-
„Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”
A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása
Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…
-
Egy álom, ami még ma sem válhatott valóra
Lemezjátszónk képzeletbeli tárcsáján ezúttal a YU Rock Misija-kislemez pörög
Bob Geldof 1985. július 13-i Live Aid koncertjéről középiskolás koromban – ha jól emlékszem, angol órán – hallottam először, akkor is csak azért figyelhettem fel rá, mert rongyosra hallgattam a The Best PUNK Album In the World Ever válogatáskazettát, és azon jutott hely (a) The Boomtown Rats Lookin’ after No. 1. című dalának is. Az emberi jogok, a hátrányos helyzetű országok, az afrikai éhezők, mélynyomorban élők nem igazán hoztak lázba ebben az időszakban – hiszen egyrészt az aktuális hatalom is azt éreztette velünk úton-útfélen, hogy joga csak a hatalmasoknak van (nekünk csak kötelezettségeink), a mélynyomorról, szegénységről, éhezésről pedig én is tudtam volna ezt-azt mondani (ahogyan sok ismerősöm, akiket velünk együtt…