A videót, amelyet néhány hete, november elején, a Tóth Loon színművész halálhírére reflektáló, Mert balettozni sohasem szerettünk… című cikkünkhöz mellékeltem itt, a Yuharon, először 2012. december 8-án, egy sorsszerű szombati napon, hajnali három óra után két perccel töltöttem fel a Facebookra. Akkoriban bíbelődtem ugyanis a régi VHS kazetták digitalizálásával, s persze az internetes közösségi portál talán nem a legalkalmasabb a videók kezelésére (mondhatni: bűnös módon lebutítja a fájlokat…), néhány felvételt mégis „közkinccsé” tettem. Ezért most ugrunk is egy kicsit az időben (térben viszont mozdíthatatlanul és megingathatatlanul helyben maradunk…), ugyanis bár ezt az anyagunkat most frissítésként tesszük közzé, az oldal jobb szélén található kronológiánkban nem az eredeti, a „forrásanyag” dátumához, vagyis 1990-hez időzítjük, hanem a facebookos feltöltéshez, vagyis 2012-höz… Jó okunk van erre, ne ellenkezzen hát senki sem! 🙂

Köszönettel Móger Tivadarnak!

A facebookos megosztáshoz 2012-ben szűkszavúan csak ennyit írtam:

No, pajtikáim, emlékeztek még erre?
A kérdés a következőkhöz szól: Molnár Zoltán, Szilvia Baranyi, Zoltán Pletl, Ferenc Péter
És természetesen szerénytelenségem: Szabó Palócz Attila, Én

A videó a facebookos megosztásban található változatában itt érhető el:

Előző cikkünket pedig itt találhatják meg olvasóink:

Mert balettozni sohasem szerettünk…

Az előttünk járó generációknak talán még a politikai gazdaságtan, nekünk azonban már a balett volt a legnagyobb mumusunk a színiakadémián. Ljiljana Mišić tanárnő, részben önhibáján kívül is, de szerintem sohasem tartozott a legnépszerűbbek közé… Ilyen igazságtalan a diákok szimpátiája, illetve annak hajladozása!

Nos, ha mindezen túl vagyunk, akkor lássuk, miért is van itt most ez a frissítés…
Merthogy most innen folytatjuk tovább!

Tóth Loonra emlékeztünk a november 1-én publikált cikkünkben, amelynek nyomán jelentkezett közös barátunk, Móger Tivadar, s ekkor mesélte el, hogy a 2012-es facebookos megosztásom linkjét tavaly decemberben továbbküldte a videón tévériporterként szereplő színművésznek. (Van ugyanis a közösségi portálnak ez a bigyója… 🙂 …hogy minden reggel feldob egy sok évvel ezelőtti emléket, s ha akarom, újra megoszthatom, ha nem akarom, akkor meg nikom ništa, megy tovább az élet zavartalanul… Hát én meg olyan vagyok, hogy tulajdonképpen gondolkodás és mérlegelés nélkül általában szinte mindig „továbblököm” az így felkínált tisztességtelen ajánlatokat… Így kerülhetett elő újra ez a videó is egy évvel ezelőtt.)
A tavalyi csetes beszélgetésükről Móger Tivadar még egy monitorképet is mellékelt:

„Amikor feltetted a videót, én elküldtem Looninak, beszéltem is vele utána telefonon, s mondta, meglepte, hogy ez az anyag még megvan, és örült is neki” – mesélte most Móger Tivadar, akinek nem tudok elég hálás lenni azért, hogy jelentkezett nálunk erre a cikkünkre reagálva. Majd kicsit szomorúbb hangon hozzátette még: „Nagyon sajnálom, hogy ebben a száguldó világban csak egyszer látogattam el hozzá Veszprémbe.”
Közös barátunk beszélt arról is, hogy Loon „a szép időkben” a dalmát tengerparton rengeteget fotózott, de „sajnos, akkor még nem volt divat a szelfi, így ő mindig hiányzik a képről, de ha nézem őket, akkor mintha ő is ott lenne. Tényleg szép idők voltak…”

Újabb időutazás ez történetünkben, hiszen a mellékelt videóval kapcsolatban először 1990-ből 2012-be ugrottunk, ezek a felvételek pedig most az úgynevezett „régi szép időkbe”, valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek végére, de mindenképp azok második felébe vezetnek vissza bennünket.
Mai frissítésünkben tehát Tóth Loon színművész fotóit tesszük közzé, olyan felvételeket, amelyek elkészítésekor ő állt a felvevőgép másik felén, és ő nyomta meg a gombot a fényképezőgépen…

Móger Tivadarnak köszönjük, hogy a rendelkezésünkre bocsátotta ezeket a kuriózumértékű felvételeket!

Nyitóképünkön: Pelt Ferenc és Móger Tivadar (Tóth Loon felvétele)

Hozzászólások

hozzászólás