• 1930,  Irodalom

    „…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)

    Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az  (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…

    „…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 2010,  Irodalom,  Zene

    A Cifra világban még az istenek is korán kelnek

    Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve

    Egy régi Magyar Szó élőújság jut eszembe gyermekkoromból, tehát valamikor a nyolcvanas évek elejéről-közepéről, amelyre apró kis csitriként még édesapám vitt el Zentán a színházba. Az Euzsénba, ahogy szülővárosomban mondták akkoriban… (Ma már ritkábban hallom ebben a formában, de könnyen lehet, hogy ez csak azért van, mert mostanában ritkábban vagyok otthon…) A helyi viszonyokban többnyire járatlan „messziről jött” vendégek közül pedig valaki egyszer csak azt találta mondani a rendezvényen, hogy „Zenta-Csóka alig tíz kilométerre van egymástól, s mégis…”, majd egy levegővételnyi szünetet tartott (legalábbis ő így gondolta…), az ekkor beállt csendben azonban valaki a közönségből bekiáltott: „Oda-vissza!” Amire természetesen az egész terem harsány nevetésben tört ki. A levegővételnyi szünet hossza…

    A Cifra világban még az istenek is korán kelnek

    Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 2013,  Interjú

    Többet kellene írni a traktorokról…

    Ágh István: „A falusi temetők körülbelül három nemzedék múltán megszűnnek, úgy működik ez, mint a vetésforgó”

    Kérdeztem Karcsit, lenne-e kifogása egy Ágh István-interjú ellen. Egyből rávágta, hogy nem, természetesen jöhet, de azért visszakérdezett: Van bármi köze annak Vajdasághoz? Mondtam, hogy nincs, hacsak az nem, hogy én készítettem néhány évvel ezelőtt, és most előkotortam a hangfelvételt a laptopom mélyéről… Ennek a kis beszélgetésnek pedig az adta az apropóját, hogy megláttam a minap a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában egy tudósítást, amely arról számolt be, hogy Ágh Istvánt köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából Budapesten. Március 23-án történt mindez… Ágh István Kossuth-díjas magyar írót, költőt és műfordítót, a Nemzet Művészét köszöntötték pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), pénteken este Budapesten – jelentette a Magyar Távirati Iroda.  Mezey…

    Többet kellene írni a traktorokról…

    Ágh István: „A falusi temetők körülbelül három nemzedék múltán megszűnnek, úgy működik ez, mint a vetésforgó”
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva