-
„Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”
A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása
Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…
-
A szólamok, közhelyek és frázisok rugalmasságáról
A különféle tévésorozatok mai hazafias szövegelései és az ötvenes évek partizándumái között gyakorlatilag semmi különbség sincs, pontosan ugyanazt a célt szolgálják, csak a körülmények és a kontextusuk változott meg időközben
Valóságos nemzedéki élményt jelentett az akkori vajdasági magyar kisgyermekek számára a Buksi című gyermeklap elindítása 1957 karácsonyán. A javarészt képregényeket közlő, és egykettőre hatalmas népszerűséget elérő újság történetét feldolgozó cikksorozat néhány részét már már olvashatták honlapunk látogatói. A Családi Kör című hetilapban közreadott Sajtótörténeti feljegyzések első ciklusának azonban lassacskán a végéhez érkezünk… Ebből már csak két rész maradt hátra, amely az alábbiakban olvasható. Mivel ezekben az epizódokban már elsősorban a Buksi megszűnésével foglalkoztunk, ezért most nem a gyermeklap indulásához, hanem a kiadvány utolsó számának megjelenéséhez, vagyis nem 1957-hez, hanem 1962-höz igazítjuk az alábbiakban olvasható összeállításunkat a Yuharnak az oldal jobb szélén található kronológiájában. A történetnek pedig egy igencsak furcsa csavart…
-
FRISSÍTÉS: Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…
Fűbenjáró bűnök terhe mellett, avagy: Miért nem tetszik a számítógépes logaritmusoknak a Buksi?
Szigorú, mondhatni életveszélyes fenyegetést kaptunk az egyik ingyenes szolgáltatótól, amelynek jótéteményeit, mi tagadás, mi is rendszeresen igénybe vesszük a Yuhar szerkesztése közben. Azon, hogy a YouTube olykor törli a feltöltött videóinkat, már meg sem lepődünk igazán, most azonban az Issuu döntött úgy, hogy megfegyelmez bennünket. A szűkszavú üzenet azonban a részletekre nem terjed ki, ezért mi sem tudjuk, hogy mi is történhetett egészen pontosan. Maradnak hát az egyszerűségükben is megcáfolhatatlan tények: a szolgáltató valami „hibát” talált a Buksi című gyermeklap 1958. február 13-án megjelent nyolcadik számában, amelyet beszkennelve, digitalizálva, átlapozható PDF formátumban alig néhány hete, a november 18-án megjelent Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna… című írásunkhoz mellékeltünk. Az…
-
Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…
Nagyjából cikkünk felénél, valahol a közepénél egy szavazást is találhatnak olvasóink, kérjük tehát, hogy mondják el véleményüket!
Ez immár a harmadik alkalom, hogy az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapja, vagyis a Buksi történetével foglalkozunk itt a Yuharon is (hiszen egybevág arculatunkkal… 🙂 ), azok után, hogy a Családi Kör című hetilapban tavaly nyár óta egy hosszúra nyúlt cikksorozatban dolgoztuk fel a témát. A megjelenésének idején tulajdonképpen mérhetetlenül népszerű, s egyben nemzedéki élményt jelentő, generációs életérzést megtestesítő újság első száma hatvanegy évvel ezelőtt, 1957 legvégén, karácsony után került a trafikokba, ezért az oldal jobb szélén található kronológiánkban továbbra is ehhez az esztendőhöz soroltuk be cikkünket. Előző cikkünket itt érhetik el olvasóink: Buksi Konrád és a képregények A múlt hónap végén elevenítettük fel itt, a Yuharon…
-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
-
Buksi Konrád és a képregények
„Így született meg Csapa, az indián fiúcska és társa, a fura külsejű, fura nevű Gru-gru. Így indult közös sorsuk”, avagy egy gyermeklap emlékezetének hat évtizede
A múlt hónap végén elevenítettük fel itt, a Yuharon az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának, a Buksinak a történetét, méghozzá annak a sorozatnak a segítségével, amelyet tavaly nyáron indítottam a Családi Kör című hetilapban, s kisebb-nagyobb szünetekkel bár, de azóta is folyamatosan megjelenik Sajtótörténeti feljegyzések címmel. Mai összeállításunkban először azt vizsgáljuk, miért szűnt meg 1962-ben a Buksi úgy, hogy közben még a negyedik éltévét sem töltötte be, majd pedig áttekintjük, átlapozzuk az első lapszámokat, hogy felmérjük, feltérképezzük, milyen témákkal és milyen tartalmakkal szórakoztatta olvasóit hat évtizeddel ezelőtt. Így tehát túlnyomórészt az alább leporolt, felfrissített cikkek is még az 1957-es induláshoz vezetnek vissza bennünket, s a honlapunk jobb szélén található…
-
„A BUKSI az olvasó barátja akar lenni”
Tavaly lett volna hatvanéves a gyermeklap, amelynek első száma 1957. december 26-án jelent meg, az újság azonban ennek a kornak csak egy nagyon szerény töredékét élte meg fennállásának nagyjából négy esztendeje alatt
Ez tulajdonképpen egy tavalyi történet (legalábbis tavaly kezdődött, és még mindig nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy hol és mikor ér majd egyszer véget… de erről majd később, majd máskor…), mégis egészen 1957-ig nyúlik vissza. Tavaly nyáron – alig néhány héttel a Sziget Fesztivál előtt – régi, bekötött újságévfolyamokat lapozgatva (mert ez afféle mániám… vagy fogalmazzunk talán egy kicsit finomabban: hobbim, kedvelt időtöltésem…) figyeltem fel arra, hogy ez afféle jubileumi esztendő volt: abban az évben, 2017-ben ünnepelhettük volna az egykori legendás vajdasági magyar gyermeklap, a Buksi indulásának hatvanadik évfordulóját. Cikksorozatomon kívül azonban különösebben nagy felhajtás nem volt, tulajdonképpen észrevétlenül múlt el a jeles jubileum… Az újság első száma ugyan 1957. december…
-
FRISSÍTÉS: Asszonyok lázadása
„A filmben benne vannak azok az emlékezetfoszlányok, amelyek nekem megmaradtak arról az időszakról”
Vasárnap „hozta el” nekünk ide, a Yuharra Balla Lajos – Laci az Asszonyok lázadása című dokumentumfilmet. Ennek rendezőjével, a zentai származású Kovács Istvánnal a mű 2016-os oromhegyesi bemutatója előtt Vígi Zsoldos Zsaklina készített interjút a Családi Kör című hetilap számára. Ebből izgalmas részletek derültek ki a forgatás folyamatáról, a rendezőről, és arról is, hogy huszonöt év, vagyis negyed század távlatából ugyanazokra a napokra már mennyire másképp emlékeznek az akkori események részvevői. Az interjú tavaly januárban jelent meg a nyomtatott újságban. A filmet korábbi anyagunk részeként itt tekinthetik meg olvasóink: Asszonyok lázadása „Oromhegyes egy kétezer lakosú kis falu Vajdaság északi részén. Nem sok minden történik itt” – mondja az Asszonyok lázadása…