• 1991,  Irodalom,  Színház,  Zene

    Mi ilyennek szerettük Messalinát

    „A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába”, ám az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek

    „János, a patmoszi látnok, a Jelenések Könyvében »A nagy parázná«-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is, a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak a bűneit és paráznaságait a saját…

  • 1997,  Irodalom,  Színház

    Joyce vs. Wedekind

    Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! Szabó Palócz Attila az egyik újvidéki buszjáraton köszönt rám, mondván emlékszik rám a KSZV-ről, lenne egy jó kis darabja… ha elvállalnám az egyik női szerepet. Ez a beszélgetés aztán már az újvidéki lakásában folytatódott, miközben a kislánya körülöttünk szaladgált, Szabó Palócz pedig a művészek túlvilági tekintetével beszélt A munkájáról. Finnegan ébredésének átdolgozása, dramatizálása… van ott vers, próza, torna! igen, na az volt számomra a legérdekesebb……

  • 1985,  Képzőművészet,  Színház

    „Ekkora híre is régen volt határainkon túli magyar színház előadásának…”

    A cianotípiát jellegzetes ciános kék színe miatt magyarul nevezik még kéknyomatnak is, avagy James Tiberius Kirk vajdasági utazása

    Habár alapvetően a Családi Kör című hetilap Buksi-sorozatától, vagyis a Sajtótörténeti feljegyzések című ciklusától indultunk el itt, a Yuharon, néhány korábbi összeállításunkban, amikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának „életútját” jártuk végig, de aztán időben és térben elkanyarodtunk, és visszafordultunk egy másik hasonló – időközben rovattá nemesedett – szériához, a Képhistóriákhoz. Jó okunk volt persze erre is, ami az előző ilyen tárgyú anyagunkból ki is derült… S most már ezen a mellékúton járunk! Az alábbi összeállításban éppen ezért sok mindenről szó lesz, de a legtöbbször talán mégis 1985 jelenik meg a feldolgozott cikkekben, hiszen akkor mutatta be a szabadkai Népszínház társulata a sokat vitatott, a maga nemében…