Alba egy csodálatos ember. Egyértelmű véletlennek ugyan nem mondanám, de azért mindenképp volt egyfajta spontaneitás, váratlanság, kiszámíthatatlanság is abban, ahogyan megismerkedtünk. S ismerve az otthoni viszonyokat a kilencvenes évek második feléből, no meg a végéről, talán szerencsés körülménynek is mondhatnánk, hogy ez már itt történt meg velünk, Budapesten, s nem odahaza, Vajdaságban, Koszovóban, Szerbiában, Kis-Jugoszláviában, vagy már akármi volt is annak az igencsak változatos államalakulatnak a neve, amelyben „épp” éltünk. Ja, persze, volt egy időben Szerbia és Montenegró Államszövetsége is, hehe… alig valamivel hosszabb életű volt ez az államalkulat, mint a Szlovén–Horvát–Szerb Állam nevezetű, amelyről már írtunk nemrég itt a Yuharon. No, de nagyon belegabalyodtam most ebbe a felkonferálásba (Alba…