-
Inkább szeretnék itt élni, mint Szarajevóban meghalni
Az első dokumentumfilm az oromhegyesi eseményekről két németországi egyetemista, Marc Haenecke és Michael Leutner (ma már mindketten ismert filmes szakemberek) diplomamunkája volt
A fiatal egyetemisták 1995 nyarán csaknem egy hónapig forgattak a faluban, így készült az alábbi film. Ez az anyagunk „egyenes ági” folytatása korábbi cikkünknek, amelyet itt érhetnek el olvasóink: A szabadság földalatti szellemi múzeumának létrehozása Elég csak arra gondolni, hogy Hevesi Tamás, Dinnyés József, Kalapács József és Waszlavik László a helyszínen támogatták dalaikkal az itt összegyűlt embereket. A képzőművészek közül az akkor Berlinben élő (ma már csak néhai) Kerekes László egész sorozatokat alkotott e témára, amelyek közül egy csokrot ajándékozott a falunak.
-
A célpont
Előző évi sikerünkön felbuzdulva, 1995 nyarán Balog Józseffel ismét „színházat csináltunk”, hogy hasznosan töltsük el az első szünidőt az egyetemen. Újra a zentai művházba kopogtattunk be, ezúttal már kész szövegkönyvvel és a házi stúdióban felvett muzsikával. A minimalista, kafkai hangulatú darabot harmadmagammal adtam elő. Leginkább a zenéé és a fényeké volt a főszerep, kerestem is hozzá egy „vizuális rendezőt”, Mucsi Attila festő barátomat. Szereplők: Árok Sarolta, Kecskés Andrea és Szögi Csaba. A célpont 1. (Sötétből lassan kontrafény, 5 szék, 5 alak – „fejjáték”: Az első felemeli a fejét, ránéz a másodikra, az visszanéz rá, az első lehajtja a fejét, emez átnéz a harmadikra, s így végig, mindez lassan. Az utolsó nem…
