• 1994,  Film

    A vád

    Gion Nándor és Sára Sándor négykezesben írta a forgatókönyvet

    Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás tette széles körben hozzáférhetővé. Viszont a sorozat egyáltalán nem tartalmaz drámai műveket, így az érdeklődők továbbra is nehezen tudnak hozzáférni az életműnek ehhez a jelentős, értékes és izgalmas részéhez. Egy teljes életműkiadásra készülve, az író hagyatékában (OSzK Kézirattár, Fond 583) lévő művek közül került elő – a Yuharon októberben megjelent Postarablók című rádiójáték mellett – a most közreadott forgatókönyv, amelyből Sára Sándor rendezésében elkészült a film is. A vád alkotógárdájának tagja volt Jeney Zoltán zeneszerző, Sára Balázs operatőr, Sellő Hajnal vágó, valamint Lázár…

  • 1942,  Irodalom

    „Sírnak, sírnak a távíróhuzalok”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (10. rész)

    „Véznán felhőkbe nyúló, liftektől lüktető tornyokból ki kell vinni a kapkodva siető embert kis kertek, virágos hegyi ösvények közé, a madarak csöndjébe, simogató halk verset mondani neki gyógyítóan, felidézni benne anyja altatódalát, és visszaadni neki a tovaszállt Szépséget” – így írt Laták István (1910–1970) író, költő a Sóhaj című tárcanovellájában amelyet a Breviárium-sorozat tizedik részéhez mellékeltem a levéltári anyagban fellelt, kötetbe nem sorolt írásai közül. Mivel az alábbi összeállításunkban a szerzőt a harmincéves költői jubileuma alkalmából köszöntő pályatársa, Majtényi Mihály (1901–1974) publikációjában Latáknak egy 1942-re datált versét idézgette, a mai anyagunkat a Yuhar kronológiájában ehhez az évszámhoz igazítjuk. Korábbi, a téma előzményeit feldolgozó összeállításunkat itt érhetik el olvasóink:   A…

  • 1944,  Irodalom

    A börtönhistóriáktól a Károlyka utáni leselkedésig – és vissza

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (6. rész)

    Novella- és elbeszéléstémák az alkotó műhelyéből: ma már csak a elvéltári anyag őrzi azoknak az ötleteknek az emlékét, amelyeket a szerzőnek életében nem volt ideje, alkalma, lehetősége megvalósítani. A lapszéli jegyzeteibe, gondosan őrizgetett újságkivágásaiba pillantva azonban értesülhetünk arról, hogy milyen történetek foglalkoztatták, milyen témák keltették fel az érdeklődését… Mivel Laták István alább illusztrációként látható véradókönyvecskéjében a legkorábbi bejegyzés 1944. november 17-i, ezért a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk mai bejegyzésünket. Az író abban az esztendőben még egyszer adott vért: december 18-án. A következő évben pedig hasonló rendszerességgel folytatta ezt a tevékenységét: 1945. február 4-én, április 17-én, május 18-án, június 21-én és augusztus 11-én is ezzel segítette a rászorulókat.…

  • 1930,  Irodalom

    „…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)

    Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az  (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…

  • 1988,  Irodalom,  Rádió

    Postarablók

    Gion Nándor regényének mindeddig kiadatlan dramatizációja

    Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) vajdasági magyar író műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás az érdeklődés, a magyarországi és a regionális recepció homlokterébe emelte. Az életmű legjelentősebb része – a könyvtári állományok salátává olvasott kötetei után – e kiadás által vált hozzáférhetővé az olvasók szélesebb rétegeinek. A hozzáférhetőség újraolvasást vont magával: újra- és máshogy olvasást motiváló monográfiák és tanulmánykötetek jelentek meg – mások mellett e sorok írójának tollából is.[1] Összeállt a Gion-műveket és recepciójukat felölelő bibliográfia – Horváth Futó Hargita monográfiájában: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában (Újvidék, Bölcsészettudományi…

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    Ivan V. Lalić, Gion Nándor, Veljko Petrović – Köztársaság-napi műsor

    Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 29. (archív felvétel)

    „Egyetlen szilárd pont a halál maszkjai között, / egyetlen öröm a nyári kertek könnyű ruháiban, / akik vassá nehezülve iszapba merülnek / a döntés sárga lángnyelvei között. / Úgy megyek az emberek közé, fölfegyverkezve a neveddel. / Este lámpást gyújtok s féltékeny álmom dédelgetem: / felébredek foggal-körömmel, fölébredek boldogan belehabarodva / a sebezhető tájba, amelyet csak te határolsz, létem egyetlen / igazolása, szabadság.” (Ivan V. Lalić)   A műsor tartalma: Lantos László / Csáth Géza: Köszöntő Ivan V. Lalić: Rövid óda a szabadsághoz (vers, Ács Károly fordítása) Előadja: Jónás Gabriella. Zene: Gustav Holst: Venus (kortárs komolyzene) Gion Nándor: Régi megható történet az öreg Madzsgájról, aki nem szerette a kutyákat (novella)…

  • 1919,  Interjú,  Ínyencség,  Irodalom

    Gróf Azúr Isten kalandozásai a bánáti rónaságban

    A fennmaradást nem a próbálkozások sikere, hanem folyamatossága biztosítja

    A dél-bánáti Lázárföld, vagy szerb nevén Lazarevo (Лазарево) – egykor régen németül még nevezték Lazarfeldnek is, de ez már rég a múlté –, akkor szerepelt a legutóbb a szagalcímekben, a híradásokban és a különféle, köztük a nagy, rangos, elismert és mérvadó nemzetközi lapok címlapján, amikor 2011. május 26-án itt fogták el Ratko Mladić tábornokot, a boszniai szerbek polgárháborús főparancsnokát, háborús bűnöst, a srebrenicai mészárlás egyik legfőbb felelősét, akinek ezrek és ezrek élete szárad a lelkén. Nagy szerencse hát, hogy ártatlannak vallja magát… Megkockáztatom azonban, hogy még a környékbeliek is meglepődtek, amikor hallották a híradóban, hogy van itt (ott…) a közvetlen közelükben egy ilyen nevű település. Saját szempontomból: én is csak…

  • 1984,  Interjú,  Irodalom,  Színház,  Zene

    FRISSÍTÉS: „Életünkben minden nulla”

    Fehér Kálmán és a kosárlabda, avagy egy folk kantáta próbafolyamata és az Újvidéki Színház költözködése

    Ha nem folytatta volna a jogi egyetemet Belgrádban, akkor profi kosarasként is meg tudott volna élni, mesélte többször is, immár idős korában Fehér Kálmán, a tavaly elhunyt költő, szerkesztő, diplomata – mondta el a Yuharnak adott interjúban Banka János színművész, aki az 1984-ben bemutatott Látomásnak ajtót nyitni című előadás, vagyis a folk kantáta egyik szereplője volt. A darab szövegírója, az Új Symposion egykori fő- és felelős szerkesztője, aki mégis inkább a jogi tanulmányainak folytatása mellett döntött, nyugdíjas éveiben költözött vissza szülőfalujába, Csókára, ahol haláláig élt. Banka Jánost most a közös munkáról és a Fehér Kálmánhoz fűződő emlékeiről kérdeztük.  Ez az anyagunk – ha csak közvetett módon is, de – tulajdonképpen egy…