-
A nap, „amikor a testvériség-egység veszélybe került”
Slobodan Milošević Koszovóban: „Nem azért jöttünk, hogy tájékozódjunk a gondokról, hanem hogy intézményes kereteken belül megoldjuk azokat”
Mai szemmel nézve már nehéz is lenne megmondani, hogy tulajdonképpen mikor kezdődött a koszovói válság, amelyik végül is, sok évtized múltán, háborúvá teljesedett ki… Ennek a történetnek ugyanis annyi előzményszámba menő korábbi, megelőző eseménye, mellékszála volt, hogy nagyjából lehetetlen is volna határozottan, megcáfolhatatlanul és a bizonytalankodás teljes kizárásával eldöntenünk, vagy pontosan meghatároznunk, hogy konkrétan melyiket kell(ene) a legelejének, az első képkockájának tekintenünk. Mi volt a kiindulópontja? Tény azonban, hogy a múlt század hatvanas éveiben Koszovóban a lakosság kétharmada már albán nemzetiségű volt, és nagyjából a népesség egyharmadát tették ki a szerbek, de azt is csak a más nemzetiségűekkel együtt. És igen, akkoriban a – hivatalos minőségében – autonóm tartomány függetlenségét szorgalmazni…
Ezeket is érdemes megnézni
Csáth Géza, Tolnai Ottó
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. június 21. (archív felvétel)
Richard Kostelanetz, Nemes Nagy Ágnes
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 8. (archív felvétel)
Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. május 10. (archív felvétel)
-
Félelem és rettegés a karanténban
Egy zarándokút súlyos mellékzöngéi, avagy hogyan oldották meg okosba' a védőoltás mellékhatásainak elkerülését negyven emberélet árán
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is. Az ő munkájukat pedig egyik-másik (túl)buzgómócsing párttitkár bűnös módon tudta hátráltatni… Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még 1972-t írtunk – vagyis írtak a szüleim, meg a náluknál is idősebbek, mert én akkor bizony még egy éves sem voltam, hanem csak alig néhány hónapos csecsemő, tehát sem a naptárral, sem az írásosság rejtelmeivel nem igazán foglalkoztam –, és ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor…
Ezeket is érdemes megnézni
A semmiből újjáépített Zeneiskola
Weiner Leó egyik legjobb tanítványának rádiónyilatkozata
-
A vád
Gion Nándor és Sára Sándor négykezesben írta a forgatókönyvet
Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) műveit a szerző halála után a Noran Kiadó által 2007-ben megkezdett és a Noran Libro által 2012-ben félbehagyott ötkötetes életműkiadás tette széles körben hozzáférhetővé. Viszont a sorozat egyáltalán nem tartalmaz drámai műveket, így az érdeklődők továbbra is nehezen tudnak hozzáférni az életműnek ehhez a jelentős, értékes és izgalmas részéhez. Egy teljes életműkiadásra készülve, az író hagyatékában (OSzK Kézirattár, Fond 583) lévő művek közül került elő – a Yuharon októberben megjelent Postarablók című rádiójáték mellett – a most közreadott forgatókönyv, amelyből Sára Sándor rendezésében elkészült a film is. A vád alkotógárdájának tagja volt Jeney Zoltán zeneszerző, Sára Balázs operatőr, Sellő Hajnal vágó, valamint Lázár…
Ezeket is érdemes megnézni
FRISSÍTÉS: Az utolsó felvonás
Egy előadás szereplőgárdája
A szabadság földalatti szellemi múzeumának létrehozása
Az oromhegyesiek által beindított ellenállás nagy támogatást kapott a művészektől
Az utolsó felvonás
„Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré?”
-
Oromhegyesiek útján
„…a mai politikusok közül sokan nem szeretnének tudni arról, ami 1992-ben történt Oromhegyesen. Mi azonban nem feledkezhetünk meg róla. A Bethlen Gábor Alaptól támogatást kaptunk, hogy az akkori időszakról készült filmeket, videókat kiadhassuk DVD-n, és ezzel kívánjuk megajándékozni a falu lakosságát, illetve mindazokat, akik valamilyen módon aktív részesei voltak azoknak a heteknek, hónapoknak” — mondta el a Hét Napnak adott interjúban Balla Lajos – Laci 2016 júniusában. A dévédé azóta már természetesen megjelent, sőt, a Yuhar rendszeres látogatói már a tartalmának nagy részét is megismerhették. Balla Lajos – Lacinak ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy a kiadvány tartalmát, de azon felül más kapcsolódó anyagokat is közlésre a…
-
Moszkvai idő szerint
„...a gyors, időszerű, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, kiegyensúlyozott, megbízható és felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás alapvető követelmény…”
Az alábbi összeállításunkkal kapcsolatban valóban komoly dilemmákat okozott a kronológiai besorolás. Alaptémáját tekintve ugyanis ezúttal nem is túl régi, 2016-os eseményekkel foglalkoztunk, az évforduló és az áthallások ürügyén azonban igen hangsúlyosan voltak jelen ezekben a cikkekben az ötvenhatos magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó részletek. Vélhetően ez a tipikus esete annak, amikor a kettős datálás lett volna a megfelelő, a legkézenfekvőbb megoldás. A szerkesztők azonban ennek már a gondolatától is megrettentek… Történt ugyanis, hogy 2016-ban – cseppet sem véletlenszerűen – október 23-ra, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc ünnepnapjára időzítettük a Szabad Magyar Szó című független internetes fórum, más szóval a véleményportál indulását. Nagyon is szándékos volt! Ennek részletei az alábbiakban…
-
A csókai csata „történetnek olyan kicsike, amilyen kicsike falunak Csóka”
Filmforgatás a NATO-bombázások árnyékában
„Kilencven éve járt először Móra Csókán” – írta Cs. Simon István költő, újságíró 1997-ben, majd így folytatta: „Móra Ferenc több írásának Csóka képezi a környezeti és emberi hátterét. A Négy apának egy leánya című regényének papját a csókai plébánosról, Farkas Szilárdról mintázta, de a Kisforró Zsuzsánna című költeményének is ő, a Móra által jóságosnak nevezett pap a hőse, (merthogy) »róla lehetne megfaragni az emberi jóság szobrát«. Móra elég jól ismerte Csókát és a csókaiakat. Az ásatásoknál »ügyködő« Krspogačin Vlado bácsival még a Trianon után is levelezett. Ám Vládó bá’ halála után a »hálás utókor« elégette a leveleket, az öreg által szorgalmasan gyűjtött leletek nagy részét pedig beledobálták a szomszédságukban épülő…
-
FRISSÍTÉS: Apunk a Spunk!
A FIFA konfliktuskerülő jellege
Luis Arconada, Jose Antonio Camacho, Rafael Gordillo, Miguel Alonso, Miguel Tendillo, Jose Alexanko, Juanito (vagyis polgári nevén Juan Gómez González, az alig néhány évvel később, harminchét esztendős korában, tragikus autóbalesetben elhunyt csatár…), Jesus Satrustegui, Jesus Zamora, Lopez Ufarte és Jose Sanchez lépett pályára az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokságon a házigazdák nemzeti tizenegyében azon a – mi tagadás: elcsalt – mérkőzésen, amelyről az idén nyáron már írtunk itt, a Yuharon. Jugoszlávia színeiben pedig Dragan Pantelić, Ivan Gudelj, Velimir Zajec, Nenad Stojković, Zlatko Krmpotić, Vladimir Petrović, Edhem Šljivo, Zlatko Vujović, Safet Sušić, Nikola Jovanović és Ivica Šurjak ölthette magára a jellegzetes kék helyett, ezúttal a fehér színű mezt… A nyáron, az idei, oroszországi…
-
„Én, kopott diák” a Jó estét Vajdaságban
Ten years after, avagy amikor a szerző meglepődik azon, tíz év alatt mennyi minden változik
Jó vagy sem, a Yuhar mára menthetetlenül az önreprezentáció egyik felülete lett – az itt közzétett anyagokhoz nekem is, szerkesztőtársamnak is így vagy úgy köze van. Mindazonáltal őszintén bízunk abban, hogy az olvasóinknak is, s hogy a kincs közös, nemcsak az érintetteké, hanem mindnyájunké. Ma egy tíz évvel ezelőtti, 2008. augusztus 9-én (szombaton) készült videófelvétel kerül honlapunk terítékére, amely – ha emlékeim nem csalnak – ugyanezen a napon ment adásba is. Mielőtt felszálltam volna az Újvidék felé tartó Lasta-ra, meghagytam apámnak, este mindenképp rögzítse a Jó estét, Vajdaság adását, mert abban én is szerepelni fogok. Őrületes forróság volt aznap, a stúdiózást megelőzően meglátogattam Skorutyák Veronikát, az Újvidéki Rádió akkori zenei szerkesztőjét,…
-
FRISSÍTÉS: Mert balettozni sohasem szerettünk…
Tóth Loon, a fotós, avagy egy tökéletesen atipikus időutazás – A „régi szép idők” nyomában
A videót, amelyet néhány hete, november elején, a Tóth Loon színművész halálhírére reflektáló, Mert balettozni sohasem szerettünk… című cikkünkhöz mellékeltem itt, a Yuharon, először 2012. december 8-án, egy sorsszerű szombati napon, hajnali három óra után két perccel töltöttem fel a Facebookra. Akkoriban bíbelődtem ugyanis a régi VHS kazetták digitalizálásával, s persze az internetes közösségi portál talán nem a legalkalmasabb a videók kezelésére (mondhatni: bűnös módon lebutítja a fájlokat…), néhány felvételt mégis „közkinccsé” tettem. Ezért most ugrunk is egy kicsit az időben (térben viszont mozdíthatatlanul és megingathatatlanul helyben maradunk…), ugyanis bár ezt az anyagunkat most frissítésként tesszük közzé, az oldal jobb szélén található kronológiánkban nem az eredeti, a „forrásanyag” dátumához, vagyis…
Ezeket is érdemes megnézni
Balogh István: Virágot ültetni sisakba
Egy jubileumi kiadvány Keszég Károly emlékének ajánlva
-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
Ezeket is érdemes megnézni
FRISSÍTÉS: Viar kalandjai és más históriák
A plakátról a performance pontos dátuma is kiderül: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött
Viar kalandjai és más históriák
„...hogy az oszkátok melyik történelmi időben éltek, ma már valószínűleg lehetetlen meghatározni, talán időszámításunk előtt, de még sokan emlékeznek Hwardoz vezérük szomorú viadalára a farkasokkal. bizonyos mondák értelmében különleges, földbe vájt mélyedésekben évszázadokon keresztül őrizték azt a négyzetméternyi talajdarabot, ahová vére fröccsent”, avagy egy performance hevenyészett története
Akiért Sappho vezekel…
Vallomásos sorok bántó szándék nélkül
