• 1940,  Irodalom

    A mindent megfigyelő idegen utastárs élményei…

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (9. rész)

    Kisebb szünet után 2012 decemberében folytatódott a Magyar Szó című napilap Üveggolyó című, hétfőnként megjelenő mellékletében a Laták-sorozat. Ilyen nagyobb történetek esetén ugyanis, mint amilyen ez a széria, vagy éppenséggel a Szigeti históriák is volt, mindig tartottam kicsit attól, nehogy unalmassá váljunk az olvasók számára, ezért időnként indokoltnak láttam kisebb-nagyobb megszakításokat, szüneteket tartani, pihentetni kicsit  a témát. Ezekben a szünetekben más jellegű írásokkal vettem részt a melléklet munkájában, de erről majd máskor… A decemberi újraindulás első epizódja a Breviárium-sorozat sorrendben kilencedik része volt. Laták István 1940-re datálta az ebben idézett Sóvárgás órája című versét, ezért a Yuhar kronológiájában, az oldalunk jobb szélén található felsorolásban mai bejegyzésünket ehhez az évszámhoz igazítjuk.…

    A mindent megfigyelő idegen utastárs élményei…

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (9. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1936,  Irodalom,  Képzőművészet

    A cikóriába ojtott tájra eszmélő festőművészet

    Schmalz Ödönné hősisége a magyar sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus szatirikus oldalain, avagy a szájhagyomány, a néphit és a rideg történelemtudomány tényszerűségei közötti összeférhetetlenségekről, összefércelhetetlenségekről

    Laza kóválygásaink időben és térben – amelyekhez már hozzászokhattak rendszeres olvasóink – most aztán várhatóan az alábbiakban válnak majd igazán csak hektikusakká. Mondom is, hogy miért: a múltból, nagyjából negyven év távlatából, 1976-ból fürkésszük a jövőt; azt a jövőt, amelyet azonban időközben már meghaladtunk… Vagyis 2000-et. Ami 1976-ból nézve még távoli jövőnek hatott, arra mai szemmel azonban már csak vissza tudunk tekinteni, mint afféle közelmúltunkra. A múltból tehát abba a jövőnkbe pislogunk bele, amelyet ma már ugyancsak a múltunkként kell értelmeznünk. Elég zavaros ez így, akármilyen kusza időutazásos filmbe csöppenjünk is bele. Akárhogy számoljuk is azonban az esztendők zavaros múlását, a Magyar történelmi pillanatképek című képgyűjtő album, amelyre hivatkozva –…

    A cikóriába ojtott tájra eszmélő festőművészet

    Schmalz Ödönné hősisége a magyar sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus szatirikus oldalain, avagy a szájhagyomány, a néphit és a rideg történelemtudomány tényszerűségei közötti összeférhetetlenségekről, összefércelhetetlenségekről
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1938,  Irodalom

    A pillanat, amikor vigyázó szemünket önkéntelenül is Kanadára vetettük

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (8. rész)

    A szerző tervez, a szerkesztő végez – másodszor is! Vagyis a Laták-breviárium sorozatának nyolcadik részével, még ha valamivel rövidebb, tehát elviselhetőbb idősíkban is, de lényegében megismétlődött az előző epizód kényszerű hányattatása. A szerző ugyanis tervezett: ahogy a korábbi cikkeket, úgy ezt is egységes anyagként képzeltem el, viszont mégis két részre tagolva jelent meg – ezúttal (a megelőző egy hónapos késleltetés után…) már csak egyhetes eltéréssel. De jól van, nem is ez a fontos most… Sokkal fontosabb, hogy gondoljunk csak bele, valamikor a múlt század elején, a húszas-harmincas években mennyi ideig utazhattak a mindenféle küldemények, levelek, könyvek a postán a kontinensek között, az óceánon át. Meddig tartott egy csomag útja Szabadkáról…

    A pillanat, amikor vigyázó szemünket önkéntelenül is Kanadára vetettük

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (8. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1868,  Irodalom,  Képzőművészet

    Tévelygések és kalandozások térben és időben

    „Sohse nyugtalankodjatok . . . . a mi vérünket hányja”, avagy különböző korok rangos és neves művészeinek, tudományos elméinek síron túli találkozása

    Azt hiszem, az alábbi összeállításunk a legszemléletesebb bizonyítéka annak, hogy a Családi Kör című hetilap valójában véletlenül, véletlenszerűen indult Képhistóriák című rovata 2017 októberének végére vetkőzte le kezdeti esetlegességét – és az ezzel tagadhatatlanul együtt járó esetlenségét is –, ekkorra alakult ki valamiféle körvonalazódó és értékelhető arculata, s ekkor már nem csak más, korábbi publikációkból – elsősorban a Szabad Magyar Szóból – átvett, átemelt írásokra és képekre támaszkodott, hanem egyfajta sajátos, a saját öntörvényűségére alapozó koncepció mentén kezdett működni. Immár önálló, saját, direkt ennek a rovatnak a számára készült írásokkal is. Az alábbi összeállításunkban például csak egy olyan anyag található, amelynek volt valamiféle előképe más helyeken is… Mivel az itt…

    Tévelygések és kalandozások térben és időben

    „Sohse nyugtalankodjatok . . . . a mi vérünket hányja”, avagy különböző korok rangos és neves művészeinek, tudományos elméinek síron túli találkozása
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1999,  Film,  Irodalom

    A csókai csata „történetnek olyan kicsike, amilyen kicsike falunak Csóka”

    Filmforgatás a NATO-bombázások árnyékában

    „Kilencven éve járt először Móra Csókán” – írta Cs. Simon István költő, újságíró 1997-ben, majd így folytatta: „Móra Ferenc több írásának Csóka képezi a környezeti és emberi hátterét. A Négy apának egy leánya című regényének papját a csókai plébánosról, Farkas Szilárdról mintázta, de a Kisforró Zsuzsánna című költeményének is ő, a Móra által jóságosnak nevezett pap a hőse, (merthogy) »róla lehetne megfaragni az emberi jóság szobrát«. Móra elég jól ismerte Csókát és a csókaiakat. Az ásatásoknál »ügyködő« Krspogačin Vlado bácsival még a Trianon után is levelezett. Ám Vládó bá’ halála után a »hálás utókor« elégette a leveleket, az öreg által szorgalmasan gyűjtött leletek nagy részét pedig beledobálták a szomszédságukban épülő…

    A csókai csata „történetnek olyan kicsike, amilyen kicsike falunak Csóka”

    Filmforgatás a NATO-bombázások árnyékában
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1947,  Irodalom

    „Sírós torkán a mult csuklik / Fölmordul a folyó medre / Hamuszürke hajó bődül / Az erdőket megrengetve”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (7. rész)

    A szerző tervez, a szerkesztő végez – akár ebben a formában is torzíthatnánk a régi, közismert, és már a közhelyszerűségig elcsépelt népi bölcselkedést. Már csak azért is, mert az alább leporolt, reciklált összeállításunkkal is valami ilyesmi történt. Hét évvel ezelőtt a Laták-breviárium sorozatának hetedik részét – akárcsak a korábbi epizódokat is – én ugyanis egységes egészként készítettem és küldtem el az Üveggolyó című, hétfőnként megjelenő melléklet akkori szerkesztőjének, az anyag azonban mégis (vélhetően terjedelmi okok miatt…) két részben, s ráadásul nagyjából egy hónapos különbséggel jelent meg. Talán elnézik nekem olvasóink, ha most mégis az eredeti szerzői elképzelést követve, egy, vagyis egyetlenegy és egységes egészként, összeállításként dolgozom fel az említett anyagot.…

    „Sírós torkán a mult csuklik / Fölmordul a folyó medre / Hamuszürke hajó bődül / Az erdőket megrengetve”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (7. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1932,  Irodalom,  Képzőművészet,  Színház

    Egy furcsa, szokatlan és legfőképp kanalizálhatatlan kollegiális kapcsolat emlékképei

    Amikor Görgényi István festőművész 1973-ban elhunyt, nem is sejthette még, hogy egyszer egy szép napon talán majd ki is állíthatná alkotásait

    A Családi Kör című hetilap egyik rovata, a Képhistóriák nyomán megkezdett időutazásunk folytatódik: az alábbi összeállításunkban felkeressük Márai Sándor San Diego-i otthonát, s ha nem is ott helyben, a szomszédos templom udvarában, de egy kontinenssel idébb megtaláljuk a kulcs helyét is; Móra Ferenc költészete nyomán indulunk pajzán kalandozásra zsenge fiatal lányok ölelésében, majd pedig az amerikai Tennessee Williamsre emlékezünk; végül pedig Görgényi István festőművész alkotásait csodáljuk meg… Az alábbi történeteink közül talán a legizgalmasabbak egyike Móra Ferencé, az agg író ugyanis 1932-ben, balatonföldvári nyaralásán ismerkedett  meg és létesített rögvest intim kapcsolatot is egy feltűnően vonzó és intelligens nővel, aki azonban huszonhárom évvel fiatalabb volt nála… Nem szeretnénk itt és most…

    Egy furcsa, szokatlan és legfőképp kanalizálhatatlan kollegiális kapcsolat emlékképei

    Amikor Görgényi István festőművész 1973-ban elhunyt, nem is sejthette még, hogy egyszer egy szép napon talán majd ki is állíthatná alkotásait
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1997,  Irodalom,  Színház

    Joyce vs. Wedekind

    Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! Szabó Palócz Attila az egyik újvidéki buszjáraton köszönt rám, mondván emlékszik rám a KSZV-ről, lenne egy jó kis darabja… ha elvállalnám az egyik női szerepet. Ez a beszélgetés aztán már az újvidéki lakásában folytatódott, miközben a kislánya körülöttünk szaladgált, Szabó Palócz pedig a művészek túlvilági tekintetével beszélt A munkájáról. Finnegan ébredésének átdolgozása, dramatizálása… van ott vers, próza, torna! igen, na az volt számomra a legérdekesebb……

    Joyce vs. Wedekind bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1944,  Irodalom

    A börtönhistóriáktól a Károlyka utáni leselkedésig – és vissza

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (6. rész)

    Novella- és elbeszéléstémák az alkotó műhelyéből: ma már csak a elvéltári anyag őrzi azoknak az ötleteknek az emlékét, amelyeket a szerzőnek életében nem volt ideje, alkalma, lehetősége megvalósítani. A lapszéli jegyzeteibe, gondosan őrizgetett újságkivágásaiba pillantva azonban értesülhetünk arról, hogy milyen történetek foglalkoztatták, milyen témák keltették fel az érdeklődését… Mivel Laták István alább illusztrációként látható véradókönyvecskéjében a legkorábbi bejegyzés 1944. november 17-i, ezért a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk mai bejegyzésünket. Az író abban az esztendőben még egyszer adott vért: december 18-án. A következő évben pedig hasonló rendszerességgel folytatta ezt a tevékenységét: 1945. február 4-én, április 17-én, május 18-án, június 21-én és augusztus 11-én is ezzel segítette a rászorulókat.…

    A börtönhistóriáktól a Károlyka utáni leselkedésig – és vissza

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (6. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1916,  Irodalom,  Színház

    Egy haditudósító emlékei és más történetek

    Egy vicc, amelyben gyakorlatilag benne van mindaz, ami tartományunkat jellemzi, jó és rossz értelemben egyaránt – avagy: Hogy kerül a trójai faszarvas az újvidéki strandra?

    Időben és térben is szédítő sebességgel szelünk át korokat és országhatárokat az alábbi összeállításunkban, amelyben tovább követjük a Családi Kör hetilap Képhistóriák című rovatának alakulását, illetve témaválasztásait az elmúlt néhány évből, ahogy tettük azt már tavaly is több yuharos bejegyzésünkben. Csak emlékeztetőül mondjuk itt el, hogy akkor terelődött a figyelmünk a családi hetilapnak erre a sorozatára, amikor a Buksi című újság, vagyis a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának történetét kezdtük feleleveníteni… A mai válogatásunkban szereplő témák közül azonban választanunk kellett egyet: mivel 1916-ban jelent meg Molnár Ferenc összegyűjtött első világháborús írásainak gyűjteménye Egy haditudósító emlékei címmel, a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk ezt a bejegyzésünket.…

    Egy haditudósító emlékei és más történetek

    Egy vicc, amelyben gyakorlatilag benne van mindaz, ami tartományunkat jellemzi, jó és rossz értelemben egyaránt – avagy: Hogy kerül a trójai faszarvas az újvidéki strandra?
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva