• 1997,  Színház

    Hűha!

    A tavasz ébredése: két bemutató szereposztásbeli átfedések nélkül

    Wedekind Tavasz ébredése megváltoztatta a kis csapat útját, irányát. Nem tudtam, hogy ez most jót jelent vagy rosszat. Egyszerűen csak sodródtam. Figyeltem, hogy a Nagyok hogyan reagálnak, és megpróbáltam csendben végezni a dolgom, miközben izgultam, mi is lesz, hogyan is lesz, milyen szerepet is szán nekem ebben a feladatban az Élet (meg a lakosai). Az előzményeket ide kattintva érhetik el olvasóink: Joyce vs. Wedekind Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! A…

  • 1997,  Irodalom,  Színház

    Joyce vs. Wedekind

    Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! Szabó Palócz Attila az egyik újvidéki buszjáraton köszönt rám, mondván emlékszik rám a KSZV-ről, lenne egy jó kis darabja… ha elvállalnám az egyik női szerepet. Ez a beszélgetés aztán már az újvidéki lakásában folytatódott, miközben a kislánya körülöttünk szaladgált, Szabó Palócz pedig a művészek túlvilági tekintetével beszélt A munkájáról. Finnegan ébredésének átdolgozása, dramatizálása… van ott vers, próza, torna! igen, na az volt számomra a legérdekesebb……

  • 1997,  Színház,  Zene

    MÁSODIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)

    „Más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni...”

    1996-ban iratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre. Gyerekkorom óta egyben biztos voltam, hogy egyetemre megyek. Aztán jött egy háború, a választási lehetőségek lecsökkentek, ételre alig jutott, a ruházkodás luxusnak számított. Az első egyetemi évem tanulással, bulizással kezdődött, aztán folytatódott bulizással… a bulit említettem?… aztán jött a nagy szerelem… első látásra az volt: az a kopott, szürke épület az újvidéki forgatagban meghajlott előttem, üdvözölt, bókolt és beinvitált. Bent: csupa szín, játék, nevetés, inkább kacaj!, és az a csodálatos társulat… elrabolta a szívemet. Amatőrként ismerkedtem a színházzal, és bevallom, élveztem minden pillanatát. Hogy tehetséges voltam-e, azt nem tudom, de nem is érdekelt, akkor nem. Csak szívtam magamba a színház illatát. Elcsábított. Azon a…