-
Vajdasági irodalmi síkság
Még hetvenegy év hátravan, avagy egy nemzeti irodalom ugyanabban a pillanatban több irodalomközi közösség tagja is lehet – Hangoskönyv, 2001. május(?)
A Zombori Rádió Hangoskönyv című irodalmi műsorának 2001-es májusi adása abban is eltért az önmaga által a saját működéséhez megteremtett, létrehozott, bejáratott, és mindeddig kiválóan működtetett hagyományaitól, hogy ezúttal nem Fekete J. József, a műsor szerkesztője köszöntötte a hallgatókat. Helyette egy női hang szólalt meg az adás elején: „Csányi Erzsébet, Újvidéken élő irodalomtörténésznek a transzkulturalizmussal foglalkozó kisesszéjével nyitottuk a folyóiratot” – egészítette ki később, valamikor a műsor nyolcadik perce táján megszólalva az elhangzottakat a szerkesztő, „ezzel is jelezve, hogy a mai adás szerzői szándékosan, vagy teljesen véletlenszerűen, de mindannyian a transzkulturalizmus jegyében szólalnak meg”. „A most következő szerzőnk például novellában” – tette hozzá Fekete J. József, s ezzel tulajdonképpen már…
-
„Az olvasó jelképek sűrű erdejében jár…”
Panaszdalokba ojtva, avagy Csányi Erzsébet, Silling István és Csernik Előd az aszkétai magányban – Hangoskönyv, 2000. május(?)
„Egy öt esztendővel ezelőtt megjelent esszét lapoztam fel ismét, mert úgy emlékeztem, a benne foglalt gondolatoknál lesújtóbb véleménnyel még nem találkoztam a századvég magyar irodalmával kapcsolatosan. A vizsgálódás a magyarországi magyar irodalomra szorítkozik, így homokba is dughatnánk babérra számító nemes koponyánkat, vagy kemény, busa magyar fejünket, áltatván magunkat, hogy jó, nem is ránk vonatkozik, ám nem tehetjük. Nem, ha magyarul írunk magyaroknak. Bármennyire is külön sajátossággal, külön vonatkozásrendszerrel bír a vajdaságban született literatúra, beletartozik a kosárba, amelyből Petőfi óta mindenki egyaránt vehet, és vice versa, illő ennek a kosárnak a feltöltéséhez is hozzájárulnia. Nem ingem, nem veszem magamra – mondhatnánk, de előbb-utóbb csak fel kell öltözködnünk. Sneé Péter írja az…
