-
Félelem és rettegés a karanténban
Egy zarándokút súlyos mellékzöngéi, avagy hogyan oldották meg okosba' a védőoltás mellékhatásainak elkerülését negyven emberélet árán
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is. Az ő munkájukat pedig egyik-másik (túl)buzgómócsing párttitkár bűnös módon tudta hátráltatni… Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még 1972-t írtunk – vagyis írtak a szüleim, meg a náluknál is idősebbek, mert én akkor bizony még egy éves sem voltam, hanem csak alig néhány hónapos csecsemő, tehát sem a naptárral, sem az írásosság rejtelmeivel nem igazán foglalkoztam –, és ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor…
-
A semmiből újjáépített Zeneiskola
Weiner Leó egyik legjobb tanítványának rádiónyilatkozata
„Közvetlenül a háború után kerültem a zenei intézmények élére, amikor úgyszólván a semmiből kezdtük kiépíteni a zenei életet. Káderhiány, a hangszerek hiánya, szóval ezen a vonalon is nagy küzdelem folyt. Szerencsém volt, hogy mindig voltak mellettem lelkes munkatársak, akik ebben a segítségemre voltak. Két évtizeddel ezelőtt Szabadkán élénk volt a zenei élet. Szabadkának akkor volt egy nagy, hatvan tagot számláló filharmonikus zenekara, amelynek állandó dirigense Arsić Milan volt, és amelynek koncertjein zsúfolásig megtelt a nagy színháterem” – így emlékezett vissza a második világháború utáni időszakra, az újrakezdés napjaira és hónapjaira Milkó Cora, a neves zongoraművésznő, aki több évtizeden át vezette Szabadkán az akkori és a mindenkori Jugoszlávia legrégebbi zeneiskoláját, és…