1997,  Irodalom,  Színház

Joyce vs. Wedekind

Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít!

Szabó Palócz Attila az egyik újvidéki buszjáraton köszönt rám, mondván emlékszik rám a KSZV-ről, lenne egy jó kis darabja… ha elvállalnám az egyik női szerepet. Ez a beszélgetés aztán már az újvidéki lakásában folytatódott, miközben a kislánya körülöttünk szaladgált, Szabó Palócz pedig a művészek túlvilági tekintetével beszélt A munkájáról. Finnegan ébredésének átdolgozása, dramatizálása… van ott vers, próza, torna! igen, na az volt számomra a legérdekesebb… ugyanis a művész a maga ízlésére átformázott Joyce-művet akrobatikus jelenetekkel egyetemben képzelte színpadra vinni. Nehéz volt elképzelni is nekem, a kívülállónak, de semmi sem lehetetlen.

Az Újvidéki Színház adott helyet a próbáknak. Az úgynevezett kisteremben gyakoroltuk az Ébredést! Befutott, híres fiatal színészek közt ténferegtem: Lenner Karolina, Molnár Zoltán, Szloboda Tibor. Fogalmam sincs, mit látott bennem Szabó Palócz, hogy is gondolta, hogy képes lennék erre a munkára… de vannak emberek, akik csak úgy látnak bennem valamit… hát igyekeztem.

Tanultam a szöveget, és megpróbáltam Szloboda Tibor vállán állva szavalni! Aztán a sors, vagy a Jóisten vagy akármi közbeszólt, és egy színigazgató személyében bejött az egyik próbánkra, és azt mondta, nem Joyce, hanem Wedekind! Emlékszem, a földön ültünk, éppen a nyújtógyakorlatokat végeztük, a mutatványunkhoz készülődtünk, amikor is megjelent ez a Jel, és hallgattunk, a vállunkat húzogattuk, nem is nagyon szólaltunk meg, talán csak Molnár Zoltán a maga szókimondó módján mondott annyit, hogy akkor ennyi.

Ebben benne volt mindannyiunk gondolata, érzése, hogy a Finnegan ébredése alvásra ítéltetett. Wedekind A tavasz ébredése pedig feltámadt. Ilyen az, amikor valami elkezdődik, és valahogy nem lesz vége. A Szabó Palócz-féle Finnegans Wake-nek nincs befejezése, mint a filmekben, amikor a főhős élete nyitva marad, elmegy, mint Talpraesett Tom a naplementébe… Hát így esett meg, hogy ezt a csatát Wedekind nyerte, de a háborút még nem!

Megosztás

Hozzászólások

hozzászólás