-
„…a pesti irodalmi piac söpredéke” van műsoron
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (17. rész)
Tény, hogy a világszerte keletkezett romokat szinte még sehol sem takarították el, de a halottakat sem mindenhol földelték még el illő módon… A tömegsírok feltárása pedig még csak jóval ezután következett! Azonban a világ minden pontján közös volt a gyász. Ez volt az egyetlen, ami alól nem tudott kibújni senki sem, akármelyik oldalon is állt a harcokban, s akármilyen szörnyűségeket követett vagy szenvedett is el… A történészek között azonban tulajdonképpen még ma sincs teljes egyetértés a dátumok pontos meghatározásában, ők maguk sem tudják eldönteni, hogy mikor kezdődött, s mi miért történt. Egyesek szerint a második világháború, vagyis az emberiség – eddigi! – történetének legnagyobb és a legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres…
-
Mi ilyennek szerettük Messalinát
„A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába”, ám az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek
„János, a patmoszi látnok, a Jelenések Könyvében »A nagy parázná«-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is, a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak a bűneit és paráznaságait a saját…
Ezeket is érdemes megnézni
Lehetett bátran is félni
Kispiactól Oromhegyesig, avagy a magyarok háborúellenes önszerveződése Vajdaságban
„Emberi jog nemet mondani”
A pillanat, amelyben „felforrt a keserűség”, avagy az addig megszokott életünk tulajdonképpen épp azokban a napokban hullott szilánkjaira
(This is not a) Requiem for a pub
Szubjektív szólamok és barlangmélyi nyugalom a Mojo Club tulajdonosváltásának apropóján
-
Hűha!
A tavasz ébredése: két bemutató szereposztásbeli átfedések nélkül
Wedekind Tavasz ébredése megváltoztatta a kis csapat útját, irányát. Nem tudtam, hogy ez most jót jelent vagy rosszat. Egyszerűen csak sodródtam. Figyeltem, hogy a Nagyok hogyan reagálnak, és megpróbáltam csendben végezni a dolgom, miközben izgultam, mi is lesz, hogyan is lesz, milyen szerepet is szán nekem ebben a feladatban az Élet (meg a lakosai). Az előzményeket ide kattintva érhetik el olvasóink: Joyce vs. Wedekind Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! A…
-
HARMADIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
A kupacok, fiókok és fényképhalmok mélyén megbúvó régi felvételek diszkrét bája
Minden bizonnyal az 1997-ben, a zentai csata háromszázadik évfordulójára készült Legyenek átkozottak című rockopera az oldalainkon az egyik leginkább, legteljesebben dokumentált színházi előadás a Yuhar tavalyi indulása óta. Hiszen megszólalt már nálunk az eddigiekben a produkcióval kapcsolatban… A szövegíró, vagyis a librettó szerzője, Szögi Csaba: Legyenek átkozottak (fúziós opera) Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette. A zeneszerző, Tóbiás Krisztián: FRISSÍTÉS: Legyenek…
-
Egy furcsa, szokatlan és legfőképp kanalizálhatatlan kollegiális kapcsolat emlékképei
Amikor Görgényi István festőművész 1973-ban elhunyt, nem is sejthette még, hogy egyszer egy szép napon talán majd ki is állíthatná alkotásait
A Családi Kör című hetilap egyik rovata, a Képhistóriák nyomán megkezdett időutazásunk folytatódik: az alábbi összeállításunkban felkeressük Márai Sándor San Diego-i otthonát, s ha nem is ott helyben, a szomszédos templom udvarában, de egy kontinenssel idébb megtaláljuk a kulcs helyét is; Móra Ferenc költészete nyomán indulunk pajzán kalandozásra zsenge fiatal lányok ölelésében, majd pedig az amerikai Tennessee Williamsre emlékezünk; végül pedig Görgényi István festőművész alkotásait csodáljuk meg… Az alábbi történeteink közül talán a legizgalmasabbak egyike Móra Ferencé, az agg író ugyanis 1932-ben, balatonföldvári nyaralásán ismerkedett meg és létesített rögvest intim kapcsolatot is egy feltűnően vonzó és intelligens nővel, aki azonban huszonhárom évvel fiatalabb volt nála… Nem szeretnénk itt és most…
Ezeket is érdemes megnézni
„…Fütyült a mozdony és tovább indultunk”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (4. rész)
-
Joyce vs. Wedekind
Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! Szabó Palócz Attila az egyik újvidéki buszjáraton köszönt rám, mondván emlékszik rám a KSZV-ről, lenne egy jó kis darabja… ha elvállalnám az egyik női szerepet. Ez a beszélgetés aztán már az újvidéki lakásában folytatódott, miközben a kislánya körülöttünk szaladgált, Szabó Palócz pedig a művészek túlvilági tekintetével beszélt A munkájáról. Finnegan ébredésének átdolgozása, dramatizálása… van ott vers, próza, torna! igen, na az volt számomra a legérdekesebb……
Ezeket is érdemes megnézni
FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz”
MÁSODIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni...”
HARMADIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
A kupacok, fiókok és fényképhalmok mélyén megbúvó régi felvételek diszkrét bája
-
Egy haditudósító emlékei és más történetek
Egy vicc, amelyben gyakorlatilag benne van mindaz, ami tartományunkat jellemzi, jó és rossz értelemben egyaránt – avagy: Hogy kerül a trójai faszarvas az újvidéki strandra?
Időben és térben is szédítő sebességgel szelünk át korokat és országhatárokat az alábbi összeállításunkban, amelyben tovább követjük a Családi Kör hetilap Képhistóriák című rovatának alakulását, illetve témaválasztásait az elmúlt néhány évből, ahogy tettük azt már tavaly is több yuharos bejegyzésünkben. Csak emlékeztetőül mondjuk itt el, hogy akkor terelődött a figyelmünk a családi hetilapnak erre a sorozatára, amikor a Buksi című újság, vagyis a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának történetét kezdtük feleleveníteni… A mai válogatásunkban szereplő témák közül azonban választanunk kellett egyet: mivel 1916-ban jelent meg Molnár Ferenc összegyűjtött első világháborús írásainak gyűjteménye Egy haditudósító emlékei címmel, a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk ezt a bejegyzésünket.…
-
„Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”
A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása
Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…
-
A szólamok, közhelyek és frázisok rugalmasságáról
A különféle tévésorozatok mai hazafias szövegelései és az ötvenes évek partizándumái között gyakorlatilag semmi különbség sincs, pontosan ugyanazt a célt szolgálják, csak a körülmények és a kontextusuk változott meg időközben
Valóságos nemzedéki élményt jelentett az akkori vajdasági magyar kisgyermekek számára a Buksi című gyermeklap elindítása 1957 karácsonyán. A javarészt képregényeket közlő, és egykettőre hatalmas népszerűséget elérő újság történetét feldolgozó cikksorozat néhány részét már már olvashatták honlapunk látogatói. A Családi Kör című hetilapban közreadott Sajtótörténeti feljegyzések első ciklusának azonban lassacskán a végéhez érkezünk… Ebből már csak két rész maradt hátra, amely az alábbiakban olvasható. Mivel ezekben az epizódokban már elsősorban a Buksi megszűnésével foglalkoztunk, ezért most nem a gyermeklap indulásához, hanem a kiadvány utolsó számának megjelenéséhez, vagyis nem 1957-hez, hanem 1962-höz igazítjuk az alábbiakban olvasható összeállításunkat a Yuharnak az oldal jobb szélén található kronológiájában. A történetnek pedig egy igencsak furcsa csavart…
-
JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata
A Jelfolyam on-line művészeti folyóirat performance-a a VMTDK-n, 2008. november 21-én
Tenni valamit – leginkább ez motiválhatta azt a négy egyetemi hallgatót, akik tíz (és fél) évvel ezelőtt létrehozták a Jelfolyam on-line művészeti folyóiratot. Olyat tenni, ami jól esik, de mindenekelőtt nem behódolni senkinek. Függetlennek maradni mindentől és mindenkitől, csak alkotni gőzerővel. Ma már némileg megmosolyogtató számomra ez az elgondolás, talán 2008-ban is voltak, akik nevettek, amikor Berényi Emőke, Gedei Viktória, Török Erna és jómagam (Barlog Károly) elindítottuk ezt az új internetes irodalmi lapot. Nem sokkal később Kocsis Lenke és Franciskovity Róbert is csatlakozott hozzánk, ezért emlékeimben ez a hattagú csapat alkotja a Jelfolyam magját. Bár sokat gondolkodtam rajta, de még most sem tudom eldönteni, honnét közelítsek ehhez a történethez, milyen…
