1996-ban iratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre. Gyerekkorom óta egyben biztos voltam, hogy egyetemre megyek. Aztán jött egy háború, a választási lehetőségek lecsökkentek, ételre alig jutott, a ruházkodás luxusnak számított. Az első egyetemi évem tanulással, bulizással kezdődött, aztán folytatódott bulizással… a bulit említettem?… aztán jött a nagy szerelem… első látásra az volt: az a kopott, szürke épület az újvidéki forgatagban meghajlott előttem, üdvözölt, bókolt és beinvitált. Bent: csupa szín, játék, nevetés, inkább kacaj!, és az a csodálatos társulat… elrabolta a szívemet.

Amatőrként ismerkedtem a színházzal, és bevallom, élveztem minden pillanatát. Hogy tehetséges voltam-e, azt nem tudom, de nem is érdekelt, akkor nem. Csak szívtam magamba a színház illatát. Elcsábított. Azon a nyáron, otthon, távol az új szerelmemtől nem találtam a helyemet. Aztán Szabó László és Tóbiás Krisztián felkért, hogy játsszam el a női főszerepet, a zentai csata évfordulójára készült rockoperában. Vujanát kell megformálnom, ebbe a névbe kell életet lehelnem, illetve életre keltenem. Meglegyintett ismét a játék, a valami másnak lenni bűvölete. De a kétségek is tobzódtak, nem vagyok színész, más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni. Megpróbáltam az önbizalmamat a békaseggealatti színtről feljebb tornázni… több kevesebb sikerrel jártam. Megismertem a szereplőket. Fiatalabbak voltak, kivéve Szögi Csabát, aki már akkor olyan határozott és kiforrott alkotó, művész volt, oly magával ragadó egyéniség, hogy valamiképpen az ő lendülete erőt adott. Minden próbánál csodálva néztem a jelenetét, ahogy félmeztelen küzdött a semmivel, hálóval, már nem is emlékszem pontosan, csak a hangulatára, az érzésre, amelyet kiváltott belőlem. Ereje volt az ő előadásának. Magával ragadta a nézőt. És végül is ez a színjátszás lényege. Aztán ott volt a párom, Kovács Nemes Andor. A Jenő! Fiatal, kedves fiú. Nyúlánk testébe nem is tudom, hogy fért bele ilyen csodás hang! Amikor énekelni kezdett, megborzongtam, szinte a hangjával simogatott. Még ha nem is voltam belé szerelmes, amikor énekelt az arcomba, nem volt nehéz eljátszani a szerelmes háremhölgyet. Hogy jól-e!? Hmmm. Nem is tudom… nem akarok kishitűnek tűnni, de ennyi évesen kijelentem, hogy nem, nem jól, de szívből. Ennyire futotta. Krizsán Szilvia hangja betöltötte a teret, miközben az én szám mozgott. Bár mindenki tudta, hiszen így volt meghirdetve, hogy a zenei anyag stúdióban fel lett véve, a jó hangú énekesek felénekelték, mi pedig csak a hangok bábjai vagyunk. De bevallom, szégyelltem magam… gyakran éreztem azt, hogy semmi keresnivalóm ott, próbák után sem volt az az adrenalintöltés bennem… inkább letargikus voltam. De amit elkezdek, azt lelkiismeretesen és a tőlem telhető legjobb módon végigcsinálom, így voltam ezzel is, és persze kedves volt a társaság. Aztán eljött a premier, meg még egy fellépésre emlékszem… és mindenki ment a dolgára.

A szerkesztő megjegyzése

Korábban a dalszövegíró és a zeneszerző foglalta össze emlékeit a Yuharon a Legyenek átkozottak című rockoperáról, most megszólalt végre a főszereplő is. Mindhármuknak nagyon szépen köszönjük a közreműködést!

A rockopera zenei anyagát itt hallgathatják meg:

Legyenek átkozottak (fúziós opera)

Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette.

Az előadás videofelvételét pedig itt tekinthetik meg:

FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)

Az István a király tévépremierjét váltásra nézte a család (vetésforgó), ugyanis a királyi tévét csak úgy lehetett nézni a bánáti róna közepén, hogy valaki az antenna csatlakozásánál marokra fogta a kábelt. Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz, lehetne ezt így is, nagyon romantikusan megközelíteni, de ez kimerült a Vuk, Ludas Matyi, István a király és a Zenebutik nézésében, idősebbeknek még a Dallas.

Hozzászólások

hozzászólás