-
Feltérképezhetetlen futball- és színházi ingoványra tévedve
Volt egyszer egy Sympodioum – Újvidéki Színház, 1988. december 9-10.
Az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének a múlt század nyolcvanas éveiben határozott célja volt, hogy kimozdítsa a lapot a nyomtatott forma keretei és a szerkesztőség falai közül, a kor népszerű és meghatározó művészeti irányzatainak megfelelően, s az alapvető elképzelés szerint multimediális irányba. Így jelent meg folyóiratszám hanglemezen, régi jó vinylen (Boris Kovač Ritual Novája…), s volt olyan is, amely egy teljes képzőművészeti mappát tartalmazott (Kerekes Lászlóét…). De a lap – egyik! – lehetséges megjelenési formájának tekintették a zenei vagy színházi fesztivált is. Így kerültünk mi a képbe. Mi, vagyis korabeli tinédzserek, akik szinte tömegével szállítottuk akkor már az előadásainkat a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére. Nekünk szervezett kétnapos fesztivált az Új Symposion…
-
Lenni halott és fehér
Pashu, avagy egy macedón-szerb malevicsista portréja
Kazimir Szeverinovics Malevics orosz nagymester festészeti és elméleti[1] munkáinak sok tisztelője és követője volt Tito Jugoszláviájában. A hetvenes-nyolcvanas évek vajdasági/szerbiai magyar, szerb és horvát, nemzetközi elismertségű neo/avantgárd kísérletezői: a Bosch+Bosch csoport (Szombathy Bálint, Slavko Matković, Ladik Katalin, Kerekes László, Ante Vukov, Szalma László), Bogdanka Poznanović, Miroslav Mandić, Lazarov Miodrag, Vujica Rešin Tucić, Vladan Radovanović, később a fiatal titánok, Bada Dada és Máriás Béla is gyémántkeménynek tartották. Antracitfénye elhomályosította és bevilágította a 20. századi művészet horizontját. Értékelték, átértékelték, újragondolták nézeteit a homogén, „tárgynélküli világról”. „…a festők visszamennek végső következtetésükkel a minden alap formájához, a mértani formához, és színben a két alapszínhez: a fehérhez és feketéhez.” (Kassák Lajos,1922) 1987-ben a 24 órás…
-
A földalatti múzeum mennybemenetele
Kerekes László 2011-ben eltávozott az élők sorából
Az alkotónak azzal szerettünk volna méltó emléket állítani, hogy felszámoljuk a szabadság földalatti szellemi múzeumát. Ez a cikkünk sem áll itt előzmények nélkül… A témával foglalkozó korábbi anyagunkat itt érhetik el ilvasóink: A szabadság földalatti szellemi múzeumának létrehozása Elég csak arra gondolni, hogy Hevesi Tamás, Dinnyés József, Kalapács József és Waszlavik László a helyszínen támogatták dalaikkal az itt összegyűlt embereket. A képzőművészek közül az akkor Berlinben élő (ma már csak néhai) Kerekes László egész sorozatokat alkotott e témára, amelyek közül egy csokrot ajándékozott a falunak.
-
A szabadság földalatti szellemi múzeumának létrehozása
Az oromhegyesiek által beindított ellenállás nagy támogatást kapott a művészektől
Elég csak arra gondolni, hogy Hevesi Tamás, Dinnyés József, Kalapács József és Waszlavik László a helyszínen támogatták dalaikkal az itt összegyűlt embereket. A képzőművészek közül az akkor Berlinben élő (ma már csak néhai) Kerekes László egész sorozatokat alkotott e témára, amelyek közül egy csokrot ajándékozott a falunak. Az alkotásokat egy rövid kiállítás után kötelezően el kellett helyezni a „szabadság földalatti szellemi múzeumában”.