• A Yuharról
    • Önkontroll
    • GY.I.K.
    • Yuhar a Facebookon!
  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Legyünk együtt a Yuhar!
YUHAR

Jugoszláviai Magyar Archívum

  • Kezdőlap
  • Archívum
    • Irodalom
    • Színház
    • Képzőművészet
    • Film
    • Zene
    • Rádió
    • Interjú
    • Sport
    • Ínyencség
  • Kortárs
    • Irodalom
    • Színház
    • Film
    • Zene
    • Interjú
  • Közélet
  • Kritika
  • Videó
  • Podcast
  • Kezdőlap
  • Archívum
    • Irodalom
    • Színház
    • Képzőművészet
    • Film
    • Zene
    • Rádió
    • Interjú
    • Sport
    • Ínyencség
  • Kortárs
    • Irodalom
    • Színház
    • Film
    • Zene
    • Interjú
  • Közélet
  • Kritika
  • Videó
  • Podcast
  • A Yuharról
    • Önkontroll
    • GY.I.K.
    • Yuhar a Facebookon!
  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Legyünk együtt a Yuhar!

Yuhar a Facebookon

YUHAR - Jugoszláviai Magyar Archívum
  • 1936,  Irodalom

    Egy „magyarrábódult tótparaszt” nyomában

    „Ő rajongott a földért, én is szerelmes vagyok a rögbe”, avagy a „Bábel, ahol én születtem öszvérnek” – A régi Híd sajátságos, mondhatni igencsak személyes ébresztgetése – Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (14. rész)

    2019. február 3. /

    Nem volt elégedett a Híd című folyóirat első évfolyamainak anyagából készült, évtizedekkel később, szerb fordításban megjelent válogatással Laták István író, költő, ezért feljegyzéseiben hosszasan elemezte, hogy mi mindent mulasztottak el felmutatni a korabeli szerkesztők, milyen színekről nem kaphat semmiféle benyomást a délszláv olvasóközönség: „…a most megjelent gyűjteményben csak vajdasági magyar irodalmi alkotásokból adtunk válogatást. De nem hoztunk semmit a jugoszláviai, az akkor kortársi és klasszikus magyarországi, valamint külföldi emigráns magyar irodalomból; sem a világirodalomból közölt írásművekből. Pedig csak azok összevetése, együttismertetése mutathatna rá, hogy milyen irodalompolitikát követtünk, csak a teljes irodalmi anyag ismeretében mutathatnánk meg a HÍD gazdag szempontú irodalmi válogatását és tanítását” – fogalmazott akkor. Ma már nyugodtan hozzátehetjük,…

    tovább
    Szabó Palócz Attila
  • 1917,  Irodalom

    „Nem akarok többé katonát látni!”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (11. rész)

    2019. január 24. /

    Augusztus volt, 1919-ben, amikor százharminchárom véres és kegyetlen nap után Magyarországon elbukott a Tanácsköztársaság. Ekkor kezdődött el az a nagyjából egy évtizedre tehető időszak, amelyben a legtöbben, a legnagyobb számban tartózkodtak Vajdaságban olyan magyar – az anyaország fogalmával ekkor még barátkozni, ismerkedni kellett, annak valós, reális keretei csak jóval később alakultak ki és fogalmazódtak meg – értelmiségiek, akiknek menekülniük kellett a statárium elől. Mint mondták: „Ha nem harcoltuk ki a bolsevizmust Magyarországon, kiharcoljuk az SZHSZ Királyságban!” Ebben az időszakban Mannheim-féle szabóműhely volt a korabeli szuboticán az alkotó magyar művészemberek egyik kedvelt találkozóhelye. Itt tűntek fel olyan alakok is, akikről a későbbiekben, már jóval a második világháború után, Laták István író, költő,…

    tovább
    Szabó Palócz Attila

Támogasd a Yuhart!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kronológia

© YUHAR - Jugoszláviai Magyar Archívum, 2026
Ashe a sablont készítette: WP Royal.