-
MÁSODIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni...”
1996-ban iratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre. Gyerekkorom óta egyben biztos voltam, hogy egyetemre megyek. Aztán jött egy háború, a választási lehetőségek lecsökkentek, ételre alig jutott, a ruházkodás luxusnak számított. Az első egyetemi évem tanulással, bulizással kezdődött, aztán folytatódott bulizással… a bulit említettem?… aztán jött a nagy szerelem… első látásra az volt: az a kopott, szürke épület az újvidéki forgatagban meghajlott előttem, üdvözölt, bókolt és beinvitált. Bent: csupa szín, játék, nevetés, inkább kacaj!, és az a csodálatos társulat… elrabolta a szívemet. Amatőrként ismerkedtem a színházzal, és bevallom, élveztem minden pillanatát. Hogy tehetséges voltam-e, azt nem tudom, de nem is érdekelt, akkor nem. Csak szívtam magamba a színház illatát. Elcsábított. Azon a…
-
FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz”
Az István a király tévépremierjét váltásra nézte a család (vetésforgó), ugyanis a királyi tévét csak úgy lehetett nézni a bánáti róna közepén, hogy valaki az antenna csatlakozásánál marokra fogta a kábelt. Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz, lehetne ezt így is, nagyon romantikusan megközelíteni, de ez kimerült a Vuk, Ludas Matyi, István a király és a Zenebutik nézésében, idősebbeknek még a Dallas. Egyébként teljesen jó volt ott, ahol voltunk, farmernadrág, nyugati filmek a mozikban stb. Az apróbb kellemetlenségek, mint például az antennakábel kétkezi munkát igénylő támogatása, vállalhatók voltak. Hinném, hogy ez mind a sziksó miatt van, lévén arrafelé fehér foltos szikesek végtelenje, de ezt egy szakértő kolléga pontosabban (szakértelmileg szakszerűen) meg…