1995,  Irodalom,  Színház,  Zene

A célpont

Előző évi sikerünkön felbuzdulva, 1995 nyarán Balog Józseffel ismét „színházat csináltunk”, hogy hasznosan töltsük el az első szünidőt az egyetemen. Újra a zentai művházba kopogtattunk be, ezúttal már kész szövegkönyvvel és a házi stúdióban felvett muzsikával. A minimalista, kafkai hangulatú darabot harmadmagammal adtam elő. Leginkább a zenéé és a fényeké volt a főszerep, kerestem is hozzá egy „vizuális rendezőt”, Mucsi Attila festő barátomat.

Szereplők: Árok Sarolta, Kecskés Andrea és Szögi Csaba.

A célpont

1. (Sötétből lassan kontrafény, 5 szék, 5 alak – „fejjáték”: Az első felemeli a fejét, ránéz a másodikra, az visszanéz rá, az első lehajtja a fejét, emez átnéz a harmadikra, s így végig, mindez lassan. Az utolsó nem emeli a fejét. Az előző megragadja és pofon csapja. Ez nyújtja a másik orcáját. A pofon alatt a zene leáll. Utána felkapják, stilizált keresztrefeszítés, kicsit kivár, leejtik, sötét – világos: ő még a földön, a többi el. Végig lassú zene.)

2. (Lassan felemelkedik.) Néha jobbról, néha meg balról. Néha meg homlokegyenest. (Sötét – világos: négykézláb a tarkóját markolja.) De leginkább a tarkómon érzem. (Nehezen felemelkedik – max. megvilágítva –, a falhoz lapul. Tekintget, megrándul, az ingére pillant, figyeli.) Piszkos kicsi folt. Piszkos és szürke… (szimatol) és bűzös. (Szétnéz.) Ilyen közelről?! (Sötét.)

(Végig alapfény, zene nincs.)

3. (kántálás):
Hollók háza szürke átok
Hollók bűne száll reátok
Vézna bárány, kövér rétek
Hollók bűne szürke vétek
Szürke vadász, olcsó méreg
Vékony vessző, vastag kéreg
Sápadt bárány, tépett, vézna
Fehér bundám olcsó préda

(Más hangok kántálnak a sötétben, az utolsó sor előtt alapfény fel, ő közvetlenül a közönség előtt áll, az utolsó sort ő mondja el – sötét.)

4. (Ellenfény fel, ő a falnál, érinti a függönyt, feltűnik az első „szénrajz”: pucér nő és férfi összeölelkezve, felettük baljóslatú egyén, bottal a kezében. Ő hátrál, elesik, szeme a képen. Végig zene. Sötét.)

5. (Alapfény halványan fel.) Néha jobbról, néha meg balról… (A tarkójához kap, kis szünet, a fény erősbödik, ő a karját védekezőn maga elé tartja.) Milyen furcsa! (Újabb két folt a ruháján, figyeli.) Még kettő. Különös… (Keserűen felnevet.) Néha már azt képzelem, hogy vadásznak rám… (Sötét.)

6. (Két alak áll kétoldalt, egyiknél labda, ő igyekszik megszerezni, azok dobálják egymásnak. Zene – sztroboszkóp.) Psszt! Azt hiszem, lövést hallottam… (A szöveg alatt a zene leáll, előtte sztroboszkóp le, ellenfény fel, minden megdermed, ő kikapja a labdát amannak a kezéből, elfutna, de a célkereszt rátalál, elejti, amazok felkapják és el. Ő ott marad, háttal, ellenfényben, megdermedve.)

7. (Zene indul, ellenfény marad, a 2. „szénrajz”: kártyavár, felette ugyanaz a baljóslatú alak. Végig zene, ő végig egy helyben.)
Kire vársz, Platón?!
Rossz borjú nincs, csak rossz tehén (más hang)
És meddig még?!
Rossz…
Csak nem félsz attól, ami a sarkon vár?
Rossz…
Mi az ott a homlokodon, Platón…? (célkereszt felvillan, pillanatnyi csend)
…………..
Bertold Brecht
(suttogva) Rossz…
Dürrenmatt
Rossz…
Thomas Mann
Rossz… (csend, zene, ellenfény lassan le, alapfény lassan fel)
Franz Kafka?

8. (A fény, csend marad, lassan bemászik a közönség közé, leül, s ő is a színpadot nézi, ahol lassan átgurul egy labda – a szemével követi.) A nagyanyám mindig azt mondta: Figyelj, Joseph, nincs rossz borjú. Csak rossz tehén. De akkor vajon kié az eredendő bűn? (Lassan a falhoz megy, hozzáér, felvillan a célkereszt, ő félrebukfencezik, ijedten liheg, szétnéz. Célkereszt, ő be az árnyékba.)

9. (Alapfény le, ellenfény fel, a 3. „szénrajz”: egy pap, amint épp megáld egy gyereket – sötét.)

10. (Sötét, zene indul, más hangok suttogása.) Most aludni kell, most nincs más, most aludni. Aludni. Aludni kell. Ne gondolj semmire, most, most aludni. Kell. Aludj el, kérlek. Aludni, aludni, aludni… kell. Aludj most el. (Néhányszor sztroboszkóppal megvilágított képek villannak be: először ő végez ki egy térdeplő alakot, utána másik két alak jelenik meg, ő menekül, végül pedig elkapják. Végül nagyon halvány alapfény fel, zene leáll.) Számolom a párnámon a. Pettyeket. (Elnyúlik a földön, robaj + sötét.)

11. (Sztroboszkóp, zene indul – shotokan koreográfia.)

12. (Sztroboszkóp, zene le, alapfény fel, nézi az ingét.) Azt hiszem, rájöttem, hogy mik ezek. Isten lábnyomai.

13. (Alapfény le, sztroboszkóp, zene vissza, folytatódik onnan a shotokan, ahol az előbb abbamaradt.) Menekülök – tévedtem – talán tévedtem – menekülök – semmit sem tudok – menekülni – csak menekülni – elrejtőzni valahová – nem látok, megvakultam! – Isten fegyvert ragad – lőj már! – csak céloz, nem lő, csak céloz – félek, nem tudok semmit – Krisztus öngyilkos lesz – tévedtem, semmit sem tudok, elég!!! (Pillanatnyi csend, sötét, majd zene.)

14. (Alapfény lassan fel, ő hason fekszik, fejjel a közönség felé, két alak fölé görnyed, ő liheg.) Néha jobbról (felrántják a jobb karját), néha meg balról (ugyanaz a ballal). De leginkább… (hajánál fogva felrántják a fejét) a tarkómon érzem. (Egy ideig némán lihegve egy pontra mered a közönség fölött, halkan indul a zene.) Magasztos tettek (gúnyos mosoly), az eredendő forma, a lét értelme… Ostoba vagyok. Mesélhetsz nekem, Platón. Próféciák! (Maró gúnnyal szaval.) Mélabús árnyak közt felszívja a port, / Gömbjének fényénél váltja meg a kort. Fiatalember, jőjj közel! Szerencséd lesz. Megsúgom a jövőt… (Felkacag, majd üvölt.) Itt a jövő! (Hisztérikusan felkacag, homlokán a célkereszt.) Tessék! (Még jobban megragadják, lassan megnyugszik, zihál.) Ostoba vagyok én is, ostoba, akárcsak Te, (gúnyosan) kedves barátném. A különbség annyi, hogy én belátom. (Kis szünet, lihegés.) De… (a teste ívben megfeszül) már csak néhány lépés választ el a… (abban a pillanatban lövés dördül – sötét.)

15. (Zene, elég hosszan, háromszor villan be a sztroboszkóp, a képek: a kezdeti megfeszítés, a szereplők meghajolva, egyik alak egy tükröt tart a közönség elé, amelyen ott a célkereszt. Az első és a második kép között: kis időre alapfény fel, zene le, a színtér közepén egy kisgyerek ül, s gondfeledten a labdáját dobálja.)

FÜGGÖNY

Megosztás

Hozzászólások

hozzászólás