• 1991,  Irodalom,  Színház,  Zene

    Mi ilyennek szerettük Messalinát

    „A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába”, ám az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek

    „János, a patmoszi látnok, a Jelenések Könyvében »A nagy parázná«-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is, a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak a bűneit és paráznaságait a saját…

  • 1991,  Képzőművészet

    „Emberi jog nemet mondani”

    A pillanat, amelyben „felforrt a keserűség”, avagy az addig megszokott életünk tulajdonképpen épp azokban a napokban hullott szilánkjaira

    „Véres polgárháború dúlt Horvátországban, amikor 1991 októberének utolsó napjaiban minden addigi méreteket felülmúló mozgósítási hullám söpört végig a Tisza-mentén. A katonai behívók kézbesítése folytatódott mindenszentek és halottak napján is. A felsőbb katonai vezetés zentai, adai meg a többi, zömében magyarlakta település felnőtt férfi lakosságával akarta feltölteni a horvát frontvonalak első sorait. Ekkor »felforrt a keserűség«, az elégedetlenség, a békevágy spontán tiltakozó megmozdulásba csapott át, ami ha a hatóság meg nem akadályozza, végigsöpör egész Vajdaságon és talán Szerbián” – olvashatjuk annak a meghívónak a szövegében, amelyet tíz évvel később, 2001-ben készített Zenta város önkormányzata – Juhász Attila akkori polgármester aláírásával – az évfordulós megemlékezésekre és a az emléktábla felavatására. „A behívóparancs…

  • 1991,  Ínyencség,  Zene

    (This is not a) Requiem for a pub

    Szubjektív szólamok és barlangmélyi nyugalom a Mojo Club tulajdonosváltásának apropóján

    Tulajdonosváltás a zentai Mojo Clubban – olvastam a múlt héten. Meg azt is, hogy a tulaj Lučić Viktor a sajtónak is megerősítette ezt a hírt. Nem kellett sok, máris valami furcsa, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. Aztán felnéztem a közösségi oldalra és rájöttem, ezzel nem vagyok egyedül. Bontottam egy sört, írni kezdtem. Szubjektív, emlékezős szöveget – nekrológszerűt. Némely szólama talán ma (egy héttel később) már nem is releváns. De abban biztos vagyok, hogy ez az emlékezőmunka nem (volt) hiábavaló. Ím, ígyen szól ez a múlt hét óta formálódó szöveg:   Van egy életem, amit hátrahagytam, egy vidék, amelyhez egyre kevesebb közöm van. Már csak azért is, mert változunk. A vidék is, meg…

  • 1991,  Irodalom

    Lehetett bátran is félni

    Kispiactól Oromhegyesig, avagy a magyarok háborúellenes önszerveződése Vajdaságban

    A nagyszerb nacionalizmus immár végérvényesen „államvallássá” vált – 1991 nyarára ez az addig kétkedők előtt is egyértelművé vált. Ekkor már mindenki tudta: a háború elkerülhetetlen. Azonban minderre igencsak korlátozott volt a reakció. Mintha mindenki félt volna szembeszállni az őrülettel, nehogy válaszként megismétlődjön az 1988-as joghurtforradalomhoz vagy az 1989 elején bevezetett szlovéniai embargóhoz hasonló megmozdulás-sorozat. Sajnos, erről az időszakról igencsak kevés dokumentum maradt fenn a virtuális térben, hiszen nálunk akkoriban az e-mailről és az internetről sokan még csak nem is hallottak, a digitális fényképezőgépek pedig távoli, nyugati passziónak tűntek. A fellelhető dokumentumokat két cikksorozatban összegeztem a Magyar Szóban és a Családi Kör című hetilapban. A két széria szerkesztett anyaga könyv formában Kispiactól…

  • 1991,  Sport

    Az újra felfedezett Szeles Mónika

    Egy tizenéves kislány nagyszerű sikere Ausztrália Nyílt Teniszbajnokságán

    Szeles Mónika még csak tizenhat éves volt, amikor 1990-ben először megnyerte a Roland Garrost, vagyis a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokságot. Nemcsak a világ figyelte döbbenten (és lenyűgözve…) akkor már évek óta a kislány, a csodagyerek pályafutásának kezdetét, első, s részben talán még esetlen lépéseit, de Vajdaságban és az egykori Jugoszlávia gyakorlatilag összes kis zugában is hamar ünnepelni kezdték őt. Monika Seleš. Bár nevének kiejtésével tulajdonképpen még manapság is megkínlódnak a nyugati bemondók, szpíkerek, sportriporterek is: sok mindent halhatunk ilyenkor, de talán a Szelesz változat a legelterjedtebb. Aztán, amikor Szeles Mónika 1991. január 26-án megnyerte Ausztrália Nyílt Teniszbajnokságát, azt a mérkőzést már élőben közvetítette az egykori JRT, vagyis az országos Jugoszláv…