-
A Brigád, avagy egy dokumentumfilm, amelyik személyes vonatkozásai révén enged bepillantást a tények mögé…
„...apai nagyapám partizán, az anyai nagyapám pedig Horthy honvédje volt”
Nem jellemző a Yuharra, hogy más honlapokat népszerűsítenénk, vagy azokról írnánk recenziókat, ismertetőket, most mégis kivételt kell tennünk, már csak azért is, mert egy olyan vajdasági magyar filmest szeretnénk bemutatni olvasóinknak, aki a térség történelméből olyan kibeszéletlen és tisztázatlan részleteknek, momentumoknak és esetenként vitatott eseményeknek eredet a nyomába kamerájával, amelyekről országhatárokon innen és túl továbbra sincs egyetértés, nemhogy a politikum, de még a szakemberek részéről sem. Lavro Ferenc 1974-ben született, az újvidéki Művészeti Akadémián 1998-ban szerzett oklevelet rendezői szakon, Budapesten él. Röviden ennyit az életrajzról, amelyről az alábbiakban persze ennél még majd jóval több is kiderül. Lavro Ferenc nemrég készítette el a saját honlapját, amelyet itt rögtön meg is mutatunk…
-
FRISSÍTÉS: Mert balettozni sohasem szerettünk…
Tóth Loon, a fotós, avagy egy tökéletesen atipikus időutazás – A „régi szép idők” nyomában
A videót, amelyet néhány hete, november elején, a Tóth Loon színművész halálhírére reflektáló, Mert balettozni sohasem szerettünk… című cikkünkhöz mellékeltem itt, a Yuharon, először 2012. december 8-án, egy sorsszerű szombati napon, hajnali három óra után két perccel töltöttem fel a Facebookra. Akkoriban bíbelődtem ugyanis a régi VHS kazetták digitalizálásával, s persze az internetes közösségi portál talán nem a legalkalmasabb a videók kezelésére (mondhatni: bűnös módon lebutítja a fájlokat…), néhány felvételt mégis „közkinccsé” tettem. Ezért most ugrunk is egy kicsit az időben (térben viszont mozdíthatatlanul és megingathatatlanul helyben maradunk…), ugyanis bár ezt az anyagunkat most frissítésként tesszük közzé, az oldal jobb szélén található kronológiánkban nem az eredeti, a „forrásanyag” dátumához, vagyis…
-
Mert balettozni sohasem szerettünk…
Tóth Loon is elment Kartag után – A színművész, akit tizenöt évig körözött a katonarendőrség
Az előttünk járó generációknak talán még a politikai gazdaságtan, nekünk azonban már a balett volt a legnagyobb mumusunk a színiakadémián. Ljiljana Mišić tanárnő, részben önhibáján kívül is, de szerintem sohasem tartozott a legnépszerűbbek közé… Ilyen igazságtalan a diákok szimpátiája, illetve annak hajladozása! Mi, vagyis az 1989-ben beiratkozottak voltunk az első olyan évfolyam, amelynek már nem kellett a művészetekhez egyáltalán nem illő, idegen hangzású, furcsa megnevezésű tantárgyat, a politikai gazdaságtant tanulnia, végre eltörölték a tantervből. Pedig korábban – legalábbis úgy tartja a legendárium és a szájhagyomány – színésznemzedékek sorozata azért nem szerzett – vagy nem szerzett idejében – diplomát, mert ezzel a tantárggyal nem tudott zöld ágra vergődni. Közgazdászok se húzzák…
