GY.I.K.

Milyen kérdések itt ezek?

Olyan kérdésekre igyekszünk az alábbiakban választ adni, amelyek feltételezésünk szerint felmerülhetnek olvasóinkban, holnapunk látogatóiban. Ha valamit mégis elmulasztottunk volna megválaszolni, a további kérdéseiket az info@yahar.hu e-mail címre várjuk.

 

Miért Jugoszlávia (vagyis YU), és miért nem Délvidék vagy Vajdaság?

Sok oka van ennek, az egyik lehetne az, hogy mi még Tito pionírjai voltunk. Egy másik – amely az előbbinél sokkal helytállóbb –, hogy a figyelmünk a teljes ex-jugoszláv térség magyarságára, illetve annak nyomtatott, fényképezett, hang- és képhordozókra rögzített audió-videó elemeire kiterjed. Így hát jelentős értéket képvisel számunkra a vajdasági mellett a horvátországi és szlovéniai magyarság kulturális emlékezete is, akárcsak a jóval kisebb számú boszniai, montenegrói, macedóniai és koszovói magyaroké is, akikről alapesetben (megszokhattuk már!) a közéletben gyakorlatilag tudomást sem vesznek, mégis tagadhatatlan, hogy épp az egykori Jugoszlávia létezésének egyfajta hozadékaként, következményeként, de igenis létezik. Hiszen, ha nem is tömegével, de magyar lányok szép számmal mentek feleségül katolikus koszovói albánokhoz, ma is élnek Vajdaságból elszármazott magyarok Montenegróban, a szarajevói magyarság lélekszáma pedig még a kilencvenes évek polgárháborúinak időszakában is meghaladta az ezret; fiatal magyar fiúk, akár a Muravidékről, a Drávaszögből vagy Szerémségből pedig könnyűszerrel tölthették kötelező katonai szolgálatukat Macedóniában is, s egy hirtelen jött szerelem nyomán végül családot is alapíthattak ott. Vannak a nyomukban tehát szép számmal olyanok, akik – ha szinte a felismerhetetlenségig torzult formában is, de – még mindig továbbörökítik a magyar vezetéknevüket, de a nyelvet már nemzedékek óta nem beszélik…
A figyelmünk tehát a teljes ex-jugoszláv térségre kiterjed, ami leveszi a vállunkról annak a terhét is, hogy el kelljen döntenünk, vajdaságiként vagy délvidékiként határozzuk meg magunkat.

 

Hogy kerülnek ide magyarországi anyagok, minek belekeverni ezeket ebbe az egészbe?

Kevéssé vitatható, hogy akármennyire is elszigetelt volt az anyaországtól a vajdasági magyar közösség, mindig is hatással volt kultúrájára, szokásaira, ízlésvilágára mindaz, ami átszivárgott a határon. Elég ha csak arra gondolunk, hogy már a hetvenes-nyolcvanas években Észak-Bácskában és Észak-Bánátban mindenki a magyar tévét nézte, az anyaországi hanglemezek zömét a helyi könyvesboltokban is meg lehetet vásárolni, a trafikokban magyarországi kiadású sajtót is lehetett kapni… A rendszerváltoztatás, illetve a többpártiság bevezetése után mindez csak tovább fokozódott: sokan fejből fújják a budapesti politikai eseményeket, de azt már nem tudnák teljes bizonyossággal megmondani, hogy Belgrádban ki a pénzügyminiszter, vagy ki a belügyi tárcavezető.
A hatások tehát nem vesznek el az összefüggések láncolatában, az államhatárok és politikai feszültségek (lásd még úgy is, mint láncoskutya-effektus) ellenére sem, ami tehát érvényes az egyik országban, az érvényes a másikban is – legfeljebb egy kicsit másképp. Kölcsönhatások jöttek-mentek, ide is (Hofi Géza, Illés zenekar, Ötvös Csöpi és az Eldorádó, A tanú – amit Bacsó Péter filmrendező először az autója csomagtartójában csempészett át a határon, hogy Belgrádban is bemutathassák –, majd a Szomszédok, egészen a kilencvenes évek Csinibabájáig…), oda is (Új Symposion, irodalmi avantgarde, Šarlo akrobata, Asterix és Talpraesett Tom képregények, a nagynevű nyugati zenekarok jugoszláv kiadású albumai, nem is beszélve akkor még arról a szégyenfoltról, hogy a lakodalmas, mulatós muskátlizenét is vajdaságiak zúdították rá az anyaországra és a nagyvilág szétszórtságában élő magyarságára Ausztráliától Dél-Amerikáig), szinte ellenőrizetlenül. Sőt, leginkább ellenőrizhetetlenül. De például Hofi Géza poénjai ugyanúgy élték a maguk kontrollálhatatlan életét a zentai piacon akárcsak az anyaországban, az újvidéki kiadású régi Asterix-füzetekért pedig ma is elkérnek akár hatvan-hetvenezer forintot is a Vaterán. És így tovább…

 

Van még kérdés?

Ide vele: info@yuhar.hu.