-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
Ezeket is érdemes megnézni
Akiért Sappho vezekel…
Vallomásos sorok bántó szándék nélkül
Viar kalandjai és más históriák
„...hogy az oszkátok melyik történelmi időben éltek, ma már valószínűleg lehetetlen meghatározni, talán időszámításunk előtt, de még sokan emlékeznek Hwardoz vezérük szomorú viadalára a farkasokkal. bizonyos mondák értelmében különleges, földbe vájt mélyedésekben évszázadokon keresztül őrizték azt a négyzetméternyi talajdarabot, ahová vére fröccsent”, avagy egy performance hevenyészett története
FRISSÍTÉS: Viar kalandjai és más históriák
A plakátról a performance pontos dátuma is kiderül: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött
-
Tito, Surda és Baltazar rágógumi
Barlog Károllyal és Szabó Palócz Attilával, a Yuhar című Jugoszláviai Magyar Archívum szerkesztőivel beszélgettünk
A nemrég indult Yuhar című Jugoszláviai Magyar Archívum weboldal egy különös időutazásra hív, olyan tripre, amit kár lenne kihagyni. Az oldal két szerkesztőjével, Barlog Károllyal, Szabó Palócz Attilával beszélgettünk a Jugo-nosztalgiáról, elfelejtett kincsekről és Jugoszlávia Kádár Jánosáról, Tito marsallról is. – A március elsején elindult Yuhar című, Jugoszláviai Magyar Archívum elfeledett kulturális kincsek nyomába ered, hogy azokat újból felszínre hozza. Az oldal kitalálásakor milyen szabályokat állítottatok fel a minél sikeresebb munka érdekében? Barlog Károly: Elsősorban technikai jellegű szabályokat állítottunk magunk elé, amelyek az oldal látogatottságáért, elismertségéért szavatolhatnak a jövőben, tehát azért, hogy a honlapunk élő legyen, kialakuljon körülötte valamiféle egészséges pezsgés, beszéljenek róla, az ott olvasható anyagokról stb. Blogot korábban…
-
Jugoszláviából jöttem
A térképen különleges helyet elfoglaló egykori Jugoszlávia területén élők kulturális sokszínűsége, és hol a diktatúrával, hol a háborús események hagyta káosszal szemben megfogalmazott ellenállás kettősségében élő Jugoszlávia mindig jóval többet jelentett, mint holmi földrajzi térség. Most közelebb kerülhetünk ehhez a világhoz, mert a szentendrei Ferenczy Múzeumban nyílt Újvidéki Orfeuszok címmel, a legendás folyóirat, az Új Symposion történetét felvonultató tárlat. Otthon Jugoszláviában Az Új Symposion 1965 és 1992 között létezett, mintegy utolsó védőjeként a kisebbségben megvalósuló magyar irodalomnak, túl a határon, határokat nem ismerően. A kiállítás kurátora, Szilágyi Zsófia Júlia értően kezelte a rendelkezésre álló anyagokat, s így egy megkapó és jól átlátható tárlat valósulhatott meg. Olyan kiválóságok írásai mutatkoznak meg,…
