok az idők, amikor a benzintartály feltöltése nem pusztán megkétszerezte, hanem megsokszorozta a Yugo…
-
S lőn a nitrogénmű…
Minden idők legnagyobb szabadkai beruházása: „A berendezések üzemképesek” – nyilatkozta Kern Imre, az üzem műszaki igazgatója
Az persze ma már vita tárgya lehet, hogy a nitrogénművek mennyi jót vagy rosszat – inkább jót vagy inkább rosszat – hozott Szabadkának, tény azonban, hogy ennek megépítése, fejlesztése volt a legnagyobb beruházások egyike a településen a múlt század nyolcvanas éveiben. Kern Imre, akit később politikusként is megismerhettünk, 1986-ban, még a létesítmény tesztüzemének időszakában a vállalat műszaki igazgatójaként nyilatkozott a Szabadkai Rádiónak. (Nyitóképünk 2010-ben, a gyár végleges felszámolása, bontása idején készült…) „A berendezések üzemképesek, azonban tudni kell, hogy egy ilyen, huszonnégy órás és évi háromszáz napos termelést biztosító üzemnek a bejáródása több évet vesz igénybe. Ebből kifolyólag jövőre hatvan százalékos kapacitás-kihasználást tervezünk, ’89-ben nyolcvanszázalékost, és kilencvenre tervezzük a százszázalékos kapacitás-kihasználást”…
-
„A jókívánságokat is itt fogadjuk”
Szombati Találka, az Újvidéki Rádió ifjúsági műsora (1994. január 1.)
Emlékeim szerint mindössze egyetlenegyszer fordult elő velünk abban az időszakban, amikor az Újvidéki Rádiónál dolgoztam, hogy a Szombati Találka című ifjúsági műsort felvételről sugároztuk. Persze ez a kivételes alkalom is egy ünnepnaphoz, történetesen Szilveszterhez, a szilveszterezéshez kapcsolódott, újévet vártunk… Zentára mentünk bulizni, családi házunkba, a Tisza-partra. Azokban az években, hónapokban buszon gyakorlatilag már lehetetlenség volt utazni Vajdaságban, a polgárháborús hátországban és a szinte teljes gazdasági összeomlásban a tömegközlekedés teljesen leépült addigra már. Topolyáról Zentára, vagy épp Szabadkára eljutni tulajdonképpen teljességgel lehetetlen volt, és akkor a kisebb falvakról még nem is beszéltünk. Ilyen körülmények között, autó híján, elképzelhetetlen lett volna, hogy a buli után, másnap reggel, még ha nem is „csapjuk…
-
Szabadkai életképek 1984-ből
„...164 átok szálljon rája!” – Színházalapítás felszólításra és más történetek, avagy egy csúfhistória, amelynek végkifejlete a 21. század barbarizmusban csúcsosodott ki
„Felszólítottak bennünket, hogy csináljunk egy színházat, tehát építsük itt ki a magyar kultúrának ezt a megnyilvánulását, ezt a lehetőségét” – így mesélt csaknem négy évtizeddel később, vagyis 1984-ben a szabadkai Népszínház 1945-ös megalakításáról Pataki László színművész, rendező, egykori egyetemi tanárom. „És megcsináltuk ezt a színházat! És elindultunk egy úton, amely tele volt izgalommal, tele volt nagyon szép, nagyon érdekes produkciókkal. Egy óriási lelkesedéssel fűtött gárda állt ennek a szép ügynek a szolgálatában. És dolgoztunk negyvenhárman-negyvennyolcan, de ötvenen is voltunk néha. Azok a kezdeti idők tele voltak lelkesedéssel, ambícióval, nagy akarással és nagy teljesítményekkel. Jó előadásokat csináltunk, ezt merem állítani, ami aztán később mindig jobban kiteljesedett, és a Magyar Népszínház, illetve…
-
Vajdasági irodalmi síkság
Még hetvenegy év hátravan, avagy egy nemzeti irodalom ugyanabban a pillanatban több irodalomközi közösség tagja is lehet – Hangoskönyv, 2001. május(?)
A Zombori Rádió Hangoskönyv című irodalmi műsorának 2001-es májusi adása abban is eltért az önmaga által a saját működéséhez megteremtett, létrehozott, bejáratott, és mindeddig kiválóan működtetett hagyományaitól, hogy ezúttal nem Fekete J. József, a műsor szerkesztője köszöntötte a hallgatókat. Helyette egy női hang szólalt meg az adás elején: „Csányi Erzsébet, Újvidéken élő irodalomtörténésznek a transzkulturalizmussal foglalkozó kisesszéjével nyitottuk a folyóiratot” – egészítette ki később, valamikor a műsor nyolcadik perce táján megszólalva az elhangzottakat a szerkesztő, „ezzel is jelezve, hogy a mai adás szerzői szándékosan, vagy teljesen véletlenszerűen, de mindannyian a transzkulturalizmus jegyében szólalnak meg”. „A most következő szerzőnk például novellában” – tette hozzá Fekete J. József, s ezzel tulajdonképpen már…