Több mint egy éve annak, hogy a passzio.hu-n megjelent egy izgalmas interjú egy zenésszel, aki részt vett a Piramis együttes megalapításában, később játszott a Smak 1978-as, angol nyelvű albumán, sőt, az ő stúdiójában és producerkedésével rögzítette az R-GO Rég várok valakire (1986) című lemezének hanganyagát. Igen, kedves olvasó, szabadkai születésű az alább bemutatott, nem mindennapi életutat bejárt zenész, és fivéreivel együtt széles e világon ismerheti őt a publikum.

A Yuhar mai „adásában” Lévay Tibor 1986-os lemezét, a Gipsy Boobie-t fogjunk meghallgatni. Elöljáróban azonban egy kis zenetörténet következik Bálint Csaba jóvoltából.

A teljes interjú megtekinthető itt:

Passzio.hu – Lévay Tibor – interjú (2017)

Üdvözlünk Oldalunkon!

Lévay Tibor 1956. május 27-én született Szabadkán. Édesapja Lévay Endre író, rendező, édesanyja Lévayné Alacker Anna zeneprofesszor. Kisgyermekkora óta zenél (kezdetben zongorán és klarinéton játszott), első zenekarát, a Supersession-t 15 évesen alapította, egy évvel később a Purgatórium zenekar tagja, első önálló koncertje LYTY & Company nevű rock-jazz bandájával (Ábrahám János – basszusgitár, Slobodan Bajramović – gitár, Vojnić Rudolf – dob) 1974-ben volt. Ezt követően, 1975-ben Budapestre kerül, a Bartók Béla Konzervatórium hallgatója lesz, egyúttal kitárul előtte egy új zenei világ, egy minden elemében izgalmas új horizont, amelyet érdemes az ő szavaival bemutatni, illusztrálni.

Budapesten előbb a Syconor billentyűse, onnan a Ferm nevű bandába kerül. Lévay pályája szempontjából fontos a Ferm, ugyanis egy, a Fehérvári úthoz közeli pártházban szervezett koncerten ismerkedik össze Som Lajossal és Závodi Jánossal. Dokumentumértékű, ahogy Lévay ez a klubot, a koncert hangulatát, illetve a jugoszláviai „szabadságot” értékeli:

„Érdekes volt, hogy ebben a pártházban a közönség szipuzott is. Én meg ezt nem nagyon értettem, mert az elnyugatosodott Jugoszláviában már LSD-zni is lehetett. Egy alkalommal valaki hozott hasist már a Piramis idején, de nekem akkor az már nem volt újdonság.”

És akkor kezdetét vette a (sokféleképpen értelmezhető) Piramis-buli Köves Miklós–Som Lajos–Závodi János–Gallai Péter–Lévay Tibor felállásban:

„A nulláról írtuk a zenei anyagot. Főképpen Závodi, Gallai és én hoztunk a témákat, amit aztán együtt dolgoztunk ki, Somnak is voltak ötletei. Közösen hangszereltünk, de nem jammek formájában íródtak a számok. Nem volt az, hogy egy témát loopoltunk, majd aztán valami történik, inkább mindenki ötletelt a szerkezetekre. Horváth Attila is jött szövegekkel, de már S. Nagy István is ott volt a zenekar mellett. Nagy orgiák, a szabad szex is jellemezte a zenekar tágabb életét, ami a hippi korszakban a rock világban nem is volt olyan ritka tünemény.”

Bálint Csaba Lévayval készített interjúját is nagyrészt a Piramis-sztori hívta életre, illetve Zoltán János nem túl megnyerő Piramis-legenda (2006) című könyve, amelyből többek között az egyik alapító tag, Lévay Tibor is kimaradt. (Egyébként sok mindent elárul erről a könyvről, hogy magánkiadásban jelent meg…)

A könyv szerzőjének mentségére váljék, hogy Lévay lényegében rövid időt töltött a Piramisban –

Som Lajosék különös módját eszelték ki az eltávolításának, leváltásának.

És talán ez a legérdekesebb része ennek az interjúnak (ki tudja, lehet, éppen ezért maradt ki a könyvből a szabadkai zenész). Lévay elmeséli, hogy a Piramis rádiós session-jei után aláírattak velük egy lemezszerződést is, amelyben többek között azt is rögzítették, hogy a zenekar összetétele, létszáma öt évig nem változhat. Ám időközben megjelent Révész Sándor a láthatáron, a zenekar pedig Lévay Tibor helyére szánta őt. Lévay így emlékszik vissza erre:

„Som egy alkalommal megbízott, hogy vegyek egy Shure mikrofont, pénzt is adott rá. A magyar-osztrák határon, a vonaton jött a vámos, hogy hová utazom? Mondtam, hogy Münchenbe. „Van-e valuta magánál?” Mondtam, hogy van, és kivettem a zsebemből a valutát. Nyugodtan lehetett nálam, Jugoszláv állampolgár voltam. „Hol van erre magának a Magyar Nemzeti Banktól kiviteli engedélye?” Értetlenkedtem, hogy nem vagyok magyar állampolgár, nekem olyan nem kell. „Nem, magának Magyarország területén van állandó lakhelye, így magára is vonatkozik.” Úgyhogy Hegyeshalomnál leszállítottak a vonatról és a Vám- és Pénzügyőrségen hónapokig faggattak, hallgattak ki.

Nem tartottak bent, ez Budapesten ment nap, mint nap. Ők persze váltották egymást, én mehettem haza aludni, de hajnalban megint mehettem kihallgatásra. És újra és újra ugyanazt a dumát nyomták nekem. Én meg voltam egy 18 éves srác, a zenén kívül semmi sem érdekelt. Így az utolsó idők elég rossz hangulatban teltek a zenekarral is.

(…)

Szerencsére volt pénzem, Som tanácsára megfogadtam a zenekar ügyvédjét, egy bizonyos dr. Lánchidyt, aki aztán a fontos tárgyalásokra nem jött el. A vége az lett, hogy az egyik kihallgatáson kijelentették az uraságok, hogy éjfélig el kellett hagynom az országot, különben komolyabbra fordul az ügy. Így is történt, mindent ott kellett hagynom. Az ügyvéd is kifillérezett, a zenekari cucc egyötöde is az enyém volt, és az ultimátumszerű határidő miatt, az összes hangszerem ott maradt, ezek több későbbi Piramis klipben is láthatóak.

(…)

Na most, a poén az, amit később raktam össze, hogy az ügyvéd kinek is dolgozhatott, meg, hogy vajon a pénzügyőr a vonaton honnan is tudhatta, hogy én Budapesten lakom. Én nem mondtam neki, az irataimban nem szerepelt. Na, akkor ezt most rakd össze a zenekari cucc tulajdonjogaival. Hm, hm. És hát ezzel megoldódott az a zenekari probléma is, hogy ha jön Révész, akkor is csak öten legyenek, a szerződésnek megfelelően.

Hazamentem, Jugoszláviában voltam katona, Bihácson. Utána Jugoszláviából pereskedtem, az állam segített visszaszerezni a zenekartól a tulajdonomat, legalább az ARP szintetizátort visszakaptam. Akkora csalódást okozott ez a történet nekem, hogy a családom a mai napig is tisztán emlékszik erre a korszakomra.”

Persze az éremnek két oldala van, minden történettel párhuzamosan fut egy másik is, ami jelen esetben Som Lajoséké. De tőle már sajnos nem tudhatjuk meg, hogy is volt azzal a Shure mikrofonnal… Azt azonban tudjuk, hogy Lévay ezt követően bevonul a JNA-ba, onnan szabadulva pedig már az ismert kragujevaci bandában, Smakban tűnik fel, ő játszik az együttes 1978-as Dub In The Middle című lemezén, amely annál a Bellaphone kiadónál jelent meg, amely az Omegát is szerződtette.

Aztán München és újra Magyarország. Ekkortájt született meg a Gipsy Boobie hanganyaga, amely magyaros elemekkel tarkított italo-disco. Igaz, stílusa miatt nem áll túl közel hozzám (sőt!), de mindenképpen kuriózum, olykor vicces, olykor véresen komoly, és ami a legfontosabb: eredeti.

Lévay Tibor 2006 óta Dél-Afrikában, Johannesburgban él családjával, de – minden bizonnyal izgalmas – jelenével nem foglalkozunk részletesebben e cikk keretében. Álljon itt az erre vonatkozó idézet a cikkünk alapjául szolgáló interjúból:

„Helyi – 11 különböző törzs lakik arrafelé – és távolabbi afrikai zenészekkel, művészekkel dolgozok ott. A feketéknek bármi megszólal a kezükben, a vérükben van a zene. Én gazdagítom őket a világommal, ők pedig engem az övéikkel. Ugyan továbbra is írok és produkálok Európa felé, de az emberiség bölcsőjében jól érezzük magunkat. A közmondás szerint: mindenhol jó, de legjobb otthon. Na mármost, mivel nejem, Ibolya és jómagam fiatalkorunk óta elhagytuk a szülőföldünket, és ezáltal gyökértelenné váltunk, a nagyvilágban e közmondást másképp éljük meg: mindenhol jó, de sehol sem vagyunk igazából otthon. Azt hiszem, eszerint mi kozmopoliták vagyunk.”

És most következzék a Tibor Levay Ltd. Gipsy Boobie című lemeze, teljes terjedelmében itt a „Yuhar Rádión”. Kellemes szórakozást kívánunk hozzá!

Hozzászólások

hozzászólás