-
Újvidék: jazzváros
Két rádiós műsor a 2008-as Újvidéki Jazz Fesztiválról
Legutóbb balatonendrédi „otthonunkba” tértünk vissza pár napra, s midőn szokásomhoz híven leltározgattam kacatjaim között, két elfeledett sajtóbelépő-kártya akadt a kezembe. Az egyik a 2008-as Interzone Kortárs Zenei Fesztiválon, míg a másik ugyanebben az évben az Újvidéki Jazz Fesztiválon fityegett a nyakamban. Erről meg az jutott eszembe, hogy nevezett eseményekről az Újvidéki Rádiónak tudósítottam 10 évvel ezelőtt, és a hangfelvételeknek meg is kell lenniük valahol. Meglettek!
-
Egy álom, ami még ma sem válhatott valóra
Lemezjátszónk képzeletbeli tárcsáján ezúttal a YU Rock Misija-kislemez pörög
Bob Geldof 1985. július 13-i Live Aid koncertjéről középiskolás koromban – ha jól emlékszem, angol órán – hallottam először, akkor is csak azért figyelhettem fel rá, mert rongyosra hallgattam a The Best PUNK Album In the World Ever válogatáskazettát, és azon jutott hely (a) The Boomtown Rats Lookin’ after No. 1. című dalának is. Az emberi jogok, a hátrányos helyzetű országok, az afrikai éhezők, mélynyomorban élők nem igazán hoztak lázba ebben az időszakban – hiszen egyrészt az aktuális hatalom is azt éreztette velünk úton-útfélen, hogy joga csak a hatalmasoknak van (nekünk csak kötelezettségeink), a mélynyomorról, szegénységről, éhezésről pedig én is tudtam volna ezt-azt mondani (ahogyan sok ismerősöm, akiket velünk együtt…
-
„Én, kopott diák” a Jó estét Vajdaságban
Ten years after, avagy amikor a szerző meglepődik azon, tíz év alatt mennyi minden változik
Jó vagy sem, a Yuhar mára menthetetlenül az önreprezentáció egyik felülete lett – az itt közzétett anyagokhoz nekem is, szerkesztőtársamnak is így vagy úgy köze van. Mindazonáltal őszintén bízunk abban, hogy az olvasóinknak is, s hogy a kincs közös, nemcsak az érintetteké, hanem mindnyájunké. Ma egy tíz évvel ezelőtti, 2008. augusztus 9-én (szombaton) készült videófelvétel kerül honlapunk terítékére, amely – ha emlékeim nem csalnak – ugyanezen a napon ment adásba is. Mielőtt felszálltam volna az Újvidék felé tartó Lasta-ra, meghagytam apámnak, este mindenképp rögzítse a Jó estét, Vajdaság adását, mert abban én is szerepelni fogok. Őrületes forróság volt aznap, a stúdiózást megelőzően meglátogattam Skorutyák Veronikát, az Újvidéki Rádió akkori zenei szerkesztőjét,…
-
JELfolyam – az alkotás lélektani FOLYAMata
A Jelfolyam on-line művészeti folyóirat performance-a a VMTDK-n, 2008. november 21-én
Tenni valamit – leginkább ez motiválhatta azt a négy egyetemi hallgatót, akik tíz (és fél) évvel ezelőtt létrehozták a Jelfolyam on-line művészeti folyóiratot. Olyat tenni, ami jól esik, de mindenekelőtt nem behódolni senkinek. Függetlennek maradni mindentől és mindenkitől, csak alkotni gőzerővel. Ma már némileg megmosolyogtató számomra ez az elgondolás, talán 2008-ban is voltak, akik nevettek, amikor Berényi Emőke, Gedei Viktória, Török Erna és jómagam (Barlog Károly) elindítottuk ezt az új internetes irodalmi lapot. Nem sokkal később Kocsis Lenke és Franciskovity Róbert is csatlakozott hozzánk, ezért emlékeimben ez a hattagú csapat alkotja a Jelfolyam magját. Bár sokat gondolkodtam rajta, de még most sem tudom eldönteni, honnét közelítsek ehhez a történethez, milyen…
-
A generációk között átívelő HÍD
2009-ben, a Dombos Festen (is) bemutatkozott a „legújabb nemzedék”
Célszerűbb lenne az általam publikált következő két anyagot – a 2008. novemberi Jelfolyam-performance-t és a 2009. júliusi Híd Kör-beszélgetést – időrendben tálalni, de most eltekintenék ettől. Egyrészt azért, mert a Jelfolyamos videóval kapcsolatban még néhány dolgot át kell gondolnom, másrészt, mert a Híd Körös anyagot technikai értelemben sokkalta könnyebb volt „leporolni”, nyilvánossá tenni. Ha jól emlékszem, a Dombos Festen mutatkozott be először „istenigazából” a fiatal vers-, próza- és kritikaírókat tömörítő Híd Kör, néhány hónappal azután, hogy létrejöttünk, láthatóvá váltunk. A folyóirat 75-dik évfordulójának ünnepén, az Újvidéki Színház kistermében jelentette be az akkori főszerkesztő, Faragó Kornélia, hogy megalakult ez az új, ígéretes geometriai alakzat. Arra is jól emlékszem, mennyire örültem, hogy…
-
„Szeretném, ha Szabadkának lenne még egy nagyobb hangversenyterme”
Egy közel három évtizeddel ezelőtti rádióinterjú a kivételes tehetségű szabadkai zongoristával, Kinka Ritával
A jó történetek szerencsés esetben továbbírják magukat. A talált tárgy megkapargatása, megtisztogatása legtöbbször azt eredményezi, hogy újabb izgalmas történetszálak, életművek vagy -pályák kerülnek a felszínre, olyanok, amelyekkel érdemes foglalkoznunk. „Jubileumi koncertsorozattal ünnepel a Szabadkai Zeneiskola” – olvastam néhány napja a hírt az egyik vajdasági hírportálon. Meg is jegyeztem viccesen, hogy lám, a Yuhar szépen megágyazott ennek a jubileumnak, hiszen az elmúlt időszakban két cikkben is foglalkoztunk a Szabadkai Zeneiskolával, és még egyben említést tettünk róla. Aztán tüzetesebben elolvasva a hírt eszembe jutott, van itt még egy olyan hangfelvételünk, egy 1990-es rövidinterjú, amivel valamicskét hozzátehetünk ehhez a jubileumhoz. Az október 18-i ünnepi hangversenyen fellépett Kinka Rita zongoraművész is, aki ötven évvel…
-
Junkies-koncert – „Zentán, a Lunapark helyén”
Azok táborát erősítem, akik nem Nietzschétől tudják, mit jelent a nihil fogalom, hanem a Junkies zenekartól. Három évvel ezelőtt, szeptemberben írtam is a Nihil című lemezről egy Facebook-bejegyzést, amelyet már csak azért is érdemes teljes egészében (ám némileg cenzúrázva) idéznem, mert felvázolja magát a kontextust – létezésem akkori kereteit –, amely közepette megismerkedtem Szekeres Andrisék zenéjével. Íme: „Manapság reggelente rám tör valami furcsa, nosztalgikus hangulat. Általában dalok jutnak eszembe, és a dalokról konkrét történetek. Bár idén a Junkies Káros az egészségre c. lemeze jubilál, nekem mégis egy másik lemezük tetszik/tetszett (a fene tudja, hogy van ez), méghozzá az azt követő Nihil. Ezzel az albummal – áthidaló megoldásként nevezzük így –…
-
74 éve szabadult fel a „juhászok városa”
avagy Szabadka képekben, szavakban, zenében - egy sokszínű, izgalmas kiadványról
Mélyen tisztelt egyetemi tanárom, Jung Károly utalt rá sokszor, hogy a különféle dúlások bűvöletében élünk, mert „előbb jött a tatár dúlás, aztán a török dúlás, végül, de nem utolsó sorban a felszabadúlás”. A dúlásokat meg rendszerint a kárfelmérések, hozadéklajstromok követik, amelyek általában jól vagy rosszul sikerülnek – amíg nincs kritikai/történelmi távlat, addig rendszerint rosszul, s hogy mi lesz később, az már színtiszta politika. Cikkünk aktualitását az adja, hogy tegnap (október 10-én) volt Szabadka felszabadulásának hetvennegyedik évfordulója, és polcunkon néhány hónapja itt szunnyad egy harmincnégy éves kiadvány, a címe Szabadka – képekben, szavakban, zenében. Mindenekelőtt Marton László Távolodónak kell megköszönnöm, hogy a Yuhar rendelkezésére bocsájtotta ezt az értékes anyagot, amely –…
-
Földrajzi és zenei értelemben is kozmopolita
Lévay Tibor, a Gipsy Boobie, és sokan mások
Több mint egy éve annak, hogy a passzio.hu-n megjelent egy izgalmas interjú egy zenésszel, aki részt vett a Piramis együttes megalapításában, később játszott a Smak 1978-as, angol nyelvű albumán, sőt, az ő stúdiójában és producerkedésével rögzítette az R-GO Rég várok valakire (1986) című lemezének hanganyagát. Igen, kedves olvasó, szabadkai születésű az alább bemutatott, nem mindennapi életutat bejárt zenész, és fivéreivel együtt széles e világon ismerheti őt a publikum. A Yuhar mai „adásában” Lévay Tibor 1986-os lemezét, a Gipsy Boobie-t fogjunk meghallgatni. Elöljáróban azonban egy kis zenetörténet következik Bálint Csaba jóvoltából. A teljes interjú megtekinthető itt: Passzio.hu – Lévay Tibor – interjú (2017) Üdvözlünk Oldalunkon! Lévay Tibor 1956. május 27-én született…
-
Ősz húrja zsong
Szubjektív szólamok Domonkos Kupléjáról
Tavasz volt, noha én őszi fényekre emlékszem. Na, jó, egyezzünk ki abban, hogy átmenet – konkrét és metaforikus értelemben egyaránt. Magam is valamiféle változáson mentem keresztül, most ez is eszembe jut, meg az a furcsa görcsös érzés a gyomromban, amely mindennapi társam volt akkortájt. Sétáltam haza a Telepre, a Lázár cár sugárúton (ezt a vonulást később meg is írtam valamelyik Maxim-szövegemben), és egy nem sokkal korábban hallott dal ritmusa pulzált a fejemben. „szólt a dal holla holla némán akár a pokolban dicső Magia Polla” Vajdasági magyar irodalom előadáson hallottam, a Tanszéken. Akkor már nem volt divatos azt mondani, hogy jugoszláviai magyar irodalom, de ebbe meg nem mennék jobban bele, megteszik…
