„szeretem a halat / a főtt csirkeagyat / zsíros vörös levekben / forgatom kanalam / szeretem mikor két szó / a sorvégen összecsendül / ilyenkor fejemben / meztelen csend ül / szép-e a verebek tolla / kérdem ismét / dicső Magia Polla”

A műsor tartalma:

Gulyás József: Egy költőhöz… (vers)
Előadja: Kákonyi Tibor

Bori Imre: Gulyás József (tanulmány, részlet)

Gulyás József: Ti madarak, Ezt már mintha nem én csinálnám (versek)
Előadja: Kákonyi Tibor
Zene: Meredith Monk: View 1. (kortárs kísérleti zene)

Bányai János: Gulyás József (tanulmány, részlet)

Gulyás József: Forró utakra készen (vers)
Előadja: Kákonyi Tibor
Zene: Meredith Monk: View 1.

Lantos László: Tolnai Ottó

Tolnai Ottó: (vezérfonál), táviratok new yorkból, kétsoros (versek)
Előadja: Lantos Erzsébet
Zene: Meredith Monk: Engine Steps, Turtle Dreams, Ester’s Song

Lantos László: Domonkos István (levezetés)

Domonkos István: Kuplé (énekelt vers, részlet)
Előadja: a szerző

Szerkesztő-műsorvezető: Lantos László
Technikai munkatárs: Tot Tivadar

Gulyás József: Forró utakra készen

Ülj még egy kicsit
rendezve gondolataidat,
kéznél
a kis pille kofferral.

Csak a tiszta magvakat
csomagold be,
a megkeményült, színtiszta fényt
vedd magadhoz.
Veszélyes időkre,
utcákra,
hónaposszobákra rendezkedj be,
tömör poggyászra,
hogy bármelyik pillanatban
fölléphess
egy induló járműre.
Csak a magokat tartalmazó
könnyű kofferral,
egy tiszta zsebkendővel,
kéznél
cigarettával,
gyufával,
praktikus turista öltönyben,
veszélyes emlék nélkül,
se asszonyt,
se gyereket,
semmit se hagyva hátra.

Gyilkosság időzni egy kéznél
a visszatérés,
a maradás reménye nélkül.

A kis idő, mellyel kalmárok
gazdálkodnak,
rőt urak,
magzik és serege száll
jó szélben a magnak.

Itt most minden másé
s a minden egyre több.
De nem szólnak,
nem szólhatnak örökre ezek
a dolgok, hálók.

Átmeneti időre,
hónaposszobákra rendezkedj be.

Kiáltás közeledik
s átnyúlik fejed felett.

Átmeneti békéd tudatában
készen üldögélj
limlommal tömött hajódon,
ki fogod szórni a szélbe,
szárnyat bont levél ezernyi.
Csak a legfontosabb dolgokat
csomagold be.
Kis motyóddal
forró utakra készen üldögélj.

Látlak útszéli kocsmák
fogvájóval fércelt függönye mögött,
könyvecskédben
a neuraszténia bélyegével,
három évvel egy másikban,
asszony, gyerek, vagyon
és veszélyes emlék nélkül,
lábadnál a könnyű kofferral,
szabad félkézzel,
hogy bármikor elkaphasd egy jármű
kínálkozó fogantyúját.

Látlak, Rilke attribútuma
jár-kel mögötted.

Csak a tiszta, meztelen magvakat
csomagold be,
a kondenzált, színtiszta fényt
vedd magadhoz.

Könyvecskédben a neuraszténiás
alkat bélyege.

Becsomagolva
a legfontosabbakat,
kis motyóddal
készen üldögélj.

(Szabadka, 1972)

Fenyvesi Ottó: Íme egy költő…

Íme egy költő, kis utazótáskával, benne fogkefe, pizsama. Íme Gulyás József, a szabadkai proletár költő, aki soha sem tartozott az aktuális és divatos vajdasági magyar költészet fősodrához. A magyarországi ítészek is alig vettek róla tudomást. Nem volt különösebben ünnepelt szerző. Gulyás József költészete eligazítás, vallomás és teljesítmény; kinyilatkoztatás. Ő jelent így önmagának; ez a szellem. Beszél, tagol és meghirdeti, mintegy előre vetíti a lényeget, emlékezik magára. Szava adja – sajátos mondattanával – az erejét, villantja föl az arcát, edzi a tartósságát. El meri törni azt, ami visszafordíthatatlan, elhajlítja a vízszintesen halálba futó időt.
Gulyás Józsefnek egyetlen irodalmi műfaja volt, a költészet. Vagy amit ő annak hitt, annak tett meg. Költeményei többnyire meditatív elmélyülések, ódai pillanatok, indulatos tirádák, bizarr képzuhatagok, szálkás eszmefuttatások. Gondolati zötykölődés, néha halk csörömpölés. A költő látja az elveszett paradicsomot és a reménykedő élet zsengéit, a befelé összeomlott teljességet, a sérült és helyreállítandó közéletet, a túlzottan tisztelt különbségek és kudarcok uralmát, és ami megoszt minket mindenben s nőttön-nő, a szellemi ürességet.
Nem szeretném ide-oda tologatni, osztályozni Gulyás költészetét, de nekem: egyedi és nagyon jó. Forró zuhogás, sodró, magával ragadó zuhatag. Mintha mindig zuhannánk valahová, amikor Gulyást olvasunk… De hova is? Csak nem a csillagok felé?!

(Veszprém, 2016)

Tolnai Ottó: táviratok new yorkból

domonkos istvánnak uppsalába

1.

washingtonban egy őszhajú bácsika
azt mondta még sosem látott ilyen
ártatlan tiszta arcot mint az enyém
őrizzem meg
utazzak el new yorkból akárhová
new york nem amerika
a pokol
szemérmesen azt válaszoltam
de hát én mindig is dudás akartam lenni
(igaz akkor még nem tudtam ilyen egzakt pontossággal
hogy onnan ahová a dudásoknak alá kell szállniuk
a pokolból
nincs visszatérés)
nincs visszatérés stop

2.

nagyon elkeveredtem valahol a manhattan-en
noha azt mondják olyan mint egy kockás füzetlap
nem lehet eltévedni de hát én éppen a kockás
matematika-füzetekben tévedtem el mindig
elkeveredtem nagyon pedig akkor
az első hónap után már kezdtem otthonosan mozogni
ám hirtelen sikerült megkapaszkodnom egy
míniumos korlátban
s így nem zuhantam a tojássárga taxik alá
nem tudtam hol vagyok hová akarok menni
mit is keresek ebben a zöld üveg bábelban
amit egy elvétett baseball-labda minden pillanatban
összedönthet csörömpölve
és egyáltalán egész semmis életem stb
néhány hete olvastam volt kerouac naplójában
ginsberg megkérdezte a jazz-zenész lester youngtól
mit csinálna ha ledobnák new yorkra az atombombát
s ő azt felelte kivenne egy drága ékszert a tiffany
kirakatából
később mivel ez a párbeszéd eléggé megfogott
valahogy eszembe jutott az első atombomba fedőneve
manhattan volt majd egy napon pedig világossá vált
előttem
a szó szoros értelmében megvilágosodás volt
hogy tulajdonképpen magukra dobták
manhattan-re a manhattant
szóval hogy már rég megtörtént
s lester nem vette ki az ékszert
én meg itt állok a gomba közepén gügyén mint
egy napernyő alatt
de aznap már túl voltam ezeken az
eszmefuttatásokon rég
ahogy bartók mondotta éppen itt túl ezeken az
atomizéken
csak egyszerűen elvesztem a manhattan-en
elveszejtettem magam
egyszerűen lebénultak a lábaim
(tán trombózis lelki okokból kifolyólag)
még nem tudtam sírni vagy sikítani kezdek-e
csak szorítottam a vörös korlátot és bámultam
a zöld üvegfalak között suhanó tojássárga taxikat
s akkor lépteket hallottam az üvegfalak
üveghegyek mögül az óperenciás tengeren túlról
látni véltem ahogy kanizsán (európában)
koncz pista bezárja ügyvédi irodáját
és elindul haza a templom a tűzoltólaktanya
a kórház mellett
a széles utcán édesanyjához ebédelni
egyenletes ritmusban rakva egymás mellé
kis lábait nagy hasa alatt
s láttam ahogy délutáni fiestája után megy vissza
hogy szép sorban újra fogadja az embereket
akik halni válni akarnak vagy loptak gyilkoltak éppen
s láttam ahogy este ismét bezárja irodáját
és indul vacsorázni édesanyjához
meginni maga gyártotta sörét a nagy barna bögréből
csak kis lábaira ügyeltem (bal-jobb-bal)
és lassan én is megtettem ott a manhattan-en
az első lépést
őt fixálva lassan én is reanimáltam a nagy csámpás
lábaimat
s elhatároztam az első postáról sürgönyzök
uppsalába (európába)
valamit arról, hogy koncz pista az egyetlen
tájékozódási pontunk (fogódzónk) a világban nekünk
akik a költészet felszíni kalandját is végig akartuk
csinálni
és a vörös korláton át a mélybe zuhantunk
s most a kénes közegben vakon kóválygunk
de neked nem kell magyaráznom milyen bonyolult
egy sürgönyt feladni itt new yorkban (legalábbis nekem)

Domonkos István: Kuplé

én nem születtem bonnban
konyhánk előtt
verebek hevertek a porban
dicső Magia Polla

nevem a bibliába lett volna beírva
(végül ott is áthúzták volna sírva)
ha lett volna bibliánk
mint tar koponyám
lyukán a hártya
úgy lüktetett a férfiak
kezében a kártya
ültek
ki ládán ki vödrön ki széken
marakodtak a pénzen
dünnyögtek nojja nojja
mert meleg volt
dicső Magia Polla

fürdettek cinklavórban
cifra kubikosszalonban
asztalon nyúl fácán szalonka
vagyis hát kés kenyér szalonna
s szólt a dal holla holla
némán akár a pokolban
dicső Magia Polla

volt párnám is
egy rongyos szaloning
alatta honnan is
egy nagy fényes fitying
persze ellopták
mint téglagyári viccben
a tettes nem volt szalonspiccben
részeg volt holla holla
sírt mint szűz a porban
dicső Magia Polla

valaki fölém hajolt
azt mondta szép pöcs
fehér hasamon
ott rezgett egy vércsöpp
s mint ősi lelkeken az átok
légy ült fülcimpámon
valaki azt mondta bolha bolha
s nevetett mellé
dicső Magia Polla

foltokká nőttek azóta
bennem e pontok
rám dőlő római oszlopokká
a vékony szalonkacsontok
a csókok is
egyre szárazabbak kemények
mint a rotósütemények
szememen akár egy prémen
könnycsepp heverészik régen
szép-e a verebek tolla
tőled most ezt kérdem
dicső Magia Polla

koponyámban
mint rumbatökben a sörétek
csörögnek a kilazult tömések
fejem nyakamról majd leszakad
mikor meghallom a latin szavakat
latinok görögök sumérok trákok
a meggy szónak miért nincs foltja
fehér ingemen
dicső Magia Polla

szeretem a halat
a főtt csirkeagyat
zsíros vörös levekben
forgatom kanalam
szeretem mikor két szó
a sorvégen összecsendül
ilyenkor fejemben
meztelen csend ül
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla

élek majdnem hiába
tíz éve nem néztem virágra
mint egy lázas barna majom
banánfürtre vadászok a betonfalon
szótári cédruson ülök
kezemben lerágott szalonkacsülök
könyvből tanultam meg
mi az a viola de gamba
gyerekkoromban
zöldséget dugdostak valagamba
szóljon a dal holla holla
némán
dicső Magia Polla

„aranyban járok
acél világban…”
írta Czóbel Minka
a fűnek mondom
ringja el a tájnak
mint a fenéklakó rája
a parttalan mában
úgy lapítok
kezemben egy verébnek tolla
hová tegyem
dicső Magia Polla

fogpiszkálóba fogódzva
léptem az irodalomba
összegszerű értéke se
volt dalomnak
hallgatni tanultam
szóljon a dal holla holla
némán mint a pokolban
dicső Magia Polla

volt egy barátom a paja
sohasem nőtt ki a haja
valami maradandót akart csinálni
s megtanult ingujjba hányni
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla

s szaporodtak az idiódiákok
a leltározó finánszok
nagyanyánk dicső Magia Polla
reszkettem de mégis
beálltam a sorba
rimérek poéterek rimászok
ítészek ideászok kritikászok
miért ástok
a levegőbe futóárkot
s ég-e a veréb tolla
dicső Magia Polla

s folyt a nagy irtás
daloltak a pacemakeres pacsirták
volt aki csak állt
és behunyt szemmel szitált szitált
s csodálkozott hogy szitája lyukain
nem fér át a világ
eljönnek végül az űri hentesek
a hamvasztóipari bennfentesek
csontfüst csonthamu
s bezárul a nagykapu
elégett a veréb tolla
dicső Magia Polla

jegyzőkönyvek jelentések
helyzetfelmérések
kérvények igazolások
fellebbezések
őrzik ha őrzik e létet
emberi sorsok golyóstoll
gemkapocs szalonnabőr
egy üveg jobbféle itóka
egy lezárt asztalfiókban
valahol a tizedik emeleten
minek is gondolkodni a feleleten

elégett a verébnek a tolla
dicső Magia Polla

Hozzászólások

hozzászólás