-
HARMADIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
A kupacok, fiókok és fényképhalmok mélyén megbúvó régi felvételek diszkrét bája
Minden bizonnyal az 1997-ben, a zentai csata háromszázadik évfordulójára készült Legyenek átkozottak című rockopera az oldalainkon az egyik leginkább, legteljesebben dokumentált színházi előadás a Yuhar tavalyi indulása óta. Hiszen megszólalt már nálunk az eddigiekben a produkcióval kapcsolatban… A szövegíró, vagyis a librettó szerzője, Szögi Csaba: Legyenek átkozottak (fúziós opera) Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette. A zeneszerző, Tóbiás Krisztián: FRISSÍTÉS: Legyenek…
-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
-
MÁSODIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni...”
1996-ban iratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre. Gyerekkorom óta egyben biztos voltam, hogy egyetemre megyek. Aztán jött egy háború, a választási lehetőségek lecsökkentek, ételre alig jutott, a ruházkodás luxusnak számított. Az első egyetemi évem tanulással, bulizással kezdődött, aztán folytatódott bulizással… a bulit említettem?… aztán jött a nagy szerelem… első látásra az volt: az a kopott, szürke épület az újvidéki forgatagban meghajlott előttem, üdvözölt, bókolt és beinvitált. Bent: csupa szín, játék, nevetés, inkább kacaj!, és az a csodálatos társulat… elrabolta a szívemet. Amatőrként ismerkedtem a színházzal, és bevallom, élveztem minden pillanatát. Hogy tehetséges voltam-e, azt nem tudom, de nem is érdekelt, akkor nem. Csak szívtam magamba a színház illatát. Elcsábított. Azon a…
-
FRISSÍTÉS: Az utolsó felvonás
Egy előadás szereplőgárdája
Még márciusban írtunk Az utolsó felvonás című előadásról, amelynek, a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén díjazott zenéje továbbra is meghallgatható a Yuharon. Azóta is adósak vagyunk azonban a produkció szereplőinek névsorával. Ezt pótoljuk most ebben a frissítésünkben. Az utolsó felvonás című előadás szereplői: Kecskés Andrea, Iván Szabolcs, Rác Izabella, Kispál Éva, Szögi Csaba A produkcióval foglalkozó korábbi írásunkat itt érhetik el olvasóink: Az utolsó felvonás Végzős diákokként a Zentai Gimnáziumban, 1994-ben, Balog József osztálytársammal és barátommal úgy döntöttünk, sajátos búcsúként a várostól – mindketten egyetemre készültünk Magyarországra -, összehozunk egy verses-zenés estet. Minimálisan koreografálva, gyertyafénynél, ő zongorázik, én felolvasom a szövegeimet, ilyesmi. Amikor ötletünket előadtuk a helyi művházban, annak…
-
Csend
Harmadik közös előadásunk Balog Józseffel 1998-ban az előző két műhelymunka módszereit követte – volna, ha sikerül megvalósítani. Mivel azonban ezúttal rendezőt, sőt tánckoreográfust is kerestünk hozzá, meg több színészt és táncost, valahogy nem csiszolódott össze sem a társaság, sem a zene/szöveg a koreográfiával. Néhány hónap nyűglődés után végül kimondtuk: ennek annyi. Mennyi? Nos, az ominózus próba után Kovi barátommal bánatunkban elmentünk a kocsmába berúgni, ahol a hetedik és a tizedik sör között valamelyikünk felkiáltott: ne hagyjuk annyiban, csináljunk belőle egy improvizációs, bevadulós performance-t. S lőn. Így született meg a Csak csendesen!…, amely az Egy előadás romjain alcímet viselte. Csend 1. (A függöny előtt: ő a lábát lógázza a színpad szélén.)…
-
Többet kellene írni a traktorokról…
Ágh István: „A falusi temetők körülbelül három nemzedék múltán megszűnnek, úgy működik ez, mint a vetésforgó”
Kérdeztem Karcsit, lenne-e kifogása egy Ágh István-interjú ellen. Egyből rávágta, hogy nem, természetesen jöhet, de azért visszakérdezett: Van bármi köze annak Vajdasághoz? Mondtam, hogy nincs, hacsak az nem, hogy én készítettem néhány évvel ezelőtt, és most előkotortam a hangfelvételt a laptopom mélyéről… Ennek a kis beszélgetésnek pedig az adta az apropóját, hogy megláttam a minap a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában egy tudósítást, amely arról számolt be, hogy Ágh Istvánt köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából Budapesten. Március 23-án történt mindez… Ágh István Kossuth-díjas magyar írót, költőt és műfordítót, a Nemzet Művészét köszöntötték pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), pénteken este Budapesten – jelentette a Magyar Távirati Iroda. Mezey…
-
A célpont
Előző évi sikerünkön felbuzdulva, 1995 nyarán Balog Józseffel ismét „színházat csináltunk”, hogy hasznosan töltsük el az első szünidőt az egyetemen. Újra a zentai művházba kopogtattunk be, ezúttal már kész szövegkönyvvel és a házi stúdióban felvett muzsikával. A minimalista, kafkai hangulatú darabot harmadmagammal adtam elő. Leginkább a zenéé és a fényeké volt a főszerep, kerestem is hozzá egy „vizuális rendezőt”, Mucsi Attila festő barátomat. Szereplők: Árok Sarolta, Kecskés Andrea és Szögi Csaba. A célpont 1. (Sötétből lassan kontrafény, 5 szék, 5 alak – „fejjáték”: Az első felemeli a fejét, ránéz a másodikra, az visszanéz rá, az első lehajtja a fejét, emez átnéz a harmadikra, s így végig, mindez lassan. Az utolsó nem…
-
A vajdasági magyarság múltjának nyomában
Egy új honlap tárja fel és gyűjti össze a közösségünk elmúlt évtizedeiben készült hangfelvételeket és mozgóképeket
Új, bár magyarországi domain néven elérhető, mégis elsősorban vajdasági magyar vonatkozású honlap tűnt fel ma éjféltől az interneten. A Yuhar.hu önmeghatározása szerint ugyanis Jugoszláviai Magyar Archívumként működik. A honlap két szerkesztője Barlog Károly és Szabó Palócz Attila, rajtuk kívül harmadik szerzőként egyelőre Szögi Csaba vesz részt a munkában, de a munkatársak köre a közeljövőben várhatóan még bővülni fog. Az első, röviddel éjfél után közreadott válogatásban öt archív anyagot publikáltak a vajdasági magyarság elmúlt fél évszázadának történetéből. A honlap elsősorban hang- és videóanyagokkal foglalkozik, célja pedig egyebek mellett az is, hogy a különféle magángyűjteményekben – vagy gyűjteményeken kívül –, szétszórtan és rendezetlenül kallódó, de közönségünk története szempontjából érdekes és izgalmas felvételeket…
-
Az utolsó felvonás
„Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré?”
Végzős diákokként a Zentai Gimnáziumban, 1994-ben, Balog József osztálytársammal és barátommal úgy döntöttünk, sajátos búcsúként a várostól – mindketten egyetemre készültünk Magyarországra –, összehozunk egy verses-zenés estet. Minimálisan koreografálva, gyertyafénynél, ő zongorázik, én felolvasom a szövegeimet, ilyesmi. Amikor ötletünket előadtuk a helyi művházban, annak vezetői felhívták figyelmünket a közelgő rendezvényre, a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére: Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré? S lőn. A helyi amatőr színtársulatból verbuváltunk egy csapatot, kitaláltunk egy kerettörténetet, amely passzolt a versekhez, a hanganyagot felvettük a stúdióban, aztán előadtuk. (El is vittük a legjobb saját zene és szöveg díját.)
-
Legyenek átkozottak (fúziós opera)
Christoph Toby és Szögi Csaba zeneműve a zentai csata háromszázadik évfordulójára
Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette. Egyúttal fel is kértek, ugyan, írjam már meg egy erről megemlékező rockopera librettóját, amelyet majd a csókai Tóbiás Krisztián haverom zenésítene meg. S lőn. A történetem a Vae victis in nomine Christi munkacímet viselte, s bár tiszteletben tartottam a történelmi tényeket, kilencven százalékban fiktív volt. A „nagy Eugén” ellenpontjaként megálmodtam egy „kicsi magyar közkatona”, Jenő figuráját, aki – látva,…
