„Tulajdonképpen hogyan született ez a színdarab?” – tették fel a kérdést Déry Tibornak a Kossuth Rádió műsorában, élő adásban, 1973. március 3-án, ő pedig így válaszolt: „…Úgy született, hogy én nem is gondoltam arra, hogy valaha is ebből darab lehet, és erre Pós Sándor fiatal rendező eljött hozzám Balatonfüredre, és ott azzal a közléssel lepett meg, hogy ő ebből darabot akar írni. Én erre hitetlenül elnevettem magam, aztán áldásomat adtam rá, hogy lesz, ami lesz. Egy idő múlva meg is jelent a kézirattal, én megint csak nevettem, mert nem tudtam elképzelni, hogy ez hogy fog színpadon festeni, azonkívül nem tudtam elképzelni, hogy lehet színház, amely ezt előadja. Lett színház…” Több is azóta már… Így például Tiszaszentmiklóson szervezték meg 2001-ben az Orpheus II. színjátszó táborát, itt készült a Képzelt riport egy popfesztiválról című előadás, amelynek felvétele alább látható.

Szereposztás:

József – Lénárd Róbert
Eszter – Dohány Erzsébet
Bill – Döme Zoltán – Bimbó
Beverley – Táborosi Margaréta
Manuel – Lajcsák Zoltán
René – Buza Ákos
Marianne – Kovács Csilla
Marienne férje – Mészáros Ervin
A Fiú – Berta Norbert
Juana – Crnkovity Gabriella
Kígyó – Kiss Szabina
Bíró – Németh Valentina
Tanú/Joshua – Buza Kornél
Pokol angyala/Nyilas madár – Radics Ignác
Frantisek – Göbös Norbert
Egy fiú – Péter Krisztián
Egy lány – Ferencz Hajnalka/Csernek Nikoletta

Zene: Basa Gábor
Díszlet és jelmez: Repka Anikó
Műszaki munkatárs: Baji Zsolt

Rendezte: Szabó László

● Már maga a könyv is tulajdonképpen a képzelet szüleménye, amire a cím is utal: Képzelt riport egy popfesztiválról. A történetét ismerjük, egy hírből született. No de milyennek képzelte ezt a riportot a színpadon? Ilyennek?
– Semmilyennek sem képzeltem, mert nem gondoltam arra, hogy ezt színpadra lehel vinni. Amikor a regényt írtam, akkor eszem ágában sem volt semmilyen kombináció.

● És amikor már tudta, hogy folynak a próbák?
– Akkor még nem hittem el, hogy sikerülni fog. Szóval végig szkeptikus voltam, most, most van az a pillanat, amikor végre meg tudtak győzni arról, hogy érdemes volt.

● Ön nem tartozik a legfiatalabb nemzedékhez; ennyire közel áll Önhöz ez a nemzedék?
– Erre csak azt felelem, hogy Flaubert férfi volt és soha életében nem szült, és mégis leírt egy szülést. Miért ne írhatna meg egy öregember egy fiatal nemzedéket? Az írónak az a dolga. hogy abba, amit megír, igyekezzék beleélni magát. Ha jó író, akkor többe-kevésbé sikerül, ha nem, akkor csőd az eredmény.

● Kicsit azért én arra gondoltam, hogy azt kérdem meg, hogy…
– Hogy halhatatlannak érzem magam, ugye? Fiatalnak és soha nem fogok meghalni? Hetvenkilencedik évemben járok, ennek az érdeklődésemben is megvannak a nyomai, természetesen. Amikor két vagy három évvel ezelőtt a könyvet írtam, akkor talán még frissebb volt a kíváncsiságom a világban, de azért ma is megérintenek a világ jelenségei. Tehát a fiatalság is érdekel engem, sőt…

● Milyennek látja, érzi, hiszi, szereti ezt a nemzedéket, amelyről a darab szól?
– Erre nem tudok válaszolni, mert ez sok kérdés volt. Egyrészt az, hogy milyennek érzem, milyennek látom, milyennek szeretném, az túl nehéz kérdés egy interjúban.

● Hát akkor talán csak egyet: milyennek szeretné?
– Ne inzisztálódjon kérem ahhoz, hogy milyennek szeretném látni, ahhoz egy könyvet írnék, ha volna még kedvem és erőm könyveket írni…

(Kossuth Rádió, 1973 . március 3.)

A fenti videót Szabó László – Tabi engedélyével közöljük
Döme Zoltán – Bimbó archívumából

Hozzászólások

hozzászólás