A Yuharról

Jóízű, kávéval dúsított beszélgetések egy pesti körgangon – ez vezetett ahhoz, hogy létrejött a YUHAR, azaz a Jugoszláviai Magyar Archívum. Reméljük, olvasóink örömére. De miről beszélgethet(ett) két vajdasági magyar egy pesti (a mi perspektívánkból határon túli) körfolyosón? Természetesen vajdasági dolgokról: interjúkról, amelyek végül nem, vagy nem úgy jelentek meg, ahogyan azt a készítője eredetileg eltervezte, lemezekről, amelyeket mára képtelenség beszerezni, és mégis milyen jó lenne, ha valahol meglenne digitálisan („istenem, akkor most, itt, azonnal rongyosra hallgatnám”), kultikus színházi előadásokról, amelyek aztán valahogyan mégis a feledés homályába vesztek, képekről, zenei ingerekről, amelyek pofoztak bennünket előre, mígnem rátaláltunk a helyes – vagy csak helyesnek vélt – útra.

Egyszóval lassan, centinként közelítettünk annak megvalósításához, amit itt most láthat a kedves Olvasó, olyan komótosan rajzolódott ki az ötlet, ahogy leírt szöveget köp világba a mátrixnyomtató. (Emlékeznek még a mátrixnyomtatókra?)

Kezdetben volt tehát az anyag (pontosabban anyagok), ott kavargott, akár a figyelmetlenségből fölkavart törökkávéban a zacc, aztán jött a teremtés, amely nem tartott soká, hisz’ egy szempillantás alatt tárhely- és domain-tulajdonosokká váltunk, hogy azután megkezdhessük a feledés ellen dolgozó missziónkat, közzé tegyük azokat a kincseket, amelyek kopott hang- és képhordozókon, mappákban vagy dobozokban várták újbóli felfedezésüket eddig a pillanatig.

YUHAR-nak kereszteltük el gyűjteményünket, de ezzel elsősorban nem a fák iránti mérhetetlen rajongásunkat szeretnénk kifejezni (noha egyetértünk Nemes Nagy Ágnessel: tanulni kell a téli fákat). Nyakatekert mozaikszó ez: angol nyelvi kóddal utal valamire, ami ízig-vérig magyar. Vajdasági magyar. Sőt, jugoszláviai magyar! Valamire, ami már nincs, de még mindig itt van: a szelleme, a berögződései, a kincsei. Egy ma már nem létező ország megannyi színét, hatásmechanizmusait igyekszik megmutatni ez a honlap a jugoszláviai magyarság perspektívájából, mindazonáltal nem „tudományosan”, nem túlmagyarázva, pusztán felkínálva a további lehetőséget az értelmezéshez, és – újra hangsúlyozzuk – a felfedezéshez, hiszen ezeknek a szövegeknek, hanganyagoknak, videóknak nagy része korábban nem volt még ebben a formában elérhető.

Fontos célunk továbbá az is, hogy a másoknál – nálad, Olvasó! – fellelhető, értékesnek gondolt (tehát értékes) archív anyagokat is bemutassuk, hiszen úgy lesz teljes a kép, ha mind jobban sikerül elmerülni ebben a hatalmas tengerben. (Úgy saccoljuk ugyanis, hogy tengernyi, mi több, Adriányi ez az adatmennyiség. Reméljük, nem tévedtünk nagyot!) Tehát, ha olyan ismeretlen kézirat, recsegős hangfelvétel, képanyag etc. van a birtokodban, amelyet elérhetővé tennél digitális formában, akkor mindenképp vedd fel velünk a kapcsolatot az info@yuhar.hu címen!

Mit mondhatnánk még? Kalandra fel!