2. könyv – A déli végeken – Horvátország

Horvátország, ábrázolás egy turistabolondító egérpadról

Hvar

Hvar

A hvari vármúzeum belépőjegye

Nagykemlék – SpeedyGonsales felvételén: „Ebben a kis bekezdésben August Šenoa Hétszilvafások (Šljivari) című közismert, horvát tankönyvekben is szereplő epikus költeményét foglalom össze, amely a faluban élő legendát dolgozza fel. Több forrás is ilyen címmel említi, de a vers magyar fordításának nem akadtam a nyomára. IV. Béla magyar király nagykemléki tartózkodásáról és a hétszilvafás nemesekről szól. A történet szerint 1241 őszén a tatárok a vár védőit és a várban tartózkodó királyt kiéheztetéssel akarták megadásra kényszeríteni. Az élelem egy idő után valóban elfogyott, és a király is éhezett már. Ekkor a környékbeli parasztok az éj leple alatt titokban érett szilvákkal teli ágakat vittek az Öreg vár falai alá, melytől a Bebek Fülöp vezette elcsigázott védősereg visszanyerte az erejét. A tatárok látták, hogy ostromuk kudarcot vallott, felpattantak apró lovaikra, és felhagyva Kemlék ostromával, ellovagoltak. A szilva megmentette a védőrséget az éhezéstől, és a király is megmenekült. Ezért a tettükért IV. Béla király minden környékbeli jobbágynak nemességet adott.” (Kontra Ferenc)

Nagykemlék: „A hétszilvafás elnevezést valószínűleg az irigykedő Körös környékiek ragasztották rájuk gúnynévként. Innen eredhet az a hagyomány, hogy később maguk a kemlékiek is hétszilvafás, vagyis bocskoros nemeseknek nevezték magukat. Noha az itteni nemesek többsége szegény volt, és meglehetősen szerény körülmények között élt, de jogaik által mégis megmenekültek a hűbéruraktól, ezért mindvégig féltékenyen őrizték kiváltságaikat.
A legenda természetesen önmagában is felkelti a látogatók érdeklődését a vár iránt, és ha már eljönnek, el is csodálkoznak azon, hogy az erődítmény méltó régi híréhez: szinte felfoghatatlan, hogyan kerültek a sziklatömb oldalába a bástyák, mintha a piramisépítők leleményességére hasonlítana az eljárás. Csak találgatni lehet, hogy milyen gerendázatra vagy kötelekkel ellátott egyszerű gépekre volt szükség ahhoz, hogy a köveket szinte a levegőben megtartsák, és a többi kiálló részhez habarccsal hozzáillesszék. Töprenghetünk rajta, ez vajon hogyan sikerülhetett nekik. A rejtély máig titok maradt.” (Kontra Ferenc)

Kaštel Lukšić

Cavtat

Dubrovnik

Édesanyám, Sarnyai Mária (1950–2017) a dubrovniki tengerparton 1969 júniusában (az eredetileg fekete-fehér fényképet én színeztem ki utólag számítógépesen)

Zengg

Tengerfehérvár

Rollo normann vezér sírhelye a roueni székesegyházban

Normann lovagok a bayeux-i faliszőnyegen

Póla

Diocletianus palotájának számítógépes rekonstrukciója

Split

Split egy képeslaplemezen

Split egy régi gyufásdobozcímkén, mert nem is tudom… de a mi nemzedékünkre, ott valamikor a hetvenes-nyolcvanas években már nem volt jellemző, mi más dolgokat gyűjtögettünk (képeslapokat, bélyegeket, jelvényeket, szalvétákat, söröscímkéket… meg persze öntapadós matricákat a különféle albumokba…), még a szüleink generációja gyűjtött inkább gyufásdobozcímkéket.
Ez a darab nem is saját forrásból való, vagyis nem a családból gyűjtötte valaki a felmenők közül…
Egyszer meséltem valakinek, hogy én beköttetve őrzöm édesapám gyermekkori gyufásdobozcímke-gyűjteményét. Ő füzetekbe rendezgetve őrizte kollekcióját, azt könnyű volt beköttetni. Ezek a darabok viszont, amelyek most kerültek elő költözködés közben, vékony falemezre vannak rádolgozva, egyenként… Szóval valakinek meséltem egyszer, hogy őrzöm édesapám gyermekkori gyűjteményét, és ez a valaki néhány nappal később egy nagy zacskónyi ilyen gyufásdobozcímkével állított be hozzám…
Nem emlékszem már, ki lehetett az, de ha magára ismer itt ebből az adományozó, kérem, jelentkezzen…