• Kezdőlap
  • A Yuharról
  • Kapcsolat
  • Impresszum
  • GY.I.K.
  • Önkontroll
YUHAR

Jugoszláviai Magyar Archívum

  • Irodalom
  • Színház
  • Képzőművészet
  • Film
  • Zene
  • Rádió
  • Interjú
  • Sport
  • Ínyencség
  • Irodalom
  • Színház
  • Képzőművészet
  • Film
  • Zene
  • Rádió
  • Interjú
  • Sport
  • Ínyencség

Minden a Yuhar.hu-ról

  • Rólunk
  • Kapcsolat
  • GY.I.K.
  • Impresszum
  • A Yuharról
YUHAR - Jugoszláviai Magyar Archívum
  • 1928,  Irodalom

    A vajdasági magyar irodalom ott van „a porban, sárban, füstös kávéházak feketekávé löttyei mellett”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (15. rész)

    2019. február 7. /

    Talán túlzottan is kiszélesítették a szervezők a meghívottak körét, amikor 1928-ban Becsére, az első Becsei Helikonra invitálták a korabeli vajdasági magyar írókat, így hát ott volt „minden faluesze poéta és városi újságíró-mesterember”, s közülük bizony egynémelyek „frakkal, röhejtverő szójátékokkal, undorkeltő vigyorokkal, fintorokkal meghiúsítottak minden közeledést a komolyabb íróemberek között” – fogalmazott később, az eseményre visszaemlékezve Laták István író, költő. Hat és fél évtized alatt persze jelentősen megváltozott a helyzet, átalakultak a bennünket körülvevő, az életünket és annak minőségét (sőt, a biztonságát…) meghatározó társadalmi tényezők, mégis, az 1993-ban megtartott azonos nevű, immár tehát második találkozón a vajdasági magyar irodalomnak gyakorlatilag ugyanazokkal az önszerveződését gátló tényezőkkel kellett szembesülnie, még ha azok esetleg…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    A vajdasági magyar irodalom ott van „a porban, sárban, füstös kávéházak feketekávé löttyei mellett”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (15. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    „…szótlanok megnyíló szája voltam”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (1. rész)

    2018. augusztus 26.
  • 1929,  Irodalom

    Elolvasatlan könyvek nyomában Danilo Kišsel és Laták Istvánnal

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (5. rész)

    2019. január 3. /

    Mindössze huszonöt esztendő volt a korkülönbség a két író között, s ez a negyed évszázad bizony jelentős mértékben befolyásolta – megkülönböztette – pályájuk, pályafutásuk alakulását, s ha nagy általánosítással akár még pályatársaknak is mondhatjuk őket, ők ketten egészen bizonyosan nem érzékelték ennek semmiféle hatását, jelentőségét, vagy bármiféle vetületét. Közös azonban életpályájukban, hogy mindketten szegény vasutascsaládba születtek, kora gyermekkoruk egy-egy időszakában a korabeli Szabadkán nevelkedtek, s ez a két, a szülői családjukból magukkal hozott élmény meghatározó hatással volt munkásságukra. A részleteket az alábbiakban mindenki elolvashatja… Elöljáróban még csak annyival kellene kiegészítenünk mindezt, hogy Majtényi Mihály, az alább idézetként felvillanó méltatásában az 1929-es január hatodikai diktatúrát említette, mint egy olyan – esetünkben…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    Elolvasatlan könyvek nyomában Danilo Kišsel és Laták Istvánnal

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (5. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    Amikor az országhatárok színlelt érdektelenséggel csalják meg érzékeinket

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (2. rész)

    2018. november 1.

    Egy „nagyon gyakorlatias illusztrációja annak, hogy mit értünk a kulturális nemzeten”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (16. rész)

    2019. február 10.
  • 1986,  Irodalom

    Van hely, és van igazság

    Emlékezés egy méltánytalanul elhallgatott, mellőzött vajdasági magyar költőre – Nebojsza István (1953-1991)

    2018. november 22. /

    Most egy számomra szokatlan és nehéz, ugyanakkor egy kívánt feladat előtt, kihívás előtt állok. Amikor feladatot írtam, az nem jelenthette a kötelezően eleve elvégezni való munkát. A kihívás pedig egy rég halogatott szándékot fed. Többszöri nekibuzdulás után azonban a kísérletek mindannyiszor elakadtak. Gátlásaim voltak, lévén nem vagyok sem irodalomkritikus, sem irodalomtörténész, nem éreztem a kellő elhivatottságot… Pedig egy méltánytalanul elhallgatott, mellőzött művészről szeretnék megemlékezni, Nebojsza Istvánról (1953-1991), sokak számára csak Nebiről. Most talán az következhetne, hogy több műfajban is maradandót alkotó egyéniségről van szó, ám elsősorban költő volt, de vonzotta a zene, a képzőművészet, a fotózás is, és kísérletezett a lapszerkesztéssel, aktív résztvevője volt a topolyai művésztábornak. Nebojsza István: Itthon…

    tovább
    Bartha György

    Van hely, és van igazság

    Emlékezés egy méltánytalanul elhallgatott, mellőzött vajdasági magyar költőre – Nebojsza István (1953-1991)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    S lőn a nitrogénmű…

    Minden idők legnagyobb szabadkai beruházása: „A berendezések üzemképesek” – nyilatkozta Kern Imre, az üzem műszaki igazgatója

    2018. szeptember 9.

    Földrajzi és zenei értelemben is kozmopolita

    Lévay Tibor, a Gipsy Boobie, és sokan mások

    2018. szeptember 30.
  • 1930,  Irodalom

    „…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)

    2018. november 4. /

    Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az  (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    „…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1929,  Irodalom

    Amikor az országhatárok színlelt érdektelenséggel csalják meg érzékeinket

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (2. rész)

    2018. november 1. /

    Amikor néhány hónappal ezelőtt, augusztus végén először foglalkoztunk itt a Yuharon Laták István (1910–1970) költő és prózaíró, színházigazgató életútjával, életművével, és persze a zentai Történelmi Levéltárban a halála után a családja, leszármazottai, örökösei által letétbe helyezett hagyatékával, egy 2009-es, a Magyar Szó című napilapban éveken át vezetett Visszapörgetés című tárcasorozatomban megjelent írást választottam kiindulópontnak. Persze a magam szempontjából jó okom is volt erre: akkor foglalkoztam először Latákkal, s ennek a cikknek nyomán kezdtem néhány évvel később a levéltári anyag vizsgálatába, feldolgozásába. Haladjunk hát továbbra is időrendi sorrendben! S mivel Laták István viszonylag korán kezdett el – rendszeresen! – publikálni, s első írásai már tizenhat éves korában megjelentek a Szervezett Munkás…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    Amikor az országhatárok színlelt érdektelenséggel csalják meg érzékeinket

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (2. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    Egy „nagyon gyakorlatias illusztrációja annak, hogy mit értünk a kulturális nemzeten”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (16. rész)

    2019. február 10.

    Elolvasatlan könyvek nyomában Danilo Kišsel és Laták Istvánnal

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (5. rész)

    2019. január 3.
  • 1928,  Irodalom

    „…szótlanok megnyíló szája voltam”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (1. rész)

    2018. augusztus 26. /

    Fussunk meg most becsülettel néhány nagyobb (tisztelet)kört, fenenagy nekiveselkedésünkben pedig gyűrjük fel az ingujjat, ha másért nem is – hogy ne vesszek el itt most hirtelen a fokozatosan, sorról sorra egyre inkább és egyre biztosabban magyarázkodássá silányuló indoklásban –, hát alapszinten legalább azért, hogy megrajzoljuk ennek, a Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz című ciklusunknak a hátterét, keletkezéstörténetét, de megvilágítsuk a mögöttesét, vagyis a mögötte megbúvó tartalmakat is… A kerettörténetét. Ez a história, habár a lényegi cselekménye – a Laták-hagyaték feltárása – három évvel később játszódott, voltaképpen mégis valamikor 2009-ben kezdődött, volt ugyanis akkoriban egy, a Magyar Szó hétvégi számaiban kilenc éven át hétről hétre rendszeresen megjelenő tárcasorozatom Visszapörgetés címmel, amelyben épp…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    „…szótlanok megnyíló szája voltam”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (1. rész)
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    A vajdasági magyar irodalom ott van „a porban, sárban, füstös kávéházak feketekávé löttyei mellett”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (15. rész)

    2019. február 7.
  • 1984,  Interjú,  Irodalom,  Színház,  Zene

    FRISSÍTÉS: „Életünkben minden nulla”

    Fehér Kálmán és a kosárlabda, avagy egy folk kantáta próbafolyamata és az Újvidéki Színház költözködése

    2018. április 22. /

    Ha nem folytatta volna a jogi egyetemet Belgrádban, akkor profi kosarasként is meg tudott volna élni, mesélte többször is, immár idős korában Fehér Kálmán, a tavaly elhunyt költő, szerkesztő, diplomata – mondta el a Yuharnak adott interjúban Banka János színművész, aki az 1984-ben bemutatott Látomásnak ajtót nyitni című előadás, vagyis a folk kantáta egyik szereplője volt. A darab szövegírója, az Új Symposion egykori fő- és felelős szerkesztője, aki mégis inkább a jogi tanulmányainak folytatása mellett döntött, nyugdíjas éveiben költözött vissza szülőfalujába, Csókára, ahol haláláig élt. Banka Jánost most a közös munkáról és a Fehér Kálmánhoz fűződő emlékeiről kérdeztük.  Ez az anyagunk – ha csak közvetett módon is, de – tulajdonképpen egy…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

    FRISSÍTÉS: „Életünkben minden nulla”

    Fehér Kálmán és a kosárlabda, avagy egy folk kantáta próbafolyamata és az Újvidéki Színház költözködése
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

    Ezeket is érdemes megnézni

    74 éve szabadult fel a „juhászok városa”

    avagy Szabadka képekben, szavakban, zenében - egy sokszínű, izgalmas kiadványról

    2018. október 11.

    Szabadkai életképek 1984-ből

    „...164 átok szálljon rája!” – Színházalapítás felszólításra és más történetek, avagy egy csúfhistória, amelynek végkifejlete a 21. század barbarizmusban csúcsosodott ki

    2018. augusztus 30.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kronológia

  • 1737
  • 1854
  • 1868
  • 1897
  • 1899
  • 1910
  • 1916
  • 1917
  • 1919
  • 1920
  • 1928
  • 1929
  • 1930
  • 1932
  • 1934
  • 1936
  • 1938
  • 1939
  • 1940
  • 1942
  • 1944
  • 1945
  • 1947
  • 1956
  • 1957
  • 1958
  • 1959
  • 1962
  • 1966
  • 1968
  • 1969
  • 1972
  • 1974
  • 1976
  • 1977
  • 1979
  • 1982
  • 1983
  • 1984
  • 1985
  • 1986
  • 1987
  • 1988
  • 1989
  • 1990
  • 1991
  • 1992
  • 1993
  • 1994
  • 1995
  • 1996
  • 1997
  • 1998
  • 1999
  • 2000
  • 2001
  • 2003
  • 2004
  • 2005
  • 2006
  • 2008
  • 2009
  • 2010
  • 2011
  • 2012
  • 2013
  • 2014
  • 2016
  • 2017
  • 2018
  • Film
  • Interjú
  • Ínyencség
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Önkontroll
  • Rádió
  • Sport
  • Színház
  • Zene
© YUHAR - Jugoszláviai Magyar Archívum, 2021
Ashe a sablont készítette: WP Royal.