-
JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata
A Jelfolyam on-line művészeti folyóirat performance-a a VMTDK-n, 2008. november 21-én
Tenni valamit – leginkább ez motiválhatta azt a négy egyetemi hallgatót, akik tíz (és fél) évvel ezelőtt létrehozták a Jelfolyam on-line művészeti folyóiratot. Olyat tenni, ami jól esik, de mindenekelőtt nem behódolni senkinek. Függetlennek maradni mindentől és mindenkitől, csak alkotni gőzerővel. Ma már némileg megmosolyogtató számomra ez az elgondolás, talán 2008-ban is voltak, akik nevettek, amikor Berényi Emőke, Gedei Viktória, Török Erna és jómagam (Barlog Károly) elindítottuk ezt az új internetes irodalmi lapot. Nem sokkal később Kocsis Lenke és Franciskovity Róbert is csatlakozott hozzánk, ezért emlékeimben ez a hattagú csapat alkotja a Jelfolyam magját. Bár sokat gondolkodtam rajta, de még most sem tudom eldönteni, honnét közelítsek ehhez a történethez, milyen…
-
A generációk között átívelő HÍD
2009-ben, a Dombos Festen (is) bemutatkozott a „legújabb nemzedék”
Célszerűbb lenne az általam publikált következő két anyagot – a 2008. novemberi Jelfolyam-performance-t és a 2009. júliusi Híd Kör-beszélgetést – időrendben tálalni, de most eltekintenék ettől. Egyrészt azért, mert a Jelfolyamos videóval kapcsolatban még néhány dolgot át kell gondolnom, másrészt, mert a Híd Körös anyagot technikai értelemben sokkalta könnyebb volt „leporolni”, nyilvánossá tenni. Ha jól emlékszem, a Dombos Festen mutatkozott be először „istenigazából” a fiatal vers-, próza- és kritikaírókat tömörítő Híd Kör, néhány hónappal azután, hogy létrejöttünk, láthatóvá váltunk. A folyóirat 75-dik évfordulójának ünnepén, az Újvidéki Színház kistermében jelentette be az akkori főszerkesztő, Faragó Kornélia, hogy megalakult ez az új, ígéretes geometriai alakzat. Arra is jól emlékszem, mennyire örültem, hogy…
-
„…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…
